Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
8. szám - KORSZERŰ ESZKÖZÖK ÉS MÓDSZEREK A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁSBAN - Dr. Dávid László: A területi vízgazdálkodás nagytávlatú fejlesztésének terve
Hidrológiai Közlöny 1975. 8. sz. 34 J KORSZERŰ ESZKÖZÖK ÉS MÓDSZEREK A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁSBAN I. A területi vízgazdálkodás nagytávlatú fejlesztésének tervezése DR. DiVID LÁSZLÓ* Hidrológiai vándorgyűlés Keszthelyen, 1974. október 16 —18-án. A Magyar Hidrológiai Társaság, a Társaság Nyugatdunántúli Területi Szervezete a Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatósággal együttesen 1974. október 16 —18 között — az 1968. évi pécsi, az 1970. évi bajai ós az 1972. évi székesfehérvári területi vándorgyűlések folytatásaként — Keszthelyen rendezte meg hidrológiai vándorgyűlését „Korszerű eszközök és módszerek a területi vízgazdálkodásban" címmel. A vándorgyűlésről az előző időszakban az „Egyesületi és Műszaki Hírek" rovatában már beszámoltunk. Az alábbiakban a vándorgyűlésen elhangzott egyes fontosabb tanulmányok közlését kezdjük meg. A tanulmányokat sajtó alá rendezte: dr. Vágás István. Bevezetés A tanulmány célja valamely vízgazdálkodási területi egység nagytávlatú vízgazdálkodás-fejlesztésére szolgáló műszaki-gazdasági tervezési módszer bemutatása. A módszer lényege, hogy rendszerbe foglalja és dinamikájában szemléli a fejlesztéssel szemben támasztott társadalmi-gazdasági igényeket, a kielégítésükre irányuló lehetséges vízgazdálkodási tevékenységeket és a rendelkezésre álló erőforrásokat. Mindezek figyelembevételével alakítja ki az optimális fejlesztési stratégiát. 1. A nagytávlatú tervezés jellemzői a vízgazdálkodásban A társadalmi-gazdasági fejlődéssel összhangban a vízgazdálkodás jelentősége a regionális gazdasági növekedésben is mind alapvetőbbé válik. Mivel a vízgazdálkodás fejlesztéséhez szükséges készletek és erőforrások korlátozottak, a vízgazdálkodással szembeni társadalmi-gazdasági igények egyre növekvő tendenciát mutatnak, a vízgazdálkodási létesítmények hosszú élettartamúak és alapvetően befolyásolják egy-egy régió társadalmi-gazdasági fejlődését, továbbá a nagy távlatú és a rövid távú vízgazdálkodás fejlesztési érdekek között időnként jelentkező ellentmondások feloldást kívánnak, ezért a vízgazdálkodásban — figyelembe véve az optimális készletfelhasználás társadalmi igényét — a nagytávlatú, 20—50 éves időtávlatú tervezés elengedhetetlenül szükséges (Dégen 1972, Varga 1973, Örlóci 1974). A vízgazdálkodási tervezés alapvető célkitűzése a vízgazdálkodás nagytávlatú optimális fejlesztésének, jövőbeli tevékenységének meghatározása, a regionális gazdasági tervezés által megfogalmazott feltételekkel összhangban. E célkitűzés megvalósítását szolgáló tervezési módszer kialakítása * Országos Vízügyi Hivatal megkívánja a nagytávlatú vízgazdálkodási tervezés alapvető jellemzőinek figyelembevételét (White 1970, Dougles-Lee 1971,'Kuiper 1971, Neufville— Stafford 1971). A vízgazdálkodási tervezés állandó folyamat, amely magában foglalja a vízgazdálkodási politika folyamatos alakítását, a megvalósításhoz szükséges döntések előkészítését, a vízgazdálkodással szembeni társadalmi igények kielégítésének, a vízgazdálkodási munkafolyamatok optimális eszköz- és készletfelhasználásának teljesítésére. A vízgazdálkodási tervezés ugyanakkor komplex folyamat, amely különböző részfolyamatok egységeként alakul. Nemcsak műszaki vagy gazdasági tervezési részfolyamatokból tevődik össze, hanem társadalmi-szociális tervezési részfolyamatokat is felölel. Gondoljunk például egy országos jelentőségű vizilétesítmény, például egy folyami vízlépcső építését megelőző társadalmi jellegű tervezési feladatokra, amelyek a helyi és az országos társadalmi igények és lehetőségek feltárására, összehangolására, a közvélemény tájékoztatására, a társadalmi döntés sokcsatornás előkészítésére, megalapozására irányulnak. Mindemellett a vízgazdálkodási tervezésben a műszaki-gazdasági jelleg dominál. A vízgazdálkodási tervezés mindinkább alternatív tervezési folyamat, mivel összetettsége magában hordozza azt a lehetőséget, hogy valamely cél különböző variánsokkal közelíthető. A tervezésnek ezért törekednie kell az összes ésszerű alternatíva feltárására és megfelelő értékelésére az optimális kiválasztása érdekében (Dégen, 1974). E jellemzőknek megfelelő tervezési metodika kidolgozását a rendszertervezés alkalmazása teszi lehetővé. A rendszertervezés előnye, hogy egyetlen rendszerbe foglalhatók a természeti, műszaki, gazdasági és társadalmi folyamatok, azok kölcsönhatásai és a társadalmi-gazdasági növekedésre, mint végső célra kifejtett hatásaik egységesen értékelhetők. 2. A nagytávlatú vízgazdálkodási rendszertervezés elemei A rendszertervezés elemeinek megállapításánál abból kell kiindulnunk, hogy a vízgazdálkodás feladata a társadalmi-gazdasági fejlődés igényeinek minél teljesebb kielégítése. A társadalmi-gazdasági fejlődés és a vízgazdálkodás fejlődése ebből kifolyólag szoros kölcsönhatásban van egymással. Ha a fejlődési igényeket a vízgazdálkodás nem tudja kielégíteni, akkor ez hosszabb-rövidebb késleltetés után a gazdasági növekedés csökkenését, esetleg
