Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
1. szám - Dr. Takács Sándor–Dr. Andrik Péter: Talajvízdúsítás hatása a kútvizek bakteriológiai állapotára
46 Hidrológiai Közlöny 1975. 1. sz. Dr. Takács S.— dr. Andrik P.: Talajvízdúsítás A 19. kút magasabb Coli száma szintén a kétirányú hatást jelzi. A változásokat a 3. ábrán jelöltük. A 21—28. kút csak a dúsítás első évében jelzi a felszíni víz hatását. A 29. kút a dúsítók hatásán kívül esik, így sem a Coli-, sem a baktérium szám miatt nem esett kifogás alá (4. ábra). A kútvíz bakteriológiai változásait a talaj szűrőhatásán kívül a dúsítóvíz mindenkori bakteriológiai állapota is befolyásolja. Ezért a dúsítóvízként használt Bódva patakot is rendszeresen vizsgáltuk. A vizsgálati eredményeket az 5. ábrán részletezzük. A Coli- és a baktérium szám alapján a Bódva „kissé szennyezett" [5], Vizsgálataink azt bizonyítják, hogy az utóbbi 2—3 évben romlott a víz bakteriológiai minősége. Ez összefüggésben lehet azzal is, hogy a vízkivétel felett kb. 4,5 km-rel egy nagyközség tisztított szennyvizeit vezetik a patakija. Ezt igazolni [látszik, hogy 1971—1973-ban a vízből faecal colit, Streptococcus faecalist, Pseudomonas aeruginosát és Salmonella baktériumokat is sikerült izolálni [6]. Jelentőségüket friss faecalis indikátor szerepük miatt kell kiemelni. Ezek kútvízben való megjelenését szigorúbban kell megítélni, mivel a talajszűrés bizonytalanságát jelzik. Faecal coli megjelenését észleltük a 14—16. Pseudomonas aeruginosát a 16. kút vizében 1971ben. A termelőkutak vizét folyamatosan klórgázzal fertőtlenítik, hatékonyságát, deegybenszükségességét bizonyítja, hogy a fertőtlenített vízben a Coli és baktérium szám az Ivóvíz Szabvány határértékét nem haladta meg és egyéb baktériumokat sem sikerült kitenyészteni. A vizsgálatok alapján levonható következtetések: 1. a talajszűrés bakteriológiai hatásfoka akkor jobb, ha a dúsítóvíz minél tovább tartózkodik a talajban, lassan szivárogva jut a termelőkutakhoz. Borsodszirákon a homokos-kavics rétegzésű talajra telepített dúsítók — figyelembe véve a dúsítóvíz minőségét — és termelőkutak közötti 35 m távolság nem elegendő. Ezeknél 2—3 napig tart a dúsítóvíz vándorlása. Legalább 5—6 napos szivárgás ajánlatos, ami megfelel az 50 m-es távolságnak. 2. A dúsítók szakaszos üzemeltetése bakteriológiai szempontból nem biztosít kielégítő hatásfokot, különösen akkor, ha hosszú a pihentetési idő. Ez összefüggésben van a biológiai tisztításban résztvevő mikroszervezetek felső szűrőrétegben való elpusztulásával. Hosszabb pihentetés után a szűrő újabb bedolgoztatásához bizonyos idő szükséges. Ez a tény természetesen nem jelenti azt, hogy a dúsítókat állandóan üzemeltetni kell, mert a szűrő felső rétegének karbantartása időszakosan szükséges. Optimális működés tehát akkor várható, ha a dúsítóvíz kémiai, bakteriológiai és biológiai paramétereinek ismeretében határozzák meg az üzemeltetési és pihentetési időt. Utóbbi lehetőleg rövid legyen. 3. A dúsítás hatását a termelőkutak bakteriológiai állapotán kb. 3—4 évig lehet követni. A dúsító medencéktől távolabb (50—100 m) a hatás 1—2 évig tart. Olyan kutaknál, ahol két dúsító medence hatása összegeződhet, ott a bakteriológiai hatásfok javulása is lelassulhat. 4. A talajszűrés kompenzálja a dúsítóvíz bakteriológiai változásait, bár a kutak vizét a Coli szám emelkedése jellemzi, ami a dúsítóvíznél is dominál. A dúsítóvízbőlizolált egyéb, a friss faecalis szennyeződést jelző baktériumok a talajszűrőn is átjuthatnak, így a kútvízben való megjelenésükkel számolni kell. Dúsításra használt felszíni vízben, a vízkivétel feletti 5 km-en előírt szennyvíz bevezetési tilalmat szigorúan be kell tartani. Ezenkívül 5 km-en belül a felszíni vizet egyéb célra pl. állatitatónak, víziszárnyas telepnek stb. nem lehet hasznosítani. 5. A dúsítóvíz változó, előre nem számított bakteriológiai minősége a fertőzés lehetőségét rejti, ezért a termelt víz folyamatos fertőtlenítése szükséges. IRODALOM [1] Bauer M.: A talajvízdúsítás Hollandiában alkalmazott módszere, erősen szennyezett felszíni vizek tisztítására. Hidrológiai Közlöny, 53. 364—369. (1973). [2] öllős G.: A talajvízdúsítás fokozódó szerepe. Vízügyi Közlemények, 53. 13—20. (1970). [3] Fázold Á.: Felszíni víztisztítás talaj vízdúsítással. Hidrológiai Közlöny, 48. 264—271. (1968). [4] Fázold Á.—Bíró Zs.—Takács S.: A borsodsziráki talajvízdúsítással kapcsolatos vízvizsgálatok. Hidrológiai Közlöny, 45. 278—283. (1965). [5] Papp Sz.: Felszíni vizeink minősége. Hidrológiai Közlöny, 41. 188—205. [6 j Andrik P.—Takács S.: A Bódva bakteriális szennyezettsége az 1971—73-as években. Egészségtudomány, 18. 51—57. (1974). Einfluss (1er Grundwasseranreicheruni? auf den bakteriologischen Zustand der Brunnenwässer Dr. Takács, S. Kandidat der medizinischen Wissenschaften — Dr. Andrik, P. Die Verfasser berichten über die bakteriologischen Untersuchungsergebnisse der 12jährigen Periode der Grundwasseranreicherung in Borsódszirák. Zu Beginn der Anreicherung und des intermittierenden Betriebs, hat sich im Wasser der Brunnen die Coli- und Bakterienzahl erhöht. Mit dem kontinuierlichen Betrieb der Anreicherungsapparate verbesserte sich der bakteriologische Zusatand des Brunnenwassers. Ausnahme bildeten nur die Brunnen 1—5. Die Erklärung hierfür ist, dass die Entfernung von 35 m zwischen den Brunnen und den Anreicherungsapparaten nicht genügend ist, keine zufriedenstellende Filterwirkung vorhanden ist und die Sickerungszeit des Anreicherungswassers zu kurz ist (2 — 3 Tage). Die Entfernung der voneinander auf 50 m angeordneten Anreieherungsapparate ist entsprechend, wenn die Apparate optimal in Betrieb sind, bzw. rasten. Der zur Anreicherung verwendete Oberflächen-Wasserlauf muss über der Entnehmestelle durch Massregeln geschützt werden, weil sich die frische Fäkalienverunreinigung anzeigenden Bakterien vermehren und mit dem Anreicherungswasser bis zu den Brunnen gelangen. Wegen der Infizierungsgefahr ist die ständige Chlorung des geförderten Wassers unerlässlich.
