Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
8. szám - KORSZERŰ ESZKÖZÖK ÉS MÓDSZEREK A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁSBAN - Dr. Dávid László: A területi vízgazdálkodás nagytávlatú fejlesztésének terve
366 Hidrológiai Közlöny 1975. 8. sz. Dr. Dávid L.: A területi vízgazdálkodás A Tisza völgyére végzett vizsgálatok szerint 2030ban a normális eloszlású frissvízigény várható értéke 19,4 km 3/évre, szórása 0,7 km 3/évre, várható értékének bekövetkezési valószínűsége 84%-ra becsülhető. A frissvízigény mellett a nagytávlatú vízgazdálkodás tervezésénél vízkészletgazdálkodási szempontból alapvető fontosságú a vízelhasználás ismerete is. Ez változó mértékű hányada a frissvízigénynek. A vízgazdálkodás fejlődésével, a víztakarékos termelési technológiák bevezetésével várható e mennyiségek arányának növekedése. A vízgazdálkodással szembeni társadalmi igények további jellemzője a kibocsátott szennyvizek mennyisége és minősége. A vízgazdálkodásnak ugyanis gondoskodnia kell e szennyvízmennyiség ártalommentes elhelyezéséről, szükség szerinti újrafelhasználásáról. Ha ez nem történik meg, akkor előbb-utóbb a szennyvizek a hasznosítható vízkészletek csökkenéséhez vezetnek. A fenti jellemző vízmennyiségekkel leírható nagytávlatú társadalmi igény kielégítése érdekében a vízgazdálkodás három, lefolyás-szabályozási, vízszolgáltatási és vízkárelhárítási alaptevékenységet végez. Ezek lényegében felölelik a vízgazdálkodás valamennyi fontosabb feladatkörét. A lefolyás-szabályozás a vizsgált vízgazdálkodási egység potenciális vízkészletének* egyre nagyobb mértékű hasznosíthatóvá tételére törekszik. Ehhez általában nagytérségi gravitációs és szivattyús feltöltésű tározórendszerek építésére és üzemeltetésére van szükség (Dávid—Nagy, 1972). A potenciális vízkészlet, illetve annak a lefolyásszabályozási veszteséggel és a használhatatlan szennyvízkibocsátással csökkentett redukált értéke egészében a lefolyás teljes szabályozásával tehető hasznosíthatóvá. A minimális vízkészlet (legkisebb lefolyás) viszont minden körülmények között rendelkezésre áll. A lefolyás-szabályozással érhetjük el azt, hogy a hasznosítható vízkészlet a minimális értékéről indulva elérje a redukált potenciális vízkészlet értékét, mint lehetséges felső határt. Ha szükséges, akkor még figyelembe vehetjük a vízimportot is. * A potenciális vízkészlet valamely vízgyűjtő terület sok évi átlagos felszíni és felszín alatti lefolyásának őszszege. Ez az az abszolút vízmennyiség, amelyre hasznosítás szempontjából a vízgyűjtőn sok óv átlagában, teljes lefolyás-szabályozás mellett számítani lehet. 4. ábra. A hasznosítható vízkészlet meghatározása Abb. 4. Bestimmung des nutzbaren Wasservorrats A minimális vízkészlet a vízimporttal megnövelhető. A lefolyás-szabályozás mértékének növekedésével — figyelembevéve, hogy e tevékenység az egész vízgyűjtőre, valamint a nagy és kisvízi szabályozásra is kiterjed — a vízkárelhárítási tevékenységek közül az ár- és belvízmentesítés a lefolyás-szabályozás keretében valósítható meg és így a tervezés során ott irányozható elő. Okszerű lefolyásszabályozással ugyanis az ár- és belvizek veszélye nagymértékben csökkenthető. A vízszolgáltatás a társadalom vízigényeinek (frissvízigény és vízelhasználás) tényleges kielégítésére szolgál. E tevékenység keretében létesítendők ós üzemeltetendők a nagy térségi, többcélú vízszolgáltató rendszerek. Eredményeként tehát vízszolgáltató kapacitás jön létre, amely kisebb vagy egyenlő a társadalmi-gazdasági környezet friss vízigényé vei. Segítségével nyílik lehetőség a lefolyás-szabályozás során hasznosíthatóvá tett vízkészletek tényleges hasznosítására. A vízkárelhárítás tulajdonképpen a szennyvízelvezetésre és tisztításra korlátozódik, mivel az árés belvízkár elhárítás — mint említettük — a lefolyás-szabályozás keretében valósul meg. E tevékenység a szennyvízkibocsátás mennyiségének különböző mértékű tisztítására törekszik. A kibocsátott szennyvízmennyiségen belül külön értékelendő a tisztított, további felhasználásra alkalmas szennyvíz mennyisége. Az alaptevékenységek megvalósításához, a társadalom vízigényeinek kielégítéséhez azonban a vízgazdálkodásnak erőforrásokra van szüksége, amelyeket egyfelől a természet, másfelől maga a társadalom bocsát a vízgazdálkodás rendelkezésére. A természetes erőforrás a vízkészlet. Ez a potenciális vízkészlettel és eloszlásfüggvénnyel jellemezhető (Dávid, 1974). A 3. ábra példaként hazánk nagy folyóinak vízkészlet eloszlásfüggvényeit mutatja be. Ez esetben az évi lefolyás mennyisége normális eloszlással jellemezhető. A potenciális vízkészlet azonban csak fokozatosan tehető hasznosíthatóvá. Igv a nagytávlatú tervezés során a különböző években rendelkezésre álló hasznosítható víz[losilós m Tisza, kmVev Ounq Kmiib Para? kmVSv rn 17,3 25, 4 73,8 116,5 1 i 3,4 8,5 16,1 24,9 "f m 2,8 3,2 4,3 4,7 6 0,2 0,3 0,2 0,2 Mintaelemek száma •• 52 100 ( 150 Evi lefolyás [km 3/év] 3. ábra. Az évi lefolyás valószínűségi eloszlásfüggvénye különböző vízgyűjtőkön Abb. 3. Wahrscheiidichkeits-Verteilungsfunktion des Jahres-Abflusses in verschiedenen Einzugsgebieten Potenciális vízkészlet ^min 1 t Fejlesztési időszak [év] Használhatatlan, tisztítatlan szennyvízkibocsátás
