Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
8. szám - Dégen Imre: Kockázat szerepe, elemzésének matematikai módszerei a vízgazdálkodásban
1 Dégen I.: Kockázat szerepe Hidrológiai Közlöny 1975. 8. sz. 339 sorunk lenne. Látható, hogy 10 éves adatsornál h=l,4 m és rohamosan csökken a 60—-70 évig. Ezután bár lassúbb a csökkenés, de mégis jelentős és 100 éves adatsornál már 0,5 m körüli biztonság is megfelelő. Hangsúlyozni kell, hogy ez nem általános eredmény, mert a biztonsági tényező változását a mértékadó kiépítés nagysága (F 0 szint), a védett terület értéke (kárfüggvény), a vízjárás jellege (a szórás) és töltéserősítés költségfüggvénye egyaránt befolyásolja. Akkor kapunk nagy biztonsági tényezőt, ha rövid az adatsor, szeszélyes a vízjárás és nagy gazdasági eredmény fűződik a létesítményhez. A vízgazdálkodásban a népgazdaság fejlődését sok vonatkozásban megalapozó, nagy térségekre kiterjedő, nemcsak a mai életünkre, termelőmunkánkra, de nagy időtávlatokra kiható feladatokat kell megoldani. Ezek szorosan kapcsolódnak a természet időben szélsőségesen változó véletlenszerű folyamataihoz és a társadalmi-gazdasági fejlődés sokrétű, ugyancsak változékony jelenségeihez. A tanulmány csak leegyszerűsített formában igyekezett bemutatni e változékony jelenségekből adódó bizonytalanság okozta kockázat számításának néhány módszerét. A vízgazdálkodás a rendszerelmélet szókincsét használva rendkívül bonyolult és nyílt rendszer. Jellemzője a nagyfokú komplexitás, mivel sok alrendszerre tagozódik, másfelől a sztochasztikus jelleg, mivel csak valószínűségi feltételek mellett állapítható meg, hogy a rendszer az eltérő viszonyok között hogyan viselkedik. A vízgazdálkodással szembeni gazdasági és társadalmi igények növekedése maga után vonta, hogy az egymástól független létesítményeket összehangoltan működő vízgazdálkodási rendszerek váltsák fel. Ilyen rendszer pl. a Szovjetunióban a Volga és a Dnyeper vízlépcső rendszere, az osztrák dunai vízerőműrendszer, az USA-ban a Tennesse völgy tározó rendszere. Magyarországon eddig a Tisza vízgyűjtőjére vonatkozóan folynak rendszermodellek kidolgozására irányuló kutatások. A törekvés olyan modell kidolgozása, amely kifejezi a rendszer valóságos célját, a gyakorlat szempontjából megfelelően leírja a rendszer működésének természeti, gazdasági viszonyait és figyelembe veszi a rendszerrel kapcsolatos bizonytalanságot, ugyanakkor matematikailag könnyen kezelhető és megoldható. A tudományos-technikai forradalom ösztönző hatását, olykor kényszerítő erejét mindannyian érezzük. Hatására alakult át napjainkban a gazdasági és műszaki vezetésben is az ösztönösség a vezetés tudományává, mely a természettudományok, a műszaki tudományok, a matematika és a társadalomtudományok szintézisére támaszkodik. A vízgazdálkodási rendszerek kutatása, tervezése, kivitelezése és üzemeltetése során egyre kevésbé nélkülözhető a nagyfokú absztrakcióra lalietőséget 70^ 60 501 4030§ 20m 0 = 521 cm ög = 107 cm Az árvíz előfordulási valószínűsége 20 30 40 50 66 75 Minfaelemek száma, n 100 11. ábra. A bizonytalanságra jellemző szórás változása az árviz előfordulási valószínűségének és mintaelemek számának függvényében adó és ugyanakkor a valóságos természeti, műszaki gazdasági folyamatok tényleges összefüggéseit tükröző matematikai módszerek alkalmazása. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az egyszerű statisztikai, tapasztalati módszerek józan ésszel és ítélőképességgel kombinálva gyakran igen eredményesek, míg a gyenge ítélőképességgel párosuló bonyolult módszerek rendszerint szerény eredményekre vezetnek. Éppen ezért a fejlett matematikai módszerek alkalmazása nem mentesít az egyéni, illetve a kollektív ítéletalkotástól, a tapasztalat próbája alól. Csak ezekkel együtt alkalmazva, az egyéni és kollektív intuícióval kölcsönhatásban hozhatja meg a kívánt eredményt, járulhat hozzá a fejlődést előrevivő stratégiák kialakításához, ahhoz, hogy a vízgazdálkodás hatékony tényező legyen az életkörülmények javításában, a műszaki tudományos haladásban, a gazdasági fejlődésben. IRODALOM [1] Baumol, William: Közgazdaságtan és operációanalízis. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1967. Bp. [2] Chikán Attila: Áttekintés a kockázat számbavételének módszereiről. Ipargazdaság. 1970/11. [3] Dégen Imre: Vízgazdálkodás I. A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai. Tankönyvkiadó, Bp. 1972. [4] Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás. Tankönyvkiadó, Bp. 1972. [5] Lange, Oscar: Optimális döntések, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp. 1966. [6] Meszéna György: A kockázat mértékének megállapítása beruházási döntéseknél. Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézete, Bp. 1973. [7] Szidarovszky, F.— Bogárdi, I.— Duckstein, L.: Gazdasági bizonytalanságok a vízgazdálkodás tervezésében. A VIKÖZ ós az Arizonai Egyetem (USA) közös kutatási programja. Kézirat. Budapest 1975.
