Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
5. szám - Lorberer Árpád: Oligocénkori kettős porozitású homokkőösszlet hidraulikai paramétereinek vizsgálata szokványos kútadatok alapján
211 Hidrológiai Közlöny 1975. 4. sz. Oligocénkori kettős porozitású homokkőösszlet hidraulikai paramétereinek vizsgálata szokványos kútadatok alapján LORBERER ÁRPÁD* A gyakorlati vízbeszerzési, kúttervezési és az elméleti vízkészletszámítási, kiithidraulikai feladatoknál egyaránt alapvető jelentőségű a víztároló kőzettömeg kifejlődésének, jellegének, fizikai paramétereinek ismerete. A számított és a mért értékek között a kőzetek természetes inhomogenitása és anizotrópiája miatt is igen nagy eltérések jelentkezhetnek, abban az esetben pedig, ha vizsgálatainkban nem a reprezentatív rétegjellemzőket vesszük figyelembe, teljesen hamis eredményeket kaphatunk. Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy a számítások során figyelembe vett szivárgási, áteresztőképességi vagy vízvezető-, illetve átbocsátóképességi tényezők megválasztása mennyire döntően befolyásolja a végeredmény megbízhatóságát. A rétegjellemzők meghatározási lehetőségei permanens állapotban A ,,k", ill. ,,T" — tényezőknek a szabatos helyszíni meghatározása viszonylag rövididejű, de gondos próbaszivattyúzási vizsgálatokkal biztosítható. Sajnos ma még az esetek többségében nem állanak rendelkezésre egy-egy területről elegendő számban ilyen leszívási-visszatöltődési idősorok, sem folyamatos rétegvízszint-észlelési adatok, amelyek lehetővé tennék a korszerű nempermanens kúthidraulika apparátusának alkalmazását. A szokványos kútadatok (csövezési, földtani adatok, létesítéskori nyugalmi vízszintek, összetartozó hozam- és leszívás-értékpárok stb.) birtokában általában különféle közelítő eljárásokat szoktak alkalmazni (Pl. Bélteky L. 1954., Jetei, J. 1967. stb.), amelyek az egyes kutak fajlagos vízhozamainak (az egységnyi leszíváshoz tartozó hozamnak) és a beszűrőzött rétegvastagságoknak a figyelembevételével becsülik meg az áteresztőképességet. Ismeretes viszont, hogy a műszaki gyakorlatban alkalmazott fajlagos hozam egy-egy vízkivétel esetében sem mindig állandó érték és minden esetben kétséges, hogy a különböző értékek közül melyiket lehet a rétegre jellemzőnek tekinteni; illetve hogy ezek az értékek milyen mértékben függenek magának a kútnak a jellemzőitől (kút-ellenállás, szűrőhosszak), a megcsapolás és a tározótér geometriai, földtani, hidrológiai stb. adottságaitól, az áramlási viszonyoktól és nem utolsó sorban a vízhozamgörbe felvételének módjától. Hogy mindezeket a hatásokat figyelembe vehessük és a fajlagos hozam-adatokból valóban rétegt* Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. paramétert határozhassunk meg, olyan állandó q = const, értékekre van szükség, amelyek mindenegyes kútkörzetet egyértelműen jellemeznek. Permanens állapotban egy-egy kút összetartozó Qi —SÍ értékpárjai — ha a kút körüli áramlás lamináris — egyenes, lineáris vízhozamgörbét határoznak meg (la ábra); tehát a fenti követelményt kielégítik. Ha a kút körüli áramlás nem lamináris (lb ábra), akkor a qi — értékek állandósága a vízhozamgörbéhez az s = 0, ill. rp = rp n pontban (a nyugalmi víszint helyén) húzott érintővel oldható meg, a fajlagos hozam reciprokának, a fajlagos leszívásnak az értelmezéséhez (Schmieder A.: 1959) hasonlóan a maximális q^ értéket tekinthetjük mértékadónak. Ebben az esetben ugyanis a tényleges SÍ= QH~<PO kútbeli leszívásokat egy-egy lamináris («i la m) és turbulens («i tur b) összetevőre bontjuk, amelyek közül az utóbbit a permanens állapotra vonatkozó HERNOULLI-egyenlet, illetve a RORABAUGHféle általános kútegyenlet értelmében áramlási veszteségnek kell tekintenünk: v 2 *turb= 2g [m l ahol 0 < £ r < 1 a kútkörzet ellenállástényezője, v az áramlási sebesség [msec1] és gr a nehézségi gyorsulás [msec2]. A | r ellenállástényező értékét a kút körüli áramlás jellege (síksugaras, gömbsugaras, általános térbeli stb.) és a közeg A érdességi tényezője határozza meg. Ha az alapul vett vízhozamgörbék valóban a permanens állapotra vonatkoznak, akkor a fenti módon egyneművé tett, homogenizált fajlagos vízhozam-adatok már alkalmasak lehetnek arra, hogy valamilyen r) kútellenállási tényező és az áramkép paramétereinek figyelembevételével a réteg vízvezetőképességét (transzmisszibilitását), „teljes kút" esetén pedig a szűrőhosszak alapján a ,,k"tényezőt is meghatározhassuk belőlük. Alihoz azonban, hogy a permanens szivárgási állapot tényét, a kút körüli vízmozgás jellegét, a kútszerkezet és a megcsapolás adottságait stb., vagyis a víztermelés peremfeltételeit megállapíthassuk, a szivattyúzási rendszer hidrodinamikai egysége miatt minden esetben a tároló egészét kell vizsgálnunk. A Salgótarján környéki homokkőtároló vízföldtani jellemzői A felsőoligocén kori glaukonitos homokkőösszlet részletes vízföldtani feldolgozását (Lorberer Á. 1970—1973.) elsősorban a terület felszín alatti vízkészleteinek mennyiségi és minőségi károsodásai,
