Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

9. szám - Dér István–Vermes János: A solymári völgy negyedidőszaki hegységperemi képződményeinek genetikája és osztályozása

Hidrológiai Közlöny 1976. 9. sz. 411 A solymári völgy negyedidőszaki hegységperemi képződményeinek genetikája és osztályozása* II. KÉSZ DÉR ISTVÁN — VERMES JÁNOS** A hegységperemi üledékösszlet anyagának keletkezése — törmeléktakaró képződés — az aprózódási övezetben indult meg. Az aprózódás oka elsősorban a szélsőséges hőmérséklet ingadozás lehetett. Az aprózódási övezet üledékeinek települési sajátosságai a száraz-periglaciális éghajlatok folyamatait jelzik. A szemcsehalmaz állapota kiserősségű szelektív szállítóközegre, a szélre utal, amely futóhomokkal cserélte fel a finomabb, mozgathatóbb dolomitlisztet. A murvaszemcsék vékony rétegeit, a finomabb hézagtöltő anyag nélkül települő fcávokban, kiiszapoló hatású, kisebb hozamú és sebességű záporpatakok teregethették el. A szemcsék épek, friss törési felületekkel. Jelentősebb kohéziós összetevő hiányában az aprózódott törmeléktakarók és lejtőtörmelékek szoliflukeiós mozgásokra valószínűleg nem lehettek alkalmasak. Emellett a poligon képződés — krioturbáeió és az ún. „golec" folyamatok a törmelókinozgást befolyásolhatták. \ hordalékár képződés feltételei Az árhordalék jellegzetes tulajdonságai részben folyóvízi eredetre (keresztrétegzettség, szemcseeloszlás, szemcscelrendeződés stb.), részben száraz, vagy félszáraz éghajlatra (mállatlan szemcsék, nagytömegű aprózódvány, polírozott futóhomok) utalnak. Az ilyen típusú folyóvízi üledékképződés eltér jelenlegi vízfolyásaink tevékenységétől. Ugyanígy a vizsgált terület valószínű egykori éghajlati viszonyai is. A száraz, vagy félszáraz éghajlatú területeken a magas felszíneken képződő aprózódványtakarók anyagát ritkán fellépő, igen nagy intenzitású csapadékokat követő árhullámok szállítják, a völgyekbe és azokon át a hegységperemekre. Kishozamú vízszállítás a medrekben ritka, vagy hiányzik. Ezért a medrek a nagycsapadékok közötti időszakokban, szélüledékekkel és törmelékhalmazokkal többékevésbé feltöltődnek. Mivel a pleisztocén egyes időszakaiban itt is száraz, illetve félszáraz éghajlat volt, a hegység peremére kitorkolló völgyekben jól kifejlődött, kis áramlási ellenállású meder nem állt rendelkezésre. A felszínen lefolyt csapadék nagy intenzitású volt. A mederben a mai viszonyokat nagyságrenddel felülmúló víztározódás állhatott elő, igen nagy vízszínesést létrehozva. A vízáramlás levonulása közben kialakuló eróziós mederben a nagy vízszínesés nagy áramlási sebességet eredményezett. Ez a völgy aljának * Előadva a Hidrogeológiai Szakosztály 1975. jún. 17-i ülésén. ** M. Áll: Földtani Intézet. 1. kép. Jelenkori, hidraulikus talajtöréshez hasonló folyamat a Vadászrét-árok patakmedrében HAA. 1. CoepeMeiiHbiü npoifecc, nodoóiibiü PMŐpaeAuuecKOMy nepeAOMy epymna, e pycAe pyibH Badacpam Bild. 1. Holozäner, einem hydraulischen Grundbruch ähnlicher Prozess im Bachbett des Vadászrét-árok laza törmelék feltöltésében a hidraulikus talajtöréshez hasonló folyamatokat indíthatott meg, amelynek során a feltöltő durvaszemű anyag tömegének jelentős része megfolyósodott (1. kép). A mozgás valószínűleg a völgytalp túlnyomó részére kiterjedt. Ekkor az eddig kialakult meder összeomlott, a fenékről nagytömegű szemcse emelkedett az áramlásba, mely így sűrű, lávaszcrű lett, hordalékár alakult ki (1. ábra). Ennek alapfeltételei : a nagyintenzitású felhőszakadások, a lefolyás völgyének nagy mennyiségű laza törmelékfeltöltése, a jól kifejlett medercsatorna hiánya. A hordalékárak mozgásformái (Hipotézis) A nagysebességű áramlás mederfelületérői nagy energiájú zártörvény gomolyagok válnak le. Az örvények felszálló ágai a hordalékszemcséket tömegesen szippantják fel az áramlás belsejébe. Az áramlás hordalékban telítetté válik (2. ábra). A felszippantott durva szemcsék ekkor rövid emelkedő út után egy-egy felettük mozgó szemcsébe ütközve, annak átadva impulzusukat, visszahullanak a fenékre. A mederfelszínről felemelt és visszahulló durva szemcsék „dinamikai mederfelszín"-t alkotnak. Övezetükben egyenlítődik ki a hidrodinamikai emelőerők összege az áramlásban tartott durva szemcsék súlyával. A többi szemcsére ugyanis egyaránt hatnak a felfelé és a lefelé gyorsító örvények. A mederben fekvő durva szemcséket viszont csak a felfelé is irányuló erők tudják megmozdítani. Feltételezhető, hogy az áramlás belsejében szállított összes durva hordalékszemcse állandóan ru-