Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

4. szám - Ihrig Dénes: Kvassay Jenő mint vízimérnök

Ihrig D.: Kvassay Jenő Hidrológiai Közlöny 1976. 4. sz. 153 korlati Mezőgazda, a Gazdasági Lapok és a Gazdasági Mérnök című lapban jelentek meg, de cikkei jelentek meg az Athenaeum-ban, Budapesti Szemlében, a Wiener Landwirtschaftliche Zeitung-ban, Journal L'Agricultur-ben és a Geologische Reichsanstalt lapjában is, mely utóbbi tanulmánya német nyelven a magyar alföldi szikes talajokról szól. Ezért a tanulmányáért 1876-ban, 26 éves korában, a Reichsanstalt levelező tagjává választja. Ezután a további ifjúkori tanulmányaiban már mindinkább a vizek kötik le figyelmét, előbb általános természettudományi témákkal (Földközitenger hajdan és most; Bordeaux és Gascognei part szomorú jövője; A tenger színének süllyedése A föld árjáról; A föld árja mozgásának irányáról). Később azonban már olyan tanulmányokat is ír, melyek a jövő munkájának előhírnökei. így 1872ben a ,,Duna szabályozása" címen a Duna Budapest körüli szabályozási munkáiról, a téli kikötő építéséről és az Al-Duna szabályozásának sürgősségéről ír, majd 1875-ben megjelenik a ,,Vizeinkről" és 1876-ban a ,, Rétművelés, tekintettel az alagesövezésre és öntözésre" című tanulmánya, mely utóbbiért a Minisztériumtól 600 forintos pályadíjban részesült. Ebben az időben az Annales des Ponts et Chousséeben a Woltmann-féle vízsebességmérő szárny fejlesztéséről közöl cikket. Most életének és munkásságának a már említett második szakaszához közelebb érkezett, mert felismerte, hogy Magyarországnak az eddig végzett hatalmas ármentesítési és még kezdetleges vízrendezési munkái az ország szaporodó népessége számára önmagában nem adják meg a jólétet. A nagy folyók völgyei és azokon kívül a nagykiterjedésű, gazdaságilag ki nem használt területek — bár a termelés számára nagy kincset rejtenek magukban —- csak a vízkárok teljes megszüntetésével és a művelés alá vont területek javításával, vagyis az ún. ,,kultúrmérnöki munkák" elvégzése után hasznosíthatók. Ezért pedig évtizedekig tartó szakszerű munkával kell küzdeni. Ifjúkori felkészülése után, 1876-ban kezdődik életének az a második szakasza, amikor fő tevékenysége lesz a kidtúrmérnöki munka megalapozása, szervezése és kifejlesztése. Előzményeit az adja, hogy a Szepesvármegyei Gazdasági Egyesület talajjavításban jártas szakértőt kér az akkori földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztertől, aki ekkor Kvassayt küldi ki és egyszersmind megbízza azzal is, hogy az alagcsövezésről és az öntözésről a helyszínen — több helyen is — ismertető előadásokat tartson. Előadásait 1876-ban, majd 77-ben tartotta, és az egyes talaj javítási módokat gyakorlatilag is bemutatta. A szepesmegyei földeken részben öntözéseket, részben alagcsövezéseket rendezett be és Szepesbélán, ahol 300 kisebbbirtokos közös munkára szövetkezett, lecsapolást és alagcsövezést végeztetett. Előadói körútja alkalmával megismeri az ország számos vidékét, felméri a bajokat, részletesen kifejti a teendőket, és előterjesztéseinek eredményeként 1877-ben megbízást kaj) a minisztertől a kultúrmérnöki intézmény felállítására. Ekkor kiválasztja segítőtársait és 1879ben megalakítja a mérnökök első, kisszámú, négy főből álló kultúrmérnöki csoportját; felállítja a kassai rétmesteri iskolát, mely az 1890. évtől mint vízmestéri iskola működik tovább; majd mint a kultúrmérnöki hivatal vezetője megindítja a talajjavítási és vízhasznosítási munkák kivitelél. 1879 novemberében a munkálatok érdekében tett intézkedésekről a víziutak építése és a vízhasznosítások tárgyában az érdekelt minisztériumok által kiküldött bizottsághoz elkészítette első jelentését, mely a kultúrmérnöki feladatokról és azok végrehajtásáról az alapelveket többek között a következőkben rögzíti:,,.. .hatáskörükbe és felügyeletük alá tartoznak a gazdasági vízhasznosítások; a vonatkozó minden létező és ezután létesítendő víziútjókarbantartások', új öntözések, lecsapolások, alagcsövezések tervezése, fenntartása, vagy mások által tervezettek és foganatosítottak felülvizsgálata." A jelentéseit évenként megismételte és hozzácsatolt tanulmányokkal együtt nyomtatásban is közzétette. Az 1879. évi első jelentése lett tulajdonképpen a vízimérnökök tudományos-műszaki lapjának, a ma már 97. évében levő Vízügyi Közleményeknek első füzete. Ezzel egy időben Kvassay a kultúrmérnöki munka tudományos és szakmai megalapozása végett megírja a ,,Mezőgazdasági Vízműtan" című könyvet (1. ábra). E könyvnek — gyakorlati ismeretek adásán túl — a tudományos és szakmai jelentőségét kihangsúlyozza az, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a 3000 forintos Fay pályadíjjal jutalmazta. A mezőgazdasági vízszabályozás és vízhasznosítások terén — e könyvben foglaltakkal megalapozottan — végzett több évtizedes víziM EZÖGAZDASAG 1 VIZMÜTAN. A MAGVAK TUD. AKADÉMIA ALTAI. A IHK*! KRTOS KÁV-IUJKA MiDKMKSiTKTT PÁI.YAML. TECHNIKAI RÉSZ. 05 ÁHKÁV.M.. IKTA kvassay jenö. BUDAPEST 18S.V KIADJA KÁ 'I'H M Ó R 1. ábra. Kvassay Jenö „Mezőgazdasági vízműtan" c. könyve /. kötetének —- a Technikai rész-nek — címlapja. A pályamű jeligéje: ,,Sine aqua omnia est agricultura miserabilis et sine ejfectu. Varró" volt