Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

1. szám - Hozzászólások „Dr. Bozza Józsefné: A korszerű vízminőség-vizsgálat igényei” c. tanulányához

44 Hidrológiai Közlöny 1976. 1. sz. Hozzászólások dr. Bozzay J.-né tanulmányához csönöz az alaptechnológiával tisztított felszíni vizek. Az algák kumuláló tulajdonsággal rendelkeznek továbbá elhalásukkor a víznek ízt és szagot kölcsönöznek. Ezért a felszíni víz kezelésénél elsődlegesen feltétlenül gondoskodni kell, hogy az alaptechnológia alkalmas legyen az algák és algatöredékek eltávolítására. Erre azért is szükség van, mivel a vízelosztó hálózatban az alga maradékok üledéket képezve rothadásnak indulnak és másodlagosan kellemetlen ízt és szagot okoznak az ivóvízben. A kiegészítő technológia rendszerint szénszűrés, mely általában kielégítően alkalmazható. A felszíni vizet tisztító műveknél rendszeresen, lehetőleg óránként célszerű organoleptikusan a víz minőségét ellenőrizni. Ez esetben időben észreveszik a nyersvízben jelentkező szennyező hullámokat és a kiegészítő technológiát üzembehelyezik. Viszont rendszerint kérdés, hogy mi okozza a vízszennyezést. Egyszerű laboratóriumi berendezéssel lehet a vízmintát venni és a szennyező anyagokat dúsítani. Maga a készülék két sorba kapcsolt üveghenger szűrőknek kiképezve. Az első szűrőhenger 0,6 mm átlagos szemcsenagyságú, iszaptól mosással megtisztított kvarchomokkal, második deszt. vízzel kimosott granulált aktív szénnel töltött. A homokszűrő feladata, hogy a hordalékot a vízből kiszűrje, az aktívszenes adszorbciós szűrő pedig a vízben oldott szerves anyagokat visszatartja. E laboratóriumi szűrőberendezés a felszíni vizet szállító nyomóvezetékhez csatolva és deszt. vízzel feltöltve készenlétbe tartható. A laboratórium jelzésére a készüléket üzembe helyezik és a keresztül folyt, szűrt vizet köbözéssel határozzák meg. Az aktív szénről a célnak legjobban megfelelő oldószerrel a szennyezések leoldhatok és identifikálhatok, a különböző érzékeny vizsgálati módszerekkel. összefoglalva a laboratóriumi részletes vízvizsgálatok nagy segítséget nyújtanak a tervezéshez. Azonban szükséges, hogy a tervező jól tudja értékelni az adatokat és ennek megfelelően kialakítani a kezelési technológiát. Főleg vonatkozik ez a költséges kiegészítő technológiákra. A kiegészítő technológiák üzem közben nem mindig biztosítják a kifogástalan víz minőséget. További kutatások szükségesek hatékonyabb kiegészítő technológiák kialakítására. E téren várnak a tervezők segítséget a kutatóktól. Dr. Pálinkás Lajos (Egészségügyi Minisztérium): A minőségvizsgálat jelentősége és feladata a víz felhasználhatóságának megítélésére. A vízminőség kifejezés önmagában nem használható helyesen, hiszen szinte minden vízfelhasználás más-más minőséget igényel. Az egészségügyi vonatkozású vízminőség is több kategóriát képez. Más az ivóvízminőség, a fürdővíz minőség, a gyógyszer alapanyagként használt vízminőség stb. A víz minőségével szemben felállított követelményeket mindig az dönti el tehát, hogy a kérdéses vizet mire akarják felhasználni. A minőségnek mindig két szempontot kell kielégítenie — ha az emberi szervezettel közvetlenül, vagy közvetve kapcsolatba kerül. Az egyik az ún. technikai minőség, azaz hogy a víz egyáltalán alkalmas-e arra a célra, amire fel akarják használni. A másik, ha az emberrel érintkezésbe kerül az ún. közegészségügyi vízminőség. A víz akkor megfelelő, ha mind a technikai, mind a közegészségügyi követelményeket kielégíti. Nálunk a közhasználatban általában keverik a két minősítést. Előfordult már az is, hogy felelős műszaki szakember azt is kétségbe vonta, hogy van egészségügyi, pontosabban közegészségügyi vízminőség. Vízminőségi Felügyeletről és nem műszaki vízminőségi felügyeletről beszélünk, ami esetleg a kevésbé tájékozottak előtt azt a látszatot keltheti, mintha ez a szervezet egészségügyi szempontból is kompetens lenne a vízminőség kérdésében. Le kell szögezni, hogy műszaki minősítés a vízügyi szervezet, a közegészségügyi vízminősítés a közegészségügyi szervezet feladata és jogkörébe tartozik. Természetesen össze kell hangolni a két minősítési rendszert. Az egészségügyi vízminősítés állandó változásban, fejlődésben van. Ennek az az oka, hogy a kutatási és tapasztalati eredmények állandóan bővítik ismereteinket, így esetleg a tegnap még veszélytelennek tartott anyagokról kiderül, hogy veszélyesek, azért ma másként kell megítélnünk azokat, mint tegnap. A vizsgáló módszerek tökéletesedése ,szintén olyan faktor, ami változást idéz elő egyegy anyag ártalmas mennyiségének megítélésében. A közegészségügyi vízminősítés a vázolt és egyéb okok következtében tehát állandó változásban van, ezért nem statikus, hanem dinamikus vízminősítési rendről lehet beszélni. A közegészségügyi Vízminősítés kiinduló pontja az, hogy a minősítendő vízben minden biológiailag szükséges anyag benne legyen és ugyanakkor ártalmas anyag, vagy élőlény ártalmas mennyiségben ne forduljon benne elő. Ezzel el is értünk a minősítés legkényesebb pontjához. Tulajdonképpen semmi nem biztosít ma arról, hogy a szabványok előírásainak pontosan megfelelő víz nem tartalmaz az emberi egészségre veszélyes, ártalmas anyagot. Még pontosabban kifejezve a szabványnak megfelelő víztől meg lehet halni. Véleményem szerint nem is lenne szabad ezt a szót használni, hogy ivóvíz minőségű víz, mert csak arról van szó, hogy az ivóvízszabványnak felel meg az adott víz. A szabványban szereplő anyagok határértékeinek megállapítása szintén kényes probléma. Minél finomabb módszerekkel vizsgáljuk az egyes anyagok biológigiai aktivitását, annál kisebb mennyiségekről derül ki, hogy nem közömbös az emberi egészségre. Előfordul, hogy az eddig megengedettnél négy-öt nagyságrenddel kisebb anyagmennyisége pl. elektroenkefalográfiás elváltozást idéz elő a vizsgált egyeden, vagy szignifikánsan megnyújthatja a reflex-időt, stb. Ezekben az esetekben csak az orvosi, kórélettani tudás és szemlélettel rendelkező orvos képes olyan ítéletet hozni, hogy milyen legyen az adott anyag vonatkozásában a megengedett mennyiség. Ez főleg akkor jelent problémát, ha az adott anyag előfordulásának kismértékű csökkentése is igen nagy összegekbe kerülne. Lényegében egy közgazdasági-orvosi vita, vagy ha úgy tetszik egyezkedés dönti el a végső értéket. Az orvosi logika a legkisebb biológiai aktivitást kifejtő meny.