Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

5. szám - Rácz Tamás–Rymorz Pál–Timler Róbertné: A budapesti szennyvízelvezetési és tisztítási program megvalósulása

198 Hidrológiai Közlöny 1976. 5. sz. Rácz T'.—Rymorz P.—Timler R.-né: A budapesti szennyvízelvezetés védelme létkérdése az emberiségnek, de — ez ismételten hangsúlyozzuk — konjunkturális vetélkedés is. A nyugati cégek igen sok új berendezést hoznak a világpiacra, nagy reklámmal népszerűsítik ezeket és hirdetik elsőségüket más berendezésekkel szemben. E versenynek is van pozitívuma, ennek során valóban kikristályosodnak a hatásos és jó megoldások, ezért is figyelni kell a világszínvonalat. Hiba lenne viszont a technológiai megoldást alapjában külföldi berendezéssel megtervezni. A budapesti szennyvíztisztítás szükségszerűen az egész magyar vízminőségvédelem bázisa lesz (itt keletkezik az ország szennyvizeinek mintegy 60%-a) és ezt elsősorban hazai építéssel és gyártással kell megoldani. Nem kevésbé fontos szempont az sem, hogy a külföldi berendezések dominálása olyan arányokat teremtene az importszükségletekben, ami népgazdaságunk teherbírását meghaladná. Ezért a program, eredményes végrehajtásának egyik meghatározó előfeltétele: a tervezés vegye számításba, mi az a kapacitás, amit a magyar ipar produkálni képes és mindenekelőtt ehhez alakítsa a technológiai megoldásokat. Ez nem egyszerű feladat az ipar számára sem. A konjunktúra, az üzleti haszon a tőkés országokban általában nagy üzemeket késztet arra, hogy — új profilként - víztisztító berendezések gyártásával foglalkozzanak. Hazánkban ez a fejlődés nem így alakult; hazai gépgyártó nagyüzemeink, eddig nem vállalták ezt a profilt. Feltehetően kissebb eleve vízgazdálkodási feladatokra alapított vállalat feladata lehet csak, hogy fokozatosan felkészüljön és alkalmas legyen a szennyvíztisztítási program végrehajtására, illetve koordinálására. A Vízgépészeti Vállalat például—amely öntöző berendezések gyártásával kezdte meg működését, majd fokozatosan tért rá előbb acéltárolók, aztán víztisztító berendezések gyártására, a program megalkotásával egy időben fejezte ki készségét arra, hogy felkészüljön erre a feladatra. Minden lehetőség adott ahhoz, hogy ha ez a vállalat — a beruházáshoz kapcsolódóan - megkapja a szükséges fejlesztési lehetőségeket, képes lesz e feladat teljesítésére. Ez azt is feltételezi, hogy a hasonló profilú üzemek (Ganz-Mávag, DlMÁVAG, VIDUS stb.) lehetőségeikhez kéj)est részt vesznek a program végrehajtásában. A Vízgépészeti Vállalatot — a saját gyártási és szerelési tevékenységén túlmenően elsősorban mint a technológiai munkák összehangolóját célszerű számításba venni. A tervezés során tehát nemcsak a pillanatnyi hazai kapacitások vehetők figyelembe, hanem a fejlesztési lehetőségeket is fel kell mérni. Lényegében ugyanezek az elvek vonatkoznak a kialakuló rendszer automatikájára, távjelzési és távirányítási mechanizmusára is. Itt is követelmény a mértéktartás és a hazai lehetőségek meghatározó feltételeként való számbavétele. A budapesti szennyvíztisztítás mélyépítési kapacitás feltétele A program pénzügyi prognózisa alapján megállapítható, hogy a beruházás költségeinek 75— 80%-a építési (csatorna, műtárgy) költség. Ez csak a szennyvíztisztítási előirányzatra vonatkozik, a teljes programnál még ennél is magasabb (mintegy 85%) a mélyépítési költségek aránya Célszerűen a technológiai tevékenység felügyeletét az OVH, a mélyépítési tevékenységét az ÉVM látja el. Megállapítható, hogy az eddig eltelt időben inkább a technológiai kérdések megoldása volt előtérben. A mélyépítés illetve annak koordinációja tekintetében még további előkészítésre van szükség. Több tízezer méter csatornafektetés és több ezer m

3 vasbeton tömeg bedolgozása ügyében ugyanis mindenekelőtt az építési technológia alapjait és a mennyiségek nagyságrendjét kell a tervezésnek megadnia. Ilyen formán kiemelt jelentőségű az a követelmény, hogy a technológiai megoldások keresésének időszakát radikálisan le kell zárni és a választott technológia alapján sürgősen gondoskodni kell az építési kapacitások biztosításáról. Ilyen értelemben is érvényesek a technológiai tevékenység tervezésénél leírtak: az ßVM által kijelölésre kerülő vállalat nem egyedüli mélyépítője lesz a programnak, hanem elsősorban koordinátora. Fel kell mérni más ágazatok (elsősorban az OVH és a KPM) építési kapacitását, számításba véve a budapesti feltételek között i mélyépítés különleges nehézségeit is. Meghatározó jelentősége van annak is, mennyire lehet az építésnél a tipizálást és az előregyártást számításba venni. Itt nemcsak a budapesti feltételek vehetők figyelembe, hanem az is, hogy a .technológiai és az ahhoz kapcsolódé) építési módok országos méretekben legyenek alkalmazhatók. ; Jóllehet a budapesti szennyvízelvezetés és -tiszftítás terveit — szükségszerűen — több tervező [vállalat készíti, fontos, hogy a tervek homogének és egységesek legyenek. A közös tevékenység fontosságát felismerte a tisztítási technológiában vezető két nagy tervező vállalat — VIZITERV és MÉLYÉPLTERV — amikor szerződésben állapodtak meg a budapesti tervezésben megvalósuló egy i i tt m űk< idés ben. A budapesti szennyvíztisztítás importigényeinek reális aránya Abból, hogy a program megvalósításának bázisa a magyar ipar kell legyen, egyáltalán nem következik, hogy a külföldi közreműködést ki lehetne, vagy akár ki kellene zárni. Ennek egyik kézenfekvő formája a szellemi kapacitás igénybevétele. Célszerű, ha a készülő tervek zsűrizésébe bevonnak olyan szakembereket is, akik már közreműködtek hasonló nagyságú és ma már jól üzemelő telepek megalkotásában. Vannak a szennyvíztisztítási technológiának olyan részterületei (például: rács-tisztítás, vagy iszapkezelés), ahol nyilvánvalóan nincs megfelelő hazai gyártási kapacitásunk, illetve gyakorlatunk sem. Ilyen esetekben helytelen lenne kísérletezésre energiát pazarolni, hanem igénybe kell venni a külföldi együttműködést. Ennek formája lehet tervek vagy berendezések megvásárlása, licenc vagy know-how megvétel, gyártási együttműkö-