Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

8. szám - Dr. Petrasovits Imre: Az öntözési kapacitáskihasználás mérésének ökológiai módszeréről

338 Hidrológiai Közlöny 1976. 8. sz. Dr. Petrasovits I.: Az öntözési kapacitáskihasználás Annak a kérdésnek a felvetését, hogy az öntözőművek által szolgáltatott víz mennyisége milyen terméstöbbletet eredményez, tehát az öntözés hatékonyságát (amely függ a talaj típusától, időjárástól, az alkalmazott termesztés technikától és technológiától) már nem tekintjük közvetlenül a címbeli összefüggésekhez tartozónak. A kapacitáskihasználás jellemzésére vonatkozóan vegyünk egy példát. Egy adott vízkivétel kapacitása műszakilag 10 m

3/sec. Ebből a műszakilag rendelkezésre álló vízmennyiségből azonban az adott időszakban a vízkivételhez tartozó öntözésre berendezett területeken a talaj, növény, időjárás függvényében az ökológiailag indokolt öntözővízigény 8 m

3/sec. Az érintett gazdaságok azonban különböző szubjektív és objektív okok miatt csak 5 m

3/sec használtak fel. Ez esetben a műszaki kapacitáskihasználás csak 50%-os volt. A növényállományok vízigényét a műszaki kapacitás 80%-os igénybevételével 100%ban ki lehetett volna elégíteni. A gyakorlatban azonban a növényállományok öntözővízigényét csak 62,5%-ban elégítették ki. Ez esetben a kapacitás ökológiai kihasználtságát tehát nem az 5/10, hanem az 5/8 arányszámmal lehet valósan kifejezni. Az öntözőművek, berendezések kapacitáskihasználtságának jellemzésére a környezeti tényezőktől függően változó ökológiai kapacitás, a terület befogadóképessége a mérvadó. Az ökológiai öntözési kapacitáskihasználás mértéke a szükségesnek ítélt és a tényelegesen kiadott öntözővíz mennyiségek viszonyát mutatja. A mezőgazdasági üzemek munkájának színvonalát az öntözés szempontjából nem a műszaki, hanem az ökológiai kapacitás kihasználtságának foka jellemzi. Aszályos években — időszakban, az ökológiai kapacitás esetleg nagyobb a műszaki kapacitásnál. Ekkor lehet szükség vízkorlátozásra. Ezen a gondolatrendszeren belül gyakorlatilag a leglényegesebb a vízigény, illetve az öntözővízigény megállapítása. A sok éve folyó kísérleti munka alapján van olyan módszer, amelynek segítségével egy adott területre számítható az öntözött növényállományok vízigénye, illetve az öntözővízigénye [1, 2,5]. Az öntözővízigény nagyságának folyamatos megállapítására szolgáló közvetlen mérési (liziméter, talaj nedvességmérés) és számítási módszerek (ET képletek) lényege minden esetben egy adott térre és időszakra érvényes vízháztartási egyenlet megoldása [5]. Az egyenlet főbb „bevételi tagjai", mint a talaj mértékadó zónájában tárolt vízkészlet, a csapadék, vagy esetleges hozzáfolyások rendszerint közvetlen méréssel, vagy nagy területre érvényes becsléssel állapítható meg. A fő kiadási tétel, az állományok evapotranszspirációja viszont vagy talajnedvességméréssel, vagy számítással határozható meg [6]. E módszer eredeti alapgondolatát az Agrártudományi Egyetem által nemzetközi jogvitához készített szakértői vélemény tartalmazza [4]. Az ismertetett elvi meggondolások az és ökológiai kapacitáskihasználás számítására kialakított mód-* szer alapján számításokat végeztünk két konkrét öntözőrendszerre. Erre vonatkozó munkamenetet az alábbiakban közöljük. A számítások bármely öntözött egységre — területegysége (öntözőtábla, öntözőgazdaságok, öntözőrendszer stb.) és bármely időszakra (dekád, hónap, tenyészidő) elvégezhetők. A számítási modell vázlatos menete a következő: 1. Az öntözött növényállományok vízigényének evapotranszspirációs képletekkel történő számítása. 2. A talaj tenyészidő kezdetén felvehető vízkészletének a mértékadó talajszelvényben történő megállapítása. 3. A tenyészidő alatt hullott effektív csapadék megállapítása. 4. Az öntözőrendszerben termesztett kultúrák: vetésterülete, valamint rendszerenként és évenként felhasznált öntözővíz mennyiségre vonatkozó adatok beszerzése. Az 1—4-ig felsolrolt adatok alapján a tenyészidő tartamára éveként kultúránként, az öntözött terület nagyságára (Tha) a következő számítások végezhetők el: (1) Vi=ET=(Cs + Ö

í

h) . (2) Tha* Vi=Th

&- (Cs + Ö{h)-, ez esetben az ökológiai kapacitás kihasználás 100%-os (3) ha T

h

a • F.cTha • (C

Ä + Ö

fh); ez esetben túlöntözés (4) ha Tha' F,->!Fha'(C'S + (5fh); ekkor az ökológiai kapacitás nem volt kihasználva, ahol Vi = öntözött növényállományok vízigénye adott időszakban [m

3/ha], ET = evapotranszspiráció adott időszakban [m

3/ha], Cs = a hasznos természetes csapadék menynyisége az adott időszakban [m

3/ha], öfh = felhasznált öntözővíz az adott időszakban [m

3/ha], T

h

a = A területnagyság [ha]. Befejezés A módszer gyakorlati használhatósága attól függ, hogy egyes tagjait milyen pontossággal lehet megadni. A vonatkozó adatgyűjtések ma még sok kívánni valót hagynak maguk után és számos részletkérdés ma még ismeretlen. E téren a kutatásra nemcsak Magyarországon, de az öntözés tekintetében fejlettebb országokban is fontos feladatok várnak. Ha a beszerezhető adatok hasonló nagyságrendben terheltek hibával, akkor a különböző évekre, illetve öntözőrendszerekre vonatkozóan már ma végezhetők számítások. Az egyes évek és egyes helyek (rendszerek) összehasonlítására elfogadható viszonyszámokat adhatnak. A fő célnak azonban — e modellszámítások elvégzésével — az ökológiai kapacitáskihasználtság fogalmának felvetését és számításának elvi módszertani vázolását tekintettük.