Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)
9. szám - Szakváry Jenő: A bányavízhasznosítás szerepe a vízgazdálkodásban
Szalcváry J.: A bányavízhasznosítás szerepe Hidrológiai Közlöny 1976. 9. sz. 387 találhatók. E kőzetösszletek víztelenítésére — az ecsédí külfejtés analógiájára — a közvetítő' réteges szűrőkutas víztelenítést alkalmazzák. Az emelt vízmennyiség jelenleg 35 m 3/perc, egy részét az érintett települések vízpótlására hasznosítják. A fronthomlokokkal párhuzamos, kb. 100X100 m-es hálóban telepített nyelőkutak rendszere vándorló jellegű, a külfejtés feküje alatti jó vízvezető rétegbe vezetett vizet búvárszivattyúkkal emelik ki. A kiemelt vízmennyiség tartós nagytérségi hasznosítása nem jöhet tekintetbe. A tervezett bükkábrányi külszíni fejtés a visontaihoz hasonló geológiai felépítésű területen fog történni, így valószínűsíthetően az előbbi tapasztalatokat veszik figyelembe. A fakasztott vizek (kb. 30—70 m 3/p) egy részének hasznosítását tervezik a létesítendő erőmű technológiai vízigényének kielégítéséhez, nagyságrendje jelenleg még vizsgálat alatt van. A Pécs—Komló térségi bányák kevésbé vízveszélyesek, a bányavízhasznosítás csak helyi jellegű. Balinkán a kréta mészkő megcsapolása mellett a triász vízbetörés veszélye is fennáll, és mintegy 10 m 3/perc tartós víz fakasztással lehet számolni. Részleges vízhasznosítás van, a legújabb vizsgálatok azonban a kiemelt bányavíz egyre szennyezettebb voltára utalnak. Az Ajka-térségi bányaművelés preventív víztelenítést folytat, egyes bányáiból (Ármin akna, Jókai bánya) vízhasznosítást is végeznek. A Várpalota-térségi bányászat a középső miocén fekühomok feszültségmentesítése érdekében végez preventív jellegű lecsapolást. A vízemelés jellege, nagysága és a vízminőség közüzemi ivóvízhasznosítást nem tesz lehetővé. A dorogi szénbányászat területén az alaphegység dachsteini mészkő, a víz üreg- és hasadékrendszerekhez kötött. Itt a bányászat visszafej lődőben van és napjainkban passzív és preventív vízvédelem mellett kb. 40 m 3/perc vizet emelnek. A jelenleg üzemelő aknák széntermelésének biztonsága érdekében a tervszerű vízszintsüllyesztés nem látszik szükségesnek. A Dorog-térségi bányaművelés aktív vízszintsüllyesztést nem alkalmaz, annak geológiai és hidrogeológiai feltételei sem adottak. Jelenleg a tokod; IV-es eresztékből ivóvízhasznosítás van. Nem eldöntött a bányafejlesztés, így nem kiforrott még a lehetséges vízhasznosítás módja, volumene. Tatabánya térségében az alaphegység triász dolomit, a medence belsejében védőréteg mellett folyt a bányaművelés. A peremi területeken a nyirádi viszonyokat megközelítő hidrogeológiai adottságok vannak. A legutóbbi években a szénbányászat elsősorban a XIV/A és XV/C vízaknákra koncentrált. A térségben a vízhasznosítás növelése folyamatban van. A kiemelt vízmennyiség jelenleg 145 m 3/p. A Nagyegyháza—Mány térségi műrevaló szénvagyon, az alatta feltárt bauxit kitermelésének sorrendje, módja, mértéke még nem eldöntött. Ennek függvénye a választandó víztelenítési móda kiemelésre kerülő vízmennyiség, annak tartóssága, változása, hasznosítási lehetősége is. 2. Bauxitbányászat A hazai bauxitelőfordulások jellemzője, hogy — a bauxit a dolomitfekün (mészkövön) helyezkedik el a külszíntől számított 10—300 m mélységben, — a bauxit közvetlen fedője általában széncsíkokkal, pirittel átszőtt agyag és márga, mely felett a magasabb fedő általában vastagpados eocén mészkő, — az előfordulások tektonikailag zavartak, az összefüggő teleprészeket gyakori vetők tagolják, — az előfordulások lencsés, vagy telepes kifejlődésűek, — a bauxitvagyon kb. 90%-a Dunántúli Középhegység összefüggő karsztnívója alatt helyezkedik el. Ezen adottságok miatt döntően mélvműveléses bányászat lehetséges, a műrevaló bauxitvagyon — a nagyfokú vízveszélyesség miatt — csaknem mindenütt aktív vízvédelmi módszer mellett termelhető csak ki. Az aktív vízvédelem vízaknák és csápvágatok, illetve nagyátmérőjű kutak révén valósítható meg és így a nagy területekre kiható vízszintsüllyesztés a vízgazdálkodási érdekeket érinti. Ezért fokozott jelentősége van a vízelvonás okozta károk elhárításának a bányaművelés terétől függetlenül kiemelt, nagyrészt szennyezetlen karsztvíz hasznosításának. Ilyen térségek jelenleg Kincsesbánya—Rákhegy, valamint Nyírád—Darvastó környéke. IV. A bányavíz mennyisége, minősége, jövőbeni változása Az összes bányaüzemben 1960-ban a kiemelt víz még csak 130, viszont 1975-ben már meghaladta a 360 millió m 3-t. Az 1. táblázat a szén- és lignitbányászat, valamint a bauxitbányászat vízemeléseinek várható változását tünteti fel. A Dunántúli Középhegység térségében szennyezetlen és szennyezett bányavízemelés, a vízhasznosítások, valamint a bányavízhasznosítás helyzete és alakulása további elemzést érdemel (1. ábra). Az egyes időszakok bányavízhasznosítása a kiépített, vagy kiépítésre tervezett vezetékes vízhasznosító művek kapacitását jelzi. Természetesen minden vízhasznosító műnek van egy, a hasznosítás céljától, a helyi körülményektől függő éves kapacitáskihasználtsága, tehát az effektív hasznosított bányavíz legfeljebb a kapacitás 60— 70%-a. Amennyiben ugyanis ennél nagyobb lenne, úgy az ellátott térségben, üzemekben időszakos vízhiány lépne fel. a) A Veszprém—bodajki karsztvidék vizét csapoló bányák vízemeléseit és vízhasznosításait a 2. ábra mutatja. Itt adódik a vízemelés és vízhasznosítás között a legkiélezettebb helyzet. Az összes vízemelésen belül a bauxitbányászat vízemelése dominál, de a vízfakasztás mértéke alattamarad az eredeti elképzeléseknek, ugyanakkor jelentős vízhasznosító művek épültek ki, amelyek bányavízre telepített fejlesztése helyett részben másirányú vízpótlásukról kell majd gondoskodni.
