Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)
5. szám - Rácz Tamás–Rymorz Pál–Timler Róbertné: A budapesti szennyvízelvezetési és tisztítási program megvalósulása
Rácz T.—Rymorz P.— Timler R.-né: A budapesti szennyvízelvezetés Hidrológiai Közlöny 1976. 5. sz. 197 tórium, Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, Egészségügyi Minisztérium, valamint az Építésügyi- és Városfejlesztési Minisztérium — összefogásával a népgazdasági számítások szerint biztosított beruházási összeg beépítésére kerüljön; az V. ötéves tervidőszak végén legalább az Északpesti telep első mechanikai fokozata üzemképes legyen. A budapesti szenny víztisztítás beruházó szervezete A Fővárosi Tanács V. B. Közmű- és Mélyépítési Főigazgatósága a program előkészítésének és végrehajtásának irányítására a Fővárosi Csatornázási Műveket jelölte ki. Azóta az FCsM. Beruházási Főosztályát jelentősen megerősítették, törekszenek arra, hogy az egység létszámban és színvonalban megfeleljen a rá váró feladatoknak. A program végrehajtása önmagában sok és nehéz feladattal jár együtt. A tervezési és kivitelezési szerződések megkötése, a határidők betartása, a szükséges hatósági közreműködés folyamatos biztosítása, a végzett munka ellenőrzése, mind olyan tevékenység, amely hosszú évekre próbára teszi az új beruházói szervezetet. Ez a beruházás azonban bizonyos értelemben újszerű és fokozott felelősséggel is jár: őrködni kell azon, hogy sem a minimaiizmus, sem a maximalizmus irányába ne csússzon el. A minimaiizmus veszélye adott azzal is, ha a pénzügyi lehetőségek és a program által előírt ütemezéshez képest elmarad az előkészítés, illetve a tervezés. Nem kisebb azonban annak a veszélye sem, ha a program úgy válik végrehajthatatlanná, hogy többet akar megvalósítani, mint amennyi technikai, illetve anyagi lehetőségeinkből futja. Budapest szennyvizeinek biológiai tisztítását korszerűen és hatékonyan kell megteremteni, de semmiképpen nem lehet cél a korszerűséget túl költséges és irreális mértékben devizaigényes megoldásokban keresni. Elsősorban a beruházó feladata, hogy az valósuljon meg, amit a Keretterv, illetve a program előír, egyben gátat kell vetni minden olyan kezdeményezésnek, amely ezt a programot bővíti, ill. az előirányzotthoz képest költségesebbé teszi. Bár vitathatatlan, hogy ezek a törekvések többségükben gazdagítanák a programot, a beruházói tevékenységet mégis az határozza meg, hogy magának a programnak a végrehajtása is jelentősen igénybeveszi népgazdaságunk adott lehetőségeit, bővítése gyakorlatilag megakadályozná teljesítését. A Fővárosi Csatornázási Művek beruházói tevékenységében csak úgy tud érvényt szerezni ezeknek a követelményeknek, ha ehhez folyamatos segítséget kap a tanácsi vezetéstől, illetve az országos elsősorban a vízügyi szervektől. A budapesti szennyvíztisztítás megvalósulása során reálisnak ítélhető célkitűzések Az alapcélkitűzés adott, sőt a program gyakorlatilag az ütemezést is meghatározza. Mégis adódik számos olyan kérdés, amelynek megoldása elvi döntést igényel, egy-egy taktikai szakasz célkitűzéseinek meghatározásában. Ilyen például a záporok hatására való felkészülés. Mint az előzőekben már jeleztük, a tervezett budapesti tisztítási kapacitás egyenlő a keletkező szennyvizek mennyiségével. Emellett azonban számításba kell venni a záporok hatására a csatornákba leülepedett szennyezés felkeverődését, az ily módon hirtelen megnövő terhelést. A legkorrektebb és legköltségesebb megoldások (az ülepítési és a levegőztetési idők jelentős növelése, záportározók építése) a létesítmény jelentős költségnövekedésével járhatnak. Ezért célszerű, a fogadó műtárgyak és az átemelő szivattyúk kapacitását bővebbre méretezni és a záporok tárolására vonatkozó első lépéseket a dél-pesti bővítés során megtenni. Ha az üzemelési tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ezt meghaladóan is szükség van intézkedésre, akkor ezt —- a szükséges mértékben — később is meg lehet tenni. Nagyon fontos az iszapkezeléssel kapcsolatosan a célok meghatározása: mi történjék a kezelt iszappal illetve az elhelyezés függvényében milyen mértékű legyen a kezelés. Műszaki és főleg gazdasági szempontból legkedvezőbb a kezelt iszapok mezőgazdasági hasznosítása lehet viszonylag a legkisebb beruházási költségigény; népgazdasági szinten, esetleg az üzemelés szintjén is bizonyos fokú megtérülés). A döntés sok irányú megfontolást és mérlegelést kíván, például: olyan-e az ipari szennyeződések részaránya, hogy az a mezőgazdasági hasznosítást korlátozza, vagy kizárja, — érdekeltté tehető-e az agglomerációs övezet mezőgazdasága az iszap hasznosításában s ha igen, milyen kezelési és átadási feltételekkel. Ha a mezőgazdasági hasznosítás valamilyen okból nem lehetséges, hasonló alapossággal és komplexen kell mérlegelni az egyéb lehetőségeket is. Feltehetően a program kibontakozása során gyakran kell majd ily módon rész-célkitűzéseket meghatározni. A feladat egyáltalán nem könnyű, mert a döntéseket gyakran sok oldalról kell megalapozni, ugyanakkor fontos követelmény a gyors elhatározás is; a hosszas latolgatások alapjaiban zavarnák a program végrehajtását. A budapesti szennyvíztisztítás technológiai rendszere és ehhez kapcsolódóan a hazai gyártási feltételek A budapesti szennyvíztisztítási program megalkotása máris észrevehetően megélénkítette a technológiai megoldások keresését. Legjobb kutató- és tervező szakembereink közül többen kaptak arra lehetőséget (legtöbben az UNDP-Project keretében), hogy megtekintsenek a budapestihez hasonló nagyságú, már működő vagy épülő szennyvíztisztító telepeket. Másfelől a külföldi szakemberek, kutatók és tervezők, de még inkább külföldi cégek érdeklődnek a budapesti program iránt. Ez az érdeklődés természetes és alapjában pozitív jelenség, segít a legjobb megoldások megtalálásában. Van azonban egy kétségtelen veszélye is: túlbonyolíthatja és elbizonytalaníthatja a gyártástechnológiai rendszer kiválasztását. A vizek
