Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

1. szám - Hozzászólások „Dr. Bozza Józsefné: A korszerű vízminőség-vizsgálat igényei” c. tanulányához

42 Hidrológiai Közlöny 1976. 1. sz. Hozzászólások dr. Bozzay J.-né tanulmányához adatok megoszlása, a laboratóriumok specializálódása. Különösen lényegesnek tartjuk ezt azoknak a szennyeződéseknek, környezeti ártalmaknak meghatározásánál, melyeknek módszerei még erősen forrásban vannak és a vizsgálati igények szintje sem lezárt kérdés. Ezek közé sorolhatók elsősorban: gyomirtók, felületaktív anyagok, fenol- és olajszármazékok, radioaktív vegyületek, nehézfémek, robbanásveszélyes gázok stb. Külön figyelmet kell fordítani a vízkezelési technológiával kapcsolatos célüzemi és üzemi kísérleti munkákra. Az ezek keretében végzett vizsgálati munka már nemcsak analitika, hanem technológiai tevékenység is, ahol menetközben is módosítani kell esetenként a követendő eljárást. A technológiai igénveknek megfelelően kívánatos a vizsgálati módszerek és követel mén vek kialakítása. Végül három példa röviden annak jellemzésére, hogy a vizsgálati tevékenység jelentősen befolyásolja a vizek megítélését és felhasználásuk körülményeit. A vastartalom eredetének tisztázása, a különböző feltételek mellett vett minták eredményének mérlegelése nagymértékben elősegíti a vastalanítás tervezésének műszakilag ós gazdaságilag legcélszerűbb megvalósítását. A nitrátszennyeződés analitikájának fejlődése biztonságosabbá teszi a szennyeződés eredetének megítélését és egy adott víz felhasználásra való minősítését. A szabad és oldott állapotban a mélységi vizekkel felszínre jutó robbanásveszélyes gáztartalom beható elemzése és eltávolításának kísérleti vizsgálata elsősorban a vízművek balesetmentes üzemeltetését van hivatva elősegíteni. A tanulmányban és hozzászólásokban felvetett problémák és a vízvizsgálattal szemben a jövőben támasztott igények talán maximalistának tűnnek, mégis megvalósításukra kell törekednünk, hiszen a jóminőségű vízellátás a lakosság életében és a népgazdaság minden ágazatában alapkövetelmény. Dr. Takács Sándor (BAZ-megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás): A vízminőség-vizsgálat és a minősítés komplex mikrobiológiai problémái és feladatai Az ivóvizek bakteriológiai minősítése a klasszikus eljárások szerint a coli és baktérium szám alapján történt. A rutin vízvizsgálatoknál még mindig ezeket az eljárásokat követjük. Az Ivóvíz Szabvány alapminősítése is ezekre épül. Ezek terjedtek el a köztudatban is. A coli csoportba számos különböző típus tartozik, ezek identifikálása külön feladat. A coli szám helyett célszerűbb ma már a coliform szám megnevezését használni. A coliform szám meghatározása viszonylag egyszerű és a rutin vízvizsgálatoknál is jól alkalmazható. A membránfilteren kinőtt nem típusos, és a típusos telepekből is minden esetben ajánlatos a 37 °C-os inkubálásos laktózos fenolvörös bouillonba való leoltás. A coliformok eredetére vonatkozó fekál-coliformok kvalitatív meghatározása a bakteriológiai vizsgálatokat finomította. A gyakorlatban az a probléma, hogy a típusos coliform telepekből melyik kerüljön 44 °C-os továbbtenvésztésre. Az általunk alkalmazott eljárásban átlagmintákat veszünk a telepekből és azt oltjuk tovább. Tapasztalataink szerint az Endő-táptalajon kinőtt és fekál-coliformnak bizonyult telepeknek csak 50—60 százaléka valóban fekál coliform. A meghatározás7iak tehát elég nagy a hibahatára. Megoldásként javasolható, hogy a vízmintát két részletben szűrjük, és az Endo lemezeket 37 °C és 44 °C-on párhuzamosan inkubáljuk. A kinőtt telepek arányát a külföldön is alkalmazott FC/EC hányados kiszámításával lehetne jellemezni. E módszer természetesen több vízmintát, membránfiltert és munkát jelent, de megérné, mert nemcsak a fekál eredet, de annak mértéke is meghatározható lenne. A fekál coliform pozitív minták újabb lépésre kell, hogy ösztönözzék a vizsgálókat. A telepek továbbtenyésztésével ugyanis felderíthető, hogy a csecsemőkre és kisgyermekekre pathogen dyspepsiae coli törzsek jelen vannak-e? Ez annál is inkább fontos, mert a dvspepsiae coli okozta fertőzések megszaporodtak (súlyos hasmenés, véres széklet). Vizsgálataink szerint területünkön az ásott kutak 1 %-ából kimutatható volt Escheria coli dvspepsiae. Meghatározása ásott kutak és vízvezetékek vizéből egyaránt fontos. A baktérium szám meghatározásának még több hibaforrása van. Már a mintavételnél, szállításnál, feldolgozásnál előfordulhat másodlagos szennyezés (agaröntés, hígítás stb.). Az értékelést megnehezítik az összefutó telepek, a nem homogén eloszlás. A leolvasás során pedig nem állapítható meg, hogy a baktériumok a vízmintából vagy másodlagos szennyezésből származnak-e. Az 1 ml mennyiségű minta oly csekély, hogy reprezentatív jelentősége erősen kétséges, esetleg félrevezető lehet. Tovább bonyolítja a baktérium szám körüli bizonytalanságot az, hogy tenyésztésüket 20 °C és 37 °C-on kell végezni. A 20 °C-on kinőtt telepek száma tapasztalataink szerint általában nagyságrenddel nagyobb, mint 37 °C-on, ezen túlmenően nehezebben értékelhető és hosszabb ideig (í)6 óráig) kell tenyészteni. A minősítés újabb problémákat vet fel, ugyanis kifogásolni kell a vizet, ha a baktérium szám a határértéket meghaladja, függetlenül attól, hogy melyik hőmérsékleten történt a tenyésztés. Ez — ha elfogadjuk, hogy 20 °C-on magasabb a baktérium szám — megköveteli a hőmérséklet szerinti differenciált új határértékek megállapítását is. A friss fekáliás szennyeződést tapasztalataink szerint is jól jelzi a Streptococcus faecalis baktérium jelenléte. Kimutatására a rutin víz vizsgálatoknál is törekedni kell. Ha Str faecalis van a vízben, azt kifogásolni kell, de ezzel párhuzamosan kvantitatív határértékek megállapítása is szükségessé válik. Az ivóvízben előforduló enterális kórokozók (Salmonella, Shigella stb.) gyakoriságáról több hazai és külföldi szerző számol be. A salmonellákat évek óta rendszeresen vizsgáljuk. Ivóvízből eddig 12 serotypust sikerült izolálni. Ebből két dologra lehet következtetni: a) ténylegesen emelkedett az ivóvizek salmonellás fertőzöttsége;