Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)
4. szám - Ihrig Dénes: Kvassay Jenő mint vízimérnök
152 Hidrológiai Közlöny 1976. 3. sz. KVASSAV JENŐ MINT VÍZIMÉRNÖK 1 IHRIG DÉNES Mikor a Magyar Tudományos Akadémia Kvassay Jenőt, az Országos Vízépítési Igazgatóság vezetőjét — életpályája végén, 1918-ban — a Wahrmann jutalommal kitüntette, azt kívánta bizonyítani, hogy négy évtizedes, széles körű tudományos, gyakorlati és szervező vízimérnöki munkájával a víziközlekedés és kereskedelem előmozdításában is kiváló érdemeket szerzett. Az akadémiai bizottság jelentése ekkor így emlékezett meg róla: ,,Kvassay Jenő az ország egyik legkiválóbb szakembere. Nagy irodalmi tevékenységét az Akadémia már két ízben a legnagyobb jutalmakkal tüntette ki. A nagy kultúrmérnöki szervezet az ő tanácsára és közreműködésével jött létre és az ő vezetése alatt nagy sikerrel dolgozik. Az 1885. évi vízjogi törvény tervezetét ő készítette. Egész életében hazánk anyagi jólétének emelésén nagy buzgalommal és lelkesedéssel működik, és fáradozásának jutalmát nem külsőségekben keresi, hanem működésének eredményeiben találja." Az akadémiai bizottságnak ez a pár soros, szűkszavú jelentése Kvassaynak a vízi közlekedés fejlesztése érdekében folytatott munkáját és eredményeit lett volna hivatott értékelni. A maga valójában azonban a nagy vízimérnök egész életének és munkájának jelentőségét tárja elénk; annak a munkának jelentőségét, mely a magyar gazdasági élet fejlődésének útján Széchenyi és Vásárhelyi, valamint koruk vízimérnökei munkájának folytatását adta abban az időben, mikor azt a gazdasági és politikai adottságok miatt csak óriási szervező tehetséggel és sokoldalú tudással lehetett biztosítani. Magyarország eme korszakának —- 1867-től, a szabadságharc utáni kiegyezéstől 1914-ig, az első világháborúig tartó korszaknak — Kvassay Jenő volt a legnagyobb vízimérnöke, és az ország vízimunkálatainak egyik legnagyobb és legszélesebb látású szervezője. Vízimérnöki munkáját 1929-ben Viczián Ede, mint kortárs a megemlékezésében ezekkel a szavakkal jellemezte: ,,.. .hadszíntere volt minden terep, ahol a víz és a föld találkozik". Mindezekről úgy győződhetünk meg legjobban, ha nyitott szemmel végig kísérjük emberi életének és vízimérnöki munkájának útját 1850-től, születésétől 1919-ig, haláláig. Ekkor életének három szakaszáról beszélhetünk: — az első a fiatalkora: felkészülése az alkotó életre, — a második az alkotó életpályájának megindulása: az ország legégetőbb gyakorlati és szervező vízimérnöki munkájának, a kultúrmérnöki munkának megalapozása, szervezése és kifejlesztése és — a harmadik az életének és munkájának ki1 A megemlékezés a Magyar Hidrológiai Társaság 1975. szeptember 9-én tartott emlékülésén hangzott el. (Szerk.) teljesedése: az ország teljeskörű és modern vízügyigazdasági munkáinak tervezése, szervezése, irányítása és végrehajtása, vagy legalábbis a végrehajtás megkezdése. A továbbiakban külön-külön bepillantást teszünk az egyes életszakaszokba, amelyeket irodalmunkban Kvassay Jenő kortársai és a vízügyi történelem kutatói már sok oldalról ismertté tettek számunkra. Megemlékezésem ezeknek az életadatoknak csak rövid összefoglalása kíván és tud lenni. * Eletének első szakaszában, gyermekkorában, a gödöllői dombvidék északnyugati lábánál fekvő faluban, Örszentmiklóson találjuk. 1850. július 5-én Budán született, de gyermekéveit szülei házában, ebben a kis faluban töltötte, ahol ma a temető vadon nőtt öreg fáinak és zöldelő bokrainak tövében családtagjaival együtt van az ő sírja is. A gimnáziumot Győrben, a Műegyetemet Budapesten végezte, ahol gépészmérnöki oklevelet szerzett. Utána ösztöndíjjal a Magyaróvári Gazdasági Akadémián tanult tovább. Tanulmányait éleslátással és bírálattal végezte, amiről az 1875-ben kiadott ,,Műegyetem" c. tanulmányával bizonyságot is tett, amikor a hiányok felsorolásával, és a műegyetemi oktatás javítására szükséges reformok megjelölésével tárta fel a teendőket. Gazdasági akadémiai tanulmányai után, 1874-ben, a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium szolgálatába lépett, amikor a miniszter a már élesen előtérbe kerülő talajjavítási kérdések megoldására fiatal mérnököt kívánt kiképeztetni és alkalmazni. Ekkor a 24 éves Kvassay Jenőt hazai műszaki és gazdasági tanulmányainak kiegészítése és bővítése végett külföldre küldi. Kvassay előbb Párizsba, megy, majd elméleti ismereteit Német-, Francia-, Olaszországban és Svájcban egészíti ki. Kiküldetéséből 1876-ban gazdag tapasztalatokkal tér haza. Életpályája alatt, már a főiskolai évektől kezdve gondolatait papírra vetette, és ezzel tudjuk nyomon követni szakmai fejlődését, munkájának nagyszerűségét és annak minden részletét. Előbb a természettudományi kérdések foglalkoztatják', bizonyságai ennek azok a kezdő kisebb tanulmányai (A szív; Az élet; Marionettek és a tanuló állatok; A holló; A gólya és a diófa; A villám lecsapásáról; A petróleumról; A napfény hatása a növényekre) 2 amelyek leginkább az akkori Vasárnapi Ujság-ban és a Természettudományi Közlöny-ben jelentek meg. Majd előtérbe jönnek a gazdasági kérdések (Mit várhatunk a Szaharától; A fővárosi boulevardok faültetvényei érdekében; A közraktárak és a kereskedelem; A magkereskedésről; Mely tájbeli magokkal tegyünk kísérletet). Ezek már a Gya- Udránszky József összeállítású alapján (1923).
