Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
8. szám - KORSZERŰ ESZKÖZÖK ÉS MÓDSZEREK A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁSBAN - Dr. Dávid László: A területi vízgazdálkodás nagytávlatú fejlesztésének terve
Dr. Dávid L.: A területi vízgazdálkodás Hidrológiai Közlöny 1975. 8. sz. 367 készlet változó értékű. Nagysága a 4. ábra alapján valamely í-edik évben az alábbi összefüggésből számítható ( Dávid Szidarov szky, 1974): K h(t) = K m n + xJ[K^ n A{t)—K n Sn], (1) ahol Kh(t) — a hasznosítható vízkészlet a t-edik évben [km 3/év], /£ mi n — a minimális évi vízkészlet, a legkisebb évi lefolyás [km 3/év], x t — a lefolyás-szabályozás mértéke [%]. K p, red(0 —• a redukált potenciális vízkészlet a t-edik évben [km 3/év], értéke a ÍI>re4(í)=í p_ % vMzM (2 ) Zt összefüggésből számítható. Itt Kp — a potenciális (maximális természetes) vízkészlet [km 3/év], s — a lefolyás-szabályozás veszteségének együtthatója, Sz(t) — a szennyvízkibocsátás a í-edik évben [km 3/év], Kt(t) — a tisztított szennyvíz mennyisége a <-edik évben, z t — a tisztítatlan szennyvízkibocsátás további hasznosításra alkalmatlan hányadának kifejezésére szolgáló állandó A lefolyás-szabályozás mértéke (x) közelítően az alábbiak szerint számítható (Dávid, 1974):. Vi *í = -j7 — -100, V pot (3) ahol Fj — az i szintű szabályozáshoz szükséges tározótérfogat [km 3], Vpot — a potenciális vízkészlet teljes szabályozásához (i— 100) szükséges tározótérfogat [km 3], feltételezve, hogv a 0 szabályozáshoz V n = 0 tározótérfogat tartozik és a K\ l=f(V) függvény lineáris. Ez általában csak szakaszokra bontás esetén megengedhető feltétel. A potenciális vízkészlet teljes mértékű hasznosíthatóvá tétele azonban nem azt jelenti, hogy elfogy a víz a vízgyűjtőn. Ez nem következhet he, hiszen a víz dinamikusan megújuló készlet. Azt jelenti azonban, hogy a további fejlődés igényeinek kielégítésére, azaz új vízfogyasztók ellátására már nincs mód, vízimportról kell gondoskodni. A nagyszámú társadalmi-gazdasági erőforrás közül a szakemberszükséglet, az anyagi eszköz (tőke) igény és áz energiaszükséglet vehető figyelembe. Ezek a legfontosabbak a vízgazdálkodás fejlődése szempontjából. Az anyagi eszközök tulajdonképpen a vízgazdálkodás teljes működési költségét foglalják magukban, azaz a beruházási és az üzemi költségek összegét tartalmazzák. Az energiaszükséglet és a rendelkezésre álló energia becslésére nagy gondot kell fordítani. Magyarországon a vízgazdálkodási tevékenységek energiaigénye 2030 körül, a becslések szerint megközelíti az ország mai termelt energiamennyiségét (OMFB, 1975). A vízgazdálkodási tervezés felsorolt elemei segítségével állíthatjuk fel a tervezés alapjául szolgáló rendszert és határozhatjuk meg a fejlesztés változóit. Az elemek általában determinisztikus vagy sztohasztikus jellegűnek tekinthetők. Nyilvánvaló, hogy az utóbbi esetben a tervezés sokkal bonyolultabb. 3. A fejlesztési stratégia meghatározása A társadalmi-gazdasági igények kielégítéséhez szükséges vízgazdálkodási alaptevékenységek kívánatos mértékű megvalósítása, fejlesztése a felsorolt erőforrások együttesét és megfelelő kombinációját kívánja meg. Különböző tevékenységszintek (pl. a lefolyás valamely meghatározott mértékű szabályozottsága, adott értékű frissvízigény kielégítettsége stb.) eléréséhez különböző erőforrás mennyiséget keil felhasználni. Például a lefolyásszabályozás mértékének néhány százalékos növelése meghatározható mennyiségű tározótér építését és üzemét teszi szükségessé. Létrehozása és működése szakembert, pénzt és energiát igényel. A nagytávlatú tervezés fontos része az alaptevékenységek megvalósításához szükséges erőforrások mennyiségének feltárása. Nyilvánvaló — tekintettel a nagy távlatra —-, hogy ez sok esetben csak jó közelítéssel becsülhető. Ha a vízgazdálkodás rendelkezésére bocsátott erőforrások elegendőek a társadalmi igény kielégítését célzó alaptevékenységek megvalósításához és az erőforrásoknak az egyes alaptevékenységek közötti eloszlása is megfelelő, akkor a vízgazdálkodás a kívánatos fejlesztés szerint biztosítani tudja a vízigények kielégítését, azaz a saját részéről —- mint feltételi oldalról — lehetővé tudja tenni a tervezett társadalmi-gazdasági fejlődést. Ha viszont az erőforrások nem elegendőek, akkor a vízgazdálkodás nyilvánvalóan nem tud mindenben megfelelni a társadalmi követelményeknek (pl. nem tudja biztosítani a szükséges frissvízigény vagy a vízelhasználás kielégítését). Ez kedvezőtlenül hat a társadalmi-gazdasági fejlődésre, lassítja, esetleg csökkenti azt. A frissvíz igény, a vízelhasználás és a hasznosítható vízkészlet egymáshoz viszonyított mindenkori helyzetéből különböző kárhelyzetek alakulhatnak ki. Ha a hasznosítható vízkészlet meghaladja a frissvízigényt, akkor nyilván semmilyen kár nem következik be. Ha viszont a hasznosítható vízkészlet kisebb a frissvízigénynél vagy a vízelhasználásnál, akkor a vízfogyasztók vízhiánytűrésétől és a vízforgatástól, az ismételt vízfelhasználás mértékétől függően különböző mértékű károk keletkezhetnek. Ezek hatására a kárhelyzet jellemzőitől függően és bizonyos késleltetés után a regionális jövedelem és a népesség növekedésének üteme lecsökken. A korlátozott erőforrásokkal rendelkező növekvő társadalmi-gazdasági rendszerekben az ideális fejlesztéshez szükséges erőforrások általában nem állnak teljes mértékben rendelkezésre. Ez általában a helyzet a területi vízgazdálkodás nagytávlatú tervezésénél is. A tervezés fontos lépése tehát a rendelkezésre álló erőforrások mennyiségének meghatározása. Az erőforrások mennyisége a tervezés során lehet állandó vagy változó értékű.
