Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

8. szám - Dr. Petrasovits Imre: Az öntözési kapacitáskihasználás mérésének ökológiai módszeréről

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 56. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 337 —384. oldal Budapest, 1976. augusztus Az öntözési kapacitáskihasználás mérésének ökológiai módszeréről Dr. PETRASOVITS IMRE* a mezőgazdasági tudományok doktora Az öntözési műszaki beruházások állagának értéke Magyarországon közel tízmilliárd forint. Ennek hasznosítása érdekében további, közel hasonló nagyságrendű beruházások, felszerelések kerülnek az öntöző gazdaságokba. Nagyon időszerűnek látjuk vizsgálni és ellenőrizni ezeknek az óriási népgazdasági értékeknek a kihasználtságát. Jelentőségének megfelelően és az eddigiektől eltérően, pontosabban megközelíteni. Az öntözőkapacitás fogalma alatt rendszerint valamely öntözőmű (műtárgy, csatorna, szivattyú stb.) vagy öntözőberendezés, öntözőtelep adott idő alatti öntözővíz szolgáltató képességét értjük adott vízkivételi helyen. Ez a műszaki kapacitás a műtárgy élettartama alatt, a szükséges fenntartási munkák végrehajtása esetén általában nem változik, értéke viszonylag stabil. A végzett műszaki beruházások hatékonysága szempontjából az a kívánatos, hogy ezeket a kapacitásokat teljes mértékben igénybe vegyék, kihasználják azokat. Ennek két feltétele van. Az egyik, hogy a kapacitásnak megfelelő öntözővízkészlet biztosítva legyen, a másik, hogy a vízfelhasználók részéről meglegyen az igény és a képesség a kapacitásnak megfelelő vízmennyiség felhasználására. A továbbiakban feltételezzük, hogy az öntöző berendezések kihasználtságát az öntözővízkészletek hiánya nem korlátozza. Az egy időszakban és helyen előforduló kapacitás kihasználatlanság okát tehát az öntözővízigény hiányában vagy az üzemek felkészületlenségében kereshetjük. A mezőgazdasági üzemeknek a művek — berendezések vízszolgáltató képességével szemben támasztott igényei azonban változhatnak évjáratonként, illetve a különböző éveken belül az egyes hónapokban is. A (műszaki) kapacitások folyamatos és teljes kihasználására az öntözés alapvetően nagytérségi, szezonális és biológiai jellegéből következően nincs minden évben szükség. * Agrártudományi Egyetem, Gödöllő. A műszaki kapacitások teljes kihasználása — számos esztendőben — csak a növényzet számára a szükségesnél több öntözővíz felhasználásával volna elérhető. A túlöntözéssel viszont közismert, hogy a termés mennyisége lecsökken és minősége romlik. A beruházások kihasználtságának jellemzésére a berendezések által szolgáltatott és az üzemek által öntözésre felhasznált vízmennyiségek sem önmagukban, sem a műszaki kapacitáshoz viszonyítva, növénytermesztési szempontból nem alkalmasak. Csak hozzávetőleges becslésnek tekinthető valamely öntözési kapacitás reális kihasználtságának megítélésére, a megöntözött terület nagysága (ha), a kiadott vízmennyiség (mm, m

3) vagy az üzemórák száma stb. Jelenleg hazánkban és külföldön is a tényleges öntözések volumenét ezekkel a mutatókkal jellemzik. A szerző korábban [3] az öntözött normálhold fogalmának bevezetését is megfontolásra ajánlotta. Az öntözőművek és berendezések kapacitás kihasználásának mérése egy új mutatórendszer kidolgozását igényli. Ezen belül azonban szükség volna olyan jelzőszámra, amely összehasonlíthatóvá tenné az egyes évek (azon belül dekádok, hónapok vagy fenofázisok) és területek (tájak, gazdaságok, táblák) egymáshoz és önmagukhoz való viszonyítását. Az öntözés szezonális, biológiai és nagytérségi jellegéből következik, hogy egyik évben ugyanazon fajú növényállomány számára több vizet kell kiöntözni, mint a másikban, vagy egyáltalán nem kell öntözni. Az öntözővíz fel nem használása akkor, amikor van természetes csapadék, ökológiai értelemben nem jelent kapacitás kihasználatlanságot. Annak megítélése tehát, hogy adott időszakban mennyire vannak, illetve voltak kihasználva az öntözőkapacitások és vízkészletek, elsősorban az adott időszak szükségletéhez viszonyítottan lehetséges. A műszaki létesítmények kihasználásának célja, rendeltetése a növényállományok bioökológiailag indokolt vízigényének a kielégítése, lehetőleg kis veszteséggel.