Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

5. szám - Rácz Tamás–Rymorz Pál–Timler Róbertné: A budapesti szennyvízelvezetési és tisztítási program megvalósulása

196 Hidrológiai Közlöny 1976. 5. sz. Rácz T'.—Rymorz P.—

Timler R.-né: A budapesti szennyvízelvezetés r r MEG VALÓSI TASI, ÜZEMELTETÉSI TAPASZTALATOK FELDOLGOZÁSA MŰSZAKI-GAZDASÁGI FELTÁRÁS MEG VALÓSI TASI, ÜZEMELTETÉSI TAPASZTALATOK FELDOLGOZÁSA RÉSZLETMEGOLDÁSOK TISZTÁZÁSA TISZTÍTÁSI MŰTÁRGYAK TISZTÍTÁSI KONCEPCIÓ JL I K RÉSZDÖNTES . 2 ELOKESZITESI MUNKAPROGRAM 1. FEJLESZTES! CÉL K RÉSZDÖNTES . 2 ELOKESZITESI MUNKAPROGRAM 1. FEJLESZTES! CÉL MEGVALÓSÍTÁS ENGEDÉLYEZÉSE 3. BERUHÁZÁSI JAVASLAT I 6. 1. MEGVALÓSÍTÁS, TERVEZÉS. BESZERZÉS, KÁDERKÉPZÉS KIVITELEZÉS I _J 8. ÜLEMBKHELYEZÉS, PRÓBAÜZEM. ÜZEMELTETÉS 9. ábra. A szennyvíztisztítási, pro (/rum végrehajtásának folyamatábrája Abb. 9. Prozessbild der Durchführung des Abwasser klär program ins hen — már a koncepcionális kialakítás során — felsőszintű állásfoglalás történt a Fővárosi Tanács szennyvíztisztítási és elvezetési programjának megoldása mellett. A program végrehajtásában ma még csak az előkészületeknél tartunk, de már is megállapítható, hogy megvalósítása sem lesz kisebb gond, mint amilyen annak hiánya volt. A környezetvédelem a világon mindenütt nemcsak égető feladattá vált, hanem — jó értelemben — divatos társadalmi célkitűzéssé is. Ennek megfelelően a tudomány és az ipar nagy lendülettel keresi a szennyvíztisztítás legmegfelelőbb és leggazdaságosabb megoldásait. Állandóan jelentkeznek az új technológiai megoldások, ezek hívei és ellenzői; az ipar és az építőipar pedig igyekszik, (bár egyelőre csak szándékaiban) kialakítani a megfelelő gyártmányokat és építési módozatokat. Nehezíti a helyzetet, hogy a szennyezés mindig nagyobb ütemben bővül és fokozódik, mint ahogy arra a védekezés fel tud készülni. Az emberek tudomásul veszik, hogy létük feltételévé vált a környezetük, ezen belül vizük minőségének megóvása és hogy ezért jelentős anyagi áldozatokat kell hozni. Bizonyos értelemben ilyen áldozatnak fogható fel a jelenlegi kísérletező, útkereső korszak is. Mindjárt hozzá kell tenni azonban, hogy egy 2 millió lakosú nagyváros, mint Budapest, semmiképpen nem alkalmas kísérletre. E nagy beruházáshoz csak úgy szabad nekikezdeni, ha biztosíték van arra, hogy a választott tehnológia és berendezés megfelel majd a követelményeknek, megvalósítása nem kíván irreálisan magas költségeket és a rendszer biztonságosan üzemeltethető lesz (9a. ábra ). Nem egyszerűen egy óriási méretű létesítmény megteremtése tehát csak a feladat, hanem annak oly módon történő megvalósítása, hogy egy újszerű tevékenység, a napi 2 millió m

3 szennyvízmennyiség tisztítására képes rendszer — pénzügyi feltételei, — beruházó szervezete, — a megvalósítás során reálisnak ítélhető célkitűzései, — technológiai rendszere és ehhez kapcsolódóan a hazai gyártás feltétele, — a mélyépítési kapacitás feltételei, — az importkövelelmények reális aránya, és — a szükséges hatósági feltételei is megteremthetők legyenek. A teljességre való törekvés nélkül a következőkben néhány — általunk fontosnak tartott — kérdést tárgyalunk. A budapesti szennyvíztisztítás pénzügyi feltételei Mint az előzőekben már utaltunk rá, bármennyire is létfontosságú is fővárosunk szennyvizeinek tisztítása, költségigényével nehezen állja a versenyt a metró, a közlekedési rekonstrukció, vagy éppen a vízellátás, gáz- vagy áramszolgáltatás költségigényével szemben. Párt- és állami vezetésünk ismeri a feladat súlyát, és halaszthatatlanságát, ezért a népgazdasági terv — figyelemmel e nagy létesítmény műszaki előkészítettségére, valamint a népgazdaság teherbírására — a Fővárosi Tanács V. ötéves tervében 7 milliárd forintot irányzott elő a víz- csatorna-létesítmények fejlesztésére; ezen belül kiemelten a szennyvíztisztító telep építésére 1 milliárd Ft-ot meghaladó nagyságrendű beruházási ráfordításra adott lehetőséget. A legjobb megoldás kétségtelenül az lett volna, ha a szennyvíztisztítás megteremtését állami nagyberuházásnak lehetett volna nyilvánítani. Erre azonban az V. ötéves tervidőszakban már nincs lehetőség, de bonyolítható a program — hasonlóan a jól szervezett fővárosi vízmű beruházásokhoz — fővárosi tanácsi beruházásként is. Ez mindenesetre több gonddal jár és a Fővárosi Tanács gazdasági vezetői részéről is nagyolibjfigyelmet igényel. Felvetődhet a budapesti ipar részvétele a terhek viselésében, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a telepek terhelésének mintegy 60%-át az ipar juttatja közcsatornába. Másfelől azonban azt is mérlegelni kell, hogy a tárgyalt program megvalósítása még fontosabbá teszi, hogy az üzemek megoldják saját szennyvizük előtisztítását, gondoskodjanak arról, hogy mérgező, lassan vagy nem bomló szerves anyagok, illetve szervetlen anyagok ne veszélyeztessék a fővárosi csatornamű üzemét. Egyidejűleg felvetődik a nem lakossági csatornadíj rendezésének szükségessége is. Az üzemelés költségei nagyságrendben változnak meg, ha a szennyvizet nemcsak elvezetni és átemelni, hanem tisztítani is kell. Ma mindenképpen az a feladat, hogy az érdekeltek —- Fővárosi Tanács, Országos Vízügyi Hivatal, Országos Tervhivatal, Pénzügyminisz-