Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)
9. szám - Szakváry Jenő: A bányavízhasznosítás szerepe a vízgazdálkodásban
400 Hidrológiai Közlöny 1976. 9. sz. Szakváry J.: A bányavízhasznosítás szerepe szat azáltal produkálhat hasznosítható vízmennyiséget, hogy a nagy felületen megnyitott képződményekből, amely szokványos vízszerzési technikával nem oldható meg — nagyobb vízkészlet gyűlik össze. Ez az eredmény pedig csak a bányászathoz közvetlenül kapcsolódó vizek összegyűjtésével és felszínre továbbításával érhető el. A különböző bányavízemelési és hasznosítási változatok nemcsak eltérő módon érintik a vízgazdálkodást, ezen belül elsősorban a vízellátást, de erősen eltérő az alapul vehető bányavizek mennyiségének és minőségének megbízhatósága is. A két feltétel egyeztetése nyilván akkor a legkedvezőbb, ha a bányászat által szállított víz minősége, mennyisége egyaránt állandósult, a vízhasznosítás lehetősége egyensúlyozott körülmények között érvényesül. A bányavizek jelentősége a területi vízgazdálkodás szempontjából az adott térség természetes vízkészlete szerint változó. Általános tendencia azonban, hogy a bányavízemelésből aktivizálható vízkészletek is egyre inkább hiányoznak a területi vízgazdálkodásban, már csak azért is, mert a bányászat rendszerint körzeti ipar- és településfejlesztési hatása nyilvánvaló. A bányavíz emelési változatok egyenkénti külön elemzése nélkül is kiemelhető, hogy annál megbízhatóbb a kitermelt víz mennyisége és minősége, minél inkább függetleníthető a bányászat pillanatnyi helyétől és helyzetétől. Különösen a minőségváltozás a bányavíz szennyezettségének változása, ezen belül is a szennyezettség jellegének módosulása veszélyes, amely rendkívül rugalmas víztisztítási technológiát és állandó minőségi előrejelzést igényelhet. Ebben a problémakörben az a legkedvezőtlenebb feltétel, hogy a minőségváltozást kiváltó ok felismerése is nagyon nehéz, esetenként gyakorlatilag nem is lehetséges. A bányavízhasznosítás egy ma még alig felismert lehetőségéről is említést kell tenni, nevezetesen a kavicsbányák vizének hasznosításáról akár közvetlen, vagy közvetett formában. Különösen az állami kavicsbányászat felhagyott bányatavai érdemelnek az eddiginél lényegesen nagyobb figyelmet, amelyek kiterjedése nem egyszer megközelíti az 1 km 2-t és az 5—15 m kiemelt kavicsanyag és fedője helyét kitöltő víz alapkészlete is 10—20 millió m 3-re tehető. Ezek a bányatavak nagykiterjedésű kavicsos összlattel állnak hidrológiai kapcsolatban a kitermelt víz pótlódásának —- természetesen megfelelő feltételek alapján — meg van a lehetősége. A kavicsbányatavak hasznosíthatók közvetlenül állandó vízkivételre, de csúcsfogyasztások idején átmeneti kisegítő vízellátásra is. Ezen túlmenően a közvetlen felszíni vízkiemelés mellett igen kedvező lehetőségek nyílnak partiszűrés jellegű vízkivételre azzal a sajátossággal is, hogy az igénybe vehető vízadóréteg aktív vastagsága általában igen kedvező és a kitermelt víznek is kétoldalú utánpótlódása lehetséges. A bányatavak kérdésével környezet- és vízminőségvédelmi szempontból is foglalkozni kell, és úgy tűnik, hogy e feltételek összevetésével a vízellátási feladatok megoldására is esetenként igen kedvező lehetőségek teremtődhetnek. GERHARDT JÓZSEF (OVH Vízkészletgazdálkodási Központ) A bányavízhasznosítás gazdasági kérdései Az ásványi vagyonnal együtt levő víz komplex hasznosítása népgazdasági érdek. A víznek az ára, értéke azonban nincs definiálva és nem határozható meg egyértelműen. A különböző vízigények kielégítésére elkészült vízműnek, s így a felhasznált víznek is, közvetve már van ára és minél kedvezőtlenebb feltételek mellett, nagy távolságról biztosítható, egységára annál magasabb. Jelenleg a felhasználásra kerülő víz üzemköltségének a számítása különböző előírások alapján történik, amelyek esetenként tárcánként, ill. üzemeltető vállalatonként különbözőek és nem tükrözik a tényleges népgazdasági ráfordításokat. Például: A vízkészlethasználati díj nem függ az adott terület vízbeszerzési nehézségeitől. A mű beruházási költsége viszonylag egyértelműen meghatározható. Az egyéb, különösen az üzemköltségek meghatározási módja már egymástól eltérő: pl. beruházási hitelfeltételek; diszkontálás határai; eszközlekötési járulék; vállalati rezsikulcsok stb. Egy bánya területén levő vízmű beruházási költségei, a dolgozók létszáma, üzemeltetés —, mivel ezek többségükben a bánya szempontjából is szükségesek — az összköltséget lényegesen nem növelik, míg csak vízmű céljára létesített beruházásoknál ezek igen jelentősek. Egy bánya beruházása már magában foglalja az energia beruházási költségeit is, míg egy önálló vízmű létesítésénél csak a felhasznált energia önköltség alatti árával kell számolni. Az üzemelésnél jelentkező esetleges többlet létszám költsége nemcsak a vállalatot terheli —, mivel az állam igen jelentős szociális és egyéb juttatásokat biztosít a dolgozók részére —, a munkaerőhiány ellenére sem ösztönöz a létszám csökkentésére. A közöltek figyelembevételével jelenleg az összehasonlítások reálisan nem végezhetők el és nem értékelhetők egyértelműen. Amennyiben a víz hasznosítása népgazdasági szempontból indokolt, szükséges a különböző beruházások idő és pénzügyi ütemezésének egyeztetése. Például a Balaton térségének vízellátása a nyirádi bauxitbányából kitermelt ivóvízzel már jóval korábban megépülhetett volna, mivel a víz és az igény is megvolt, de pénzügyi ütemezési nehézségek álltak fenn. Az ismertetett nehézségek csökkentésére célszerű volna az érdekelt tervek együttműködésében — pl. az OMFB irányításával kidolgozni a víz üzemköltségének egységes számítási módját, amely alapját képezhetné a népgazdasági értékelésnek és mérlegelésnek, nemcsak az ásványi vagyon feltárásánál, hanem az ipartelepek létesítésénél is.
