Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

5. szám - Lorberer Árpád: Oligocénkori kettős porozitású homokkőösszlet hidraulikai paramétereinek vizsgálata szokványos kútadatok alapján

212 Hidrológiai Közlöny 1975. 5. sz. Lorberer A.: Oligocénkori kettős porozitású homokkőösszlet az Észak-Nógrádi Iparvidék távlati vízellátási problémái (MÉLYÉPTERV: 1970) indokolták. A rendelkezésre álló adatok (62 db végleges kút és 9 rétegpróba teljes, további 30 db kút hiányos létesítéskori dokumentációja, az 1971-ben üzemelő kutak egyidejű vízhozam- és üzemi vízszint-méréseinek, vízminőségvizsgálataiknak stb. eredményei) lehetővé tették, hogy az operatív vízgazdálkodási kérdések megoldása mellett hasznos információkat nyerjünk a homokkőösszletnek, mint víztároló közegnek a jellegére és hidraulikai paramétereire vonatkozóan is. A terület regionális földtani felépítését és szerkezetét a 2. ábra szemlélteti. A térképen és a szelvényeken pontozással jelölt egri (katti) emeletbe sorolt képződmények gyakorlatilag szinte mindenütt megtalálhatók, részben közvetlenül a felszínen, részben pedig a Ny-i és D-i irányban dőlés mentén reájuk települő vagy tektonikusán beléjük zökkent miocén képződmények fekvőjében, vízbeszerzésre azonban nem egyformán alkalmasak. A kb. 560 m vastagságban feltárt összlet finomabb- és durvábbszemű meszes homokkő és agyagosmeszes homokrétegek váltakozásából áll (Balogh K. : 1965), amelybe ritkán kisebb agyaglencsék is ékelődhetnek. A fedett területrészeken — az árkosbérces szerkezet miatt — igen eltérő mélységekben tárható fel, alsóbb szintjei általában agyagosabbak. Határozott és egységes vízadószintek még ugyanazon a tektonikai egységen belül sem különíthetők el: az egyes „homoklencsék", laza porózus szintek gyorsan kiékelődnek, a szemeloszlás és a kötőanyag minősége is változik. Általánosságban az összlet egészét szilárd, összeálló kőzettömegnek lehet tekinteni, amely a meg-megújuló tektonikai igénybevételekre elsősorban törésekkel reagált. A homokkő repedezettségének alapvető vízföldtani jelentősége van, mert a kisebb-nagyobb hasadékok az elsődleges, szemcsés porozitás mellett egy másodlagos hézagtérfogatot alkotnak és biztosítják a hidraulikai kapcsolatot az eredetileg izolált „porózus fészkek" között is. A nagy határozott vetődésekkel való közvetlen áramlástani kapcsolatot bizonyították a kutak nyugalmi vízszintjei alapján szerkesztett piezometrikus szintvonalak és egyes vízminőségi jellemzők (3. ábra), amelyek alapján vízvezető törések jelölhetők ki. A hidraulikai és vízkémiai alapon kimutatott vízvezető és vízrekesztő szerepű vetők megfelelnek a területen Schmidt E. Ii. (1957) és Bartkó L. (1962) által felismert lazulásos és torlódásos szerkezeti vonalaknak. A salgótarjáni szénmedence területén az oligocén összlet vize nyomás alatt áll, a csapadékból származó természetes vízutánpótlódás részben az ún. „losonc-nádújfalui oligocén tábla" természetes dőlése (a medencealjzat D felé való kimélyülése) miatt ÉK felől, a csehszlovák államterületről ; részben a K-i kiemelt homokkőrögök irányából történik. Az egyes „homokkőtömbök" bonyolult térbeli helyzete miatt az utánpótlódás nem jellemezhető kizárólag horizontális áramlással, síkbeli szivárgási állapottal. A függőleges vízforgalom közvetlen hidraulikai számítása a jeleidegi feltártság mellett, illetve a jiiezometrikus nyomás-gradiens-viszonyok nem eléggé megbízható ismerete miatt nem oldható meg, az egyes mélyfúrású kutak talphőmérsékletei alapján azonban kimutatható az alulról történő utánpótlódás lehetősége (4. ábra). A terület átlagos valóságos geotermikus gradiense 0,04286 °C/m; kisebb, mint az országos átlag. A fel-