Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

8. szám - Dr. Kelemen László: A Duna radioaktív szennyezései és hatásának megítélése

Dr. Kelemen L.: A Duna radioaktív szennyezései Hidrológiai Közlöny 1975. 8. sz. 355 tényezőkön kívül még egyéb területekre is kiterjednek. Pl. a levegőből, élelmiszerekből származó sugárhatások. A sugárterhelés megoszlásának megítélése a különféle szennyező forrásokra, igen sok körülmény függvénye. Függ a vízikörnyezet közelében települt lakosság számától, annak életés táplálkozási módjától, a szennyező források helyzetétől stb. Éppen ezért, amíg az emberre megengedhető maximális sugárterhelés értékére minden országban elfogadták az ICRP vonatkozó előírását (5 rem/30 év; 0,165 rem/év stb.), annak összetevőit azonban több országban az egészségügyi szervek vizsgálat tárgyává tették és különböző arányokat határoztak meg. A vizsgálatok azonban azt igazolják, hogy az embert érő sugárterhelés összetevőinek gyakran túlnyomó része, közvetlenül és közvetve a radioaktív anyagokkal szennyezett vízből származik. A hazai vízhasználatok fejlesztési tendenciáit az 5. táblázat szemlélteti. 5. táblázat A dunavíz jövőbeni becsült használata Magyarországon Tabelle 5. Der künftige geschätzte Donauwasserverbrauch in Ungarn Vízhasználat 1970 1980 2000 Vízhasználat 'millió m-'/év] Ivóvíz Ipari víz Öntözővíz .... Halastavak . . . Egyéb 320 2 200 400 130 30 525 3 500 780 200 50 1 500 22 000 4 000 400 150 Összesen 1 080 5 055 28 050 Ivóvíz használatok Ivóvíz célokra használt vízre az ICRP ajánlás, illetve az ezen alapuló hazai szabvány (MHZ—69) egyértelműen előírja az MMK értékeket radionuklidonként (a radiotoxicitás függvényében) külön-külön és ismeretlen izotóp keverék esetén (3xl08 jU Ci/ml az « sugárzók kizárásával). Tehát ivóvíz használat esetén ismert az MMK érték. Ismeretlen azonban a jelenlegi ivóvíz kezelési módoknak a radioaktív szennyezőanyagokat viszszatartó hatása. Pl. a különböző ivóvíz tisztítási technológiák a felszíni víz lebegőanyagtartalmának csaknem a teljes mennyiségét visszatartják (derítés, hornokszűrés, parti szűrésű kutak, galériák stb.). Tehát visszatartják mindazokat a radionuklidokat, amelyek lebegőanyag (szilárd) fázisban, vagy ahhoz kapcsolódva (adszorbeió) vannak jelen. A dunavíz lebegőanyagában, kolloidjaiban és oldott sóiban a különböző nuklidok mennyisége és aránya megbízható mérésekkel, illetve mérési sorokkal a magyar dunaszakaszon nincsen meghatározva. Ugyancsuk nem ismeretes, hogy a folyóvízben oldatban levő különböző radionuklidokból (különösen a nagy toxieitásúakból) a jelenlegi tisztítás technológiák különböző szorbeiós hatások folytán tartanak-e vissza valamilyen mennyiséget. A fenti hiányzó ismeretek nélkül azonban nem határozható meg az ivóvíz célokra használt folyó vizének az MMK értéke. Iparivíz használatok Az ipar az általa felhasznált felszíni (folyó) vizek radioaktív szennyezettségére általában nem érzékeny, kivételt képeznek az élelmiszer és gyógyszer ipar technológiai célú vízhasználatai, ahol közelítően az ivóvízre megengedett MMK értékkel lehet számolni. Külön vizsgálatot igényelnek a forraló, főző és egyéb elpárologtató technológiák, ahol a radií»nuklidok feldúsulhatnak. Az ipari vízzel érintkező dolgozókra gyakorolt külső expositiós hatás számottevő mértékben csak több nagyságrenddel magasabb vízszennyezések esetén jöhet szóba. Természetesen lehet néhány olyan ipari vízhasználat is, ahol a víz radionuklid tartalma a gyártmány minőségét károsítja, ebben az esetben elképzelhető az ivóvízre megadott MMK értéknél lényegesen szigorúbb követelmény előírása is (különlegesen kezelt ipari vizek). Öntözővíz használat Hazánkban nem folytak olyan kísérletek, és külföldi vizsgálatok eredményeiről sem számoltak be, hogy a különböző mennyiségű és fajtájú radioizotópokat tartalmazó öntözővízből, a különböző öntözött növénykultúrák, milyen mértékben akkumulálják az egyes radioaktív anyagokat . Tehát, bár a növényi élelmiszerek szennyezési mértékére értékhatárok megszabottak, a fenti vizsgálatok nélkül az öntözésre használt folyóvíz MMK értéke nem határozható meg. Az öntözővíznek a növények radionuklid akkumulációs faktorára még további növelő szerepe is van. A terepre levegő útján kiszóródó radionuklidokat ugyanis feloldja és elősegíti a talajon át a növénybe való felszívódást. Tehát nemcsak a folyó radioaktív szennyezéseit, hanem az egyéb úton is a talajba jutó szennyezéseket a növényekhez továbbítja beépülésre. (Az utóbbiakra a KÉVI rendelkezik közelítő mérési adatokkal.) A talajra kiszóródó radionuklidok növényi akkumulációjára vonatkozó hazai és külföldi mérések arra engednek következtetni, hogy az öntözővíz maximálisan megengedhető radionuklid tartalma az ivóvízre érvényes MMK érték alatt várható. Ennek mértéke azonban megbízható kutatási eredmények nélkül, nem határozható meg. IIalastavak vízhasználatai Számos halastó-gazdaság pótvizét a vízfolyásokból, így a Dunából is szerzi. A radioaktív vízikörnyezetben élő halakba beépülő radionuklidok akkumulációs faktorait közli a 4. táblázat, amit a Bayerische Biologische Versuchsanstalt mért. Ilyen mértékű dúsítási faktorok alapján az intézet (Dr. M. Ruf) javaslata szerint az IAÉA (International Atomic Energy Agency,—Wienna) nemzetközi ajánlást adott közre a folyóvizekben élő és emberi fogyasztásra szánt halak szempontjából a felszíni víz MMK értékére (3. táblázat utolsó oszlopa). Megállapítható, hogv a megengedhető szennyezési értékhatárok az ivóvíz MMK értékeinél két-három nagyságrenddel (1/100—1/1000) alacsonyabbak. Természetesen ezek az értékek a hazai alkalmazás előtt felülvizsgálandók, mivel a figyelembe vett átlagos halfogyasztási értékek nálunk valószínűleg alacsonyabbak. Tehát az MMK értékek magasabbak lehetnek. Hazánkban azonban a számottevő