Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

12. szám - Dr. Bozzay Józsefné: A korszerű vízminőség-vizsgálat igényei

538 Hidrológiai Közlöny 1975. 12. sz. Dr. Bozzay J.-né: A korszerű vízminőség-vizsgálat r» » <m 2 A '<>, < < \* % h v 0 ' • -* * *<•>-'"-4SI : •iá-i . . • % ; , JPP »1 * ^ a 3. kép. Duna-víz mikroszkópos képe a Budapesti Felszíni Víztisztító Műnél Fotó: Dr. Hegedűs J. Plioto 3. Microscope picture of Danube water at the Surface Water Treatment Plant of the Budapest Municipal Water Works 4. kép. Derített vízből származó flokullum mikroszkópos képe Fotó: ür. Hegedűi J. Photo 4. Floe formed in treated effluent 5. kép. Tiszta vízből származó flokullum mikroszkópos képe Fotó : Dr. Hegedűs J. Photo 5. Floe formed in clean water ™ - • «asfe • , ff' mi 6. kép. Stephanodiscus Hantschii Duna-vízből 1975. Fotó: Dr. Hegedűs J. Photo 6. Stephandiscus Hantschii from Danube water, 1975 fordult elő, jelenleg pedig hosszú fonalakat alkot, s néha domináns az alga-biocönozisban. Ez az állapot tapasztalataink szerint a víz organoleptikus károsodásával jár együtt. Vízvizsgálati rendszerünk továbbfejlesztésének igénye különösen sürgetően jelentkezik a biológia egyik sajátos területén a toxikológiai ellenőrző vizsgálatok vonalán. A M. Sz. jelenleg semmiféle előírást, vagy módszert nem ad a vizek toxicitásának megállapítására. Ezzel szemben a KGST tagországok szabvány gyűjteménye, a European Standard és a Standard Methods is részletes módszertant közöl a toxicitás meghatározására. A mindennapi életben egyre nagyobb gyakorisággal fordulnak elő olyan esetek, amelyeknél a vizek toxikussága, illetőlega toxikus állapot meghatározása egész települések vízellátásának helyzetét a legkomolyabban érintheti. Ismeretes, hogy felszíni vizeink halállományát egyre gyakrabban veszélyeztetik toxikus szennyvizek, s számos esetben tömeges halpusztulás tanúskodik e probléma szomorú időszerűségéről. Szabványos előírások hiányában a hazai ivóvízvizsgálati gyakorlatba sincs bevezetve a toxicitás meghatározása. Bizonyára vannak olyan laboratóriumok és szakemberek, akik végeztek és végeznek is ilyen méréseket, elsősorban kutatási és tudományos célokra, mégis azt kell mondanunk, hogy ez a gyakorlat nem általános. Helyzetünk egészét mérlegelve, be kell vallanunk, hogy e területen elmaradtunk a korszerűség igényeitől. Pedig több, mint száz éve annak, hogy Penny és Adams [62] egv festékgyári mérgező szennyvízkibocsájtás kapcsán a Leven folyó vizét toxikus anyagokra megvizsgálták, s eredményeiket nyilvánosságra is hozták. Biológiai tesztkent fürge csellét, (Phoxinus laevis) alkalmaztak, mivel megállapításaik szerint ez a hal volt a Leven folyóban honos halfajok közül a legérzékenyebb. A fürge cselle mellett még aranyhalat (Carassius auratus) állítottak be kiegészítő tesztállatkónt, s különböző toxikus anyagok által kiváltott reakcióikat együttesen értékelték. Ettől kezdve Weigelt, Kupzis, Powers, Belding, Steinmann ós mások számos közleményben publi-