Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
8. szám - Dr. Kelemen László: A Duna radioaktív szennyezései és hatásának megítélése
356 Hidrológiai Közlöny 1975. 8. sz. Dr. Kelemen L.: A Duna radioaktív szennyezései halmennyiséget nem a folyókból, haném mesterséges halastavakból fogyasztják. A halastavi halak radionuklid felhalmozódást faktoraiként azonban nem fogadhatók el folyami halakra meghatározott értékek. Már a folyóból betáplált radioaktív anyagokkal szennyezett pótvíz és a tó vizében bekövetkező dúsulás is külön kutatást igényel. Állattenyésztés vízhasználatai A mezőgazdaság állattenyésztő telepein az állatitatásra használt víz radioaktív szennyezettségi határértékeire első közelítésben az ivóvíz MMK adatok fogadhatók el. Más a helyzet a vízi környezetet kedvelő állatok esetén, pl. a kacsa, liba és egyéb vízi szárnyasok tenyésztése során lényegesen nagyobb mennyiségű radionuklid inkorporálódik és épül be az állat szervezetébe mint az egyszerű állatitatáskor. Az erre vonatkozó akkumulációs faktorok vizsgálata szintén a további kutatások feladata. Üdülés, vízisport és vízimunkák Az ember a vízparti üdülés és a vízisportok keretében érintkezik a folyóvízzel, de a víz radionuklid szennyezései nem inkorporálódnak a szervezetébe. Tehát csak külső sugárexpositióval kell számolni. Ez a sugárhatás azonban általában csak katasztrofális szennyezések esetén válhat veszélyessé, ami azonban viszonylag csak rövid tartósságú lehet. Más a helyzet a vízi munkákat végzők esetében, akik az egész munkaidejüket a vízben, vagy a víz közelében töltik. Ez az állapot adott szennyezési szint esetén már lehet káros az emberi szervezetre. Természetesen a káros sugárhatást kifejtő radioaktív vízszenyezés az ivóvíz MMK értékénél nagyságrendekkel magasabb. Az e szempontból megkövetelhető megbízható MMK érték azonban még nincs meghatározva. A radioaktív vízszennyezések hatása a különböző vízhasználatokra, valamint az adott célra hasznosítandó víz radioaktív szennyezéseinek MMK értéke néhány hasznosítás kivételével (ivóvíz) meghatározatlan. Természetes tehát, hogy ha a vízhasználók részéről a követelmények nincsenek meghatározva a vízellátó képtelen a megfelelő vízminőséget biztosítani. A folyók vízminőségének megóvása sem képzelhető el, ha nem ismeretes a határ, aminek túllépésétől óvni kell a folyót. A kérdést másik oldalról is közelíthetjük. A nukleáris ipar fejlesztésével lépten-nyomon felmerül az a kérdés, hogy egy folyóba az egyes szennyező források egyenként mennyi és milyen radioaktív anyagot bocsáthatnak be anélkül, hogy a folyó használóira, illetve azon keresztül az emberre káros hatást fejtene ki. Ennek az értéknek a megadásához azonban ismerni kellene a különböző radionuklidok folyóban történő migrációját és nem utolsó sorban a vízminőséget meghatározó vízhasználók radioaktív vízminőségi követelményeit. Tehát egy folyó radioaktív szennyező anyagkapacitásának (terhelhetőségének) meghatározásához szükséges adatoknak jelenleg csak a töredéke ismeretes. Ezért a jelenleg engedélyezésre kerülő szennyező források vízszennyezési határértékei, minden megbízható tudományos kutatási alátámasztást nélkülöznek. Ez a tény azt a súlyos veszélyt rejti magában, hogy mire a kutatások a folvó szennyezőanyag kapacitását megbízhatóan meghatározzák, a folyó vize már túl lesz minden megengedhető szennyezési értékhatáron. Ez az állapot egy országon belüli folyó esetében is kellemetlen, de megfelelő intézkedésekkel és beruházásokkal a veszély elhárítható. Sokkal súlyosabb a helyzet, ha a folyó nem egyetlen ország szennyezéseit fogadja be, mint pl. a Duna, amely 8 ország szennyvízbefogadója. Ahol egy elszennyezett állapot — különösen az alvízi országok számára — katasztrofális lehet. A súlyos anyagi következményekkel járó fenti intézkedést ugyanis egészen biztos, hogy nem fogják mind a 8 országban megtenni. Tehát a Duna radioaktív elszennyezése elleni megóvás, illetve a szennyezések megengedhető szintentartása csakis a megelőzés módszerével képzelhető el, amit jó előre, de legalább most kell elkezdeni. 5. Javaslat a Duna radioaktív anyagokkal való elszennyezésének megelőzésére a) A Duna radioaktív szennyezéseinek megbízható (kellő gyakoriságú) ós veszélyes nuklidonkónti ellenőrzése, mérése — oldatban — lebegőanyagban — iszapokban — vízi biológiai szervezetekben. b) Az összes érdekelt népgazdasági ágakban (OAB, NIM, MÉM, ÉVM, EüM, OVH) összehangolt (anyagi és szellemi koncentráció) kutatási program indítása a különböző radionuklidok vízikörnyezetben és vízhasználatokban várható, vándorlásának és a vízhasználók vízminőségi követelményeinek (MMK) meghatározására : — a nukleáris iparból a vizikörnyezetbe kerülő radionuklidok mennyisége és útja; — a radionuklidok vándorlása a felszíni és felszín alatti vizekben; •— a különböző vízhasználatok vízminőségi követelményei (MMK érték); — a vízhasználatok radioaktív szennyezést átvivő szerepe (kritikus nuklid, kritikus út, kritikus egyed). c) A Duna nemzetközileg koordinált egységes elveken, módszereken és eszközökön alapuló — a) pont alatti — ellenőrzése és az eredmények értékelése.— meghatározott vízmintavétel (hely, idő, mód); — meghatározott mintakezelós; — meghatározottjmérési módszer; — meghatározott érzékenységű műszer; -— központi adatbegyűjtós, feldolgozás, értékelés és közrebocsátás. d) A Duna megkövetelhető radioaktív vízminőségének (Duna MMK) biztosítása. — Duna MMK érték nemzetközi meghatározása; — két vagy több oldalú (kormányok közötti) megállapodások megkötése; — nemzetközi (IAEA— WHO) felülvizsgálatok biztosítása. A közlemény számos felvetett kérdésre maradt adós a válasszal. Azonban ezekre a kérdésekre sem a nemzetközi, de különösen a hazai kutatások eredményei alapján nem adható válasz. Megválaszolásuk előtt számos kutatás, mérés lefolytatása szükséges. A tanulmány elsődleges célja tehát az, hogy a kevés rendelkezésre álló adatot egymás mellett vizsgálva, a jelentkező hiányzókra, mind a felelős ágazat irányítóknak, mind pedig a kutatóknak a figyelmét nyomatékosan felhívja.
