Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

1. szám - Hozzászólások „Dr. Bozza Józsefné: A korszerű vízminőség-vizsgálat igényei” c. tanulányához

Hozzászólások dr. Bozzay J -né tanulmányához Hidrológiai Közlöny 1976. 1. sz. 43 1)) a laboratóriumi diagnosztika korszerűsítése lehetővé tette a pontos identifikálást. A salmonellák kimutatására használt dúsító és dúsítási módszer igen megbízható. A salmonellás megbetegedések emelkedő tendenciát mutatnak. Igaz az.okok között első helyen az élelmiszerek szerepelnek, de lehetséges, hogy azok szennyeződésében a vizek is közvetítők. A salmonellák minőségi vizsgálata mellett feltétlenül foglalkozni kell a mennyiségi viszonyokkal is. Egyszerű módszer kidolgozásával a számszerű előfordulás is megismerhető, ami esetleg a megbetegedésekkel összefüggően tájékoztatást nyújt. A munka- és időigényes módszer ellenére ajánlható vagy éppen kötelezővé tehető a salmonellák rendszeres vizsgálata a vízműtelepeken és hálózaton. A vérhas kórokozójának ivóvízből való kimutatása ritkább. Eddigi gyakorlatunkban viszont erre is volt példa. Egy esetben házi járvány felderítése során az adatok vízeredetre utaltak. A házi vízmű fúrt kútjának, az aknában levő talajvíznek a vizsgálata ezt bizonyította is. A kórokozó kitenyészett vízből, és serotípusa azonos volt a betegek székletéből izolált kórokozókéval. A mikroba az aknába beszivárgó, szennyvízzel szennyeződött talajvízből a kút vizébe került. Az egyéb baktériumokról részletes fejtegetés nélkül megjegyezhető, hogy az eljárások korszerűsítésével egyre több a kimutatott baktérium csoportok száma. A felszínvizek fokozott hasznosításával — és azok fokozott szennyeződése miatt — reálisan számolni lehet további baktériumok ivóvizekben való megjelenésével is. A Pseudomonas seruginosa, a Proteus csoport tagjait viszonylag gyakran találjuk az ivóvizekben, de izoláltunk már Staphylococcus aureust is. Űgy tűnik az élelmiszerek analógiájára az ivóvíznél is egzakt módon kellene meghatározni ezek számszerű határértékét is. Az ivóvizekben egyéb mikrobák — vírusok, protozoonok, gombák — előfordulásáról közlemények számolnak be. összefoglalva megállapíthatjuk, hogy: 1. A klasszikus bakteriológiai vizsgálatokat tovább kell szélesíteni. Új és gyors módszereket kell folyamatosan bevezetni. A vízeredetű megbetegedések prevenciójaként a vízműveknél rendszeres és részletes bakteriológiai vizsgálatokat kell végezni. 2. A Coliform szám értékelése tágabb értelmezést kíván, hisz a víz a fekál coliformok jelenléte miatt még a határérték alatti coliform szám esetén is kifogásolandó. 3. A friss fekáliás szennyezettségi ndikátorának, a Streptococcus faecalisnak mennyiségi meghatározását a rutin vízbakteriológiai vizsgálatoknál is célszerű bevezetni. 4. A modern vízbakteriológia nem nélkülözhet« az. enterális kórokozók rendszeres vizsgálatát. Az új eljárások során arra kell törekedni, hogy a minőségi felismerést a számszerű határérték meghatározása is kövesse. 5. Egyéb baktériumok fokozódó megjelenésével, a környezet szennyezésének következményeként számolni lehet. A fx is Bruno (Fővárosi Vízművek): A vízminőség vizsgálata és a víztechnológiai kapcsolata A korszerű ivóvíz-kezelési technológia megtervezése egyértelműen megköveteli a korszerű vízminőség-vizsgálatokat, származzon a víz a föld felszínéről vagy annak belsejéből. Felszíni vizekre épülő vízellátás tervezésénél a vizsgálatoknak sokkal szélesebb körűeknek kell lenniök, mint a kutas vízműveknél, ahol a víz már természetes tisztulási folyamaton esett keresztül. A körnvezet-szennyeződés növekedése folytán ma már a kútvíz is gyakran részletesebb minőség-vizsgálatot és tisztítási technológiát igényel. Vonatkozik ez elsősorban a partfiltrációs kútvizekre és azokra, amelyeknek hidrogeológiai védterülétén hatékony szennyező források találhatók (pl. ipari szennyvíztárolás, mezőgazdasági trágyagyűjtés stb.). A tervezési elővizsgálatok keretében — ivóvizet előállító felszíni víztisztítóműveknél — a részletes kémiai, bakteriológiai és biológiai vizsgálatokon kívül feltétlenül szükséges, több éven keresztül, rendszeresen a szerves és szervetlen szennyező anyagok minőségét, mennyiségét, eredetét, eutrofizáló hatásukat, átalakulásukat és a különböző élő szervezetekben történő kumulálódásukat is vizsgálni. A laboratóriumoktól kapott vizsgálati adatok helyes értékelése alapján kell az alap és kiegészítő víztisztítási technológiát megtervezni. Az alaptechnológia rendszerint durvaszűrés szitaszöveten, előcsírátlanítás, derítőszerek bekeverése, derítés-ülepítés és a derített víz gyorsszűrése. Az alaptechnológiai megodások általában közismertek és a beruházási, valamint az üzemeltetési költségek viszonylag nem magasak. A kiegészítő technológiák jelentenek általában tervezési problémát. A külföldi és hazai tapasztalatok alapján a derítés és szűrés után a vízben még oldva maradt, gyakran vegyes jellegű és rendszerint kis mennyiségekben előforduló szennyező anyagok eltávolítására alkalmazott technológiák nem minden esetben adnak teljesen kielégítő eredményeket. A ma használatos kiegészítő kezelési eljárások, ózon oxidáció, aktív porszén adagolás, aktív szénszűrés és a lassúszűrés. Mindezen technológiáknak és kombinációinak alkalmazási hatékonysága a hazai szakemberek előtt még teljesen nem ismert. Az is tudott, hogy ezen eljárások beruházása és üzemben tartásuk költséges, továbbá gondos szakirányítást és felügyeletet igényelnek. Valamelyik eljárás vagy több kombináltan alkalmazva (pl. ózonos kezelés utáni szénszűrés) gondos előkutatást igényel, mivel egyes esetekben előfordult, hogy gondos üzemeltetés mellett is a kezelt víz minősége nem volt kielégítő. A kiegészítő technológiák alkalmazása terén még további kutatások szükségesek. Különösen szükséges olyan eljárásokra van szükség, melyek a vegyes szennyeződések és a lökésszerűen érkező nagyobb szennyeződések eliminálására volnának alkalmasak. A folyók, tározók és tavak mind nagyobb mértékű szennyeződése miatt mind gyakrabban fordulnak elő gyors algaszaporodások. Ezen természetes jelenség rendszerint kellemetlen ízt és szagot köl-