Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

8. szám - Tőry Kálmán

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 55. ÉVFOLYAM 8. SZÁM Budapest, 1975. augusztus 329—384. I TŐRY KÁLMÁN 18!) 1—1975 Április 17-én ismét megritkult tiszteletbeli tagjaink sora. 84 éves korában itthagyott bennünket a magyar folyammérnökök nesztora és tanítómestere, a gyémánt-diplomás Tőry (Tögl) Kálmán. Mérnöki pályája csaknem elejétől végéig a Dunához kötődött. Mint korán elárvult ifjú, már műegyetemi hallgatóként a budapesti folyammérnöki hivatalban napidíjaskodott és itt kapott állást az oklevél megszerzése után, 1914-ben is. Az első világháború okozta négyéves megszakítást követően, a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Főosztályán, egyik kiemelkedő feladata a Duna esztergom—budapesti szakaszának felvétele volt. Mikor közvetlen felettese, tíohringer Sándor, 1923-ban a műegyetem vízépítési tanszékére került professzornak, adjunktusul Tőry Kálmánt hívta meg. A vízépítési tanszéken töltött évek érlelték folyam mérnökké. Ekkor született meg ugyanis az ország első vízépítési laboratóriuma és mintául Hubert Engels drezdai „Flussbaulaboratorium"-a szolgált. A professzor, aki főleg a Vág, majd a fiumei Recsina szabályozásával elért eredményei alapján jutott a katedrához, a szabályozási művek hatásának bemutatását tűzte ki első feladatul. Az oktatás korszerűsítését szolgáló munkák oroszlánrésze természetesen Tőryre hárult (hiszen akkoriban az egyetlen vízépítési tanszék személyzete a professzoron és adjunktuson kívül csupán egy tanársegédből és az altisztből állott), aki mérhetetlen tudásszomjjal vetette magát bele a vonatkozó szakirodalom tanulmányozásába. Ezek után szinte természetes, hogy mikor 1926ban a Felső-Dunán élénkebb, a csehszlovák vízügyi szolgálattal közös szabályozási tevékenység indult és magyar részről szaktudás szempontjából kiemelkedő egyéniséget kívántak sorompóba állítani, a választás Tőryre esett, aki széleskörű nyelv-