Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

12. szám - Galli László: Talajvizsgálatok a víz- és mélyépítésben. I. rész

Galli L.: Talajvizsgálatok Hidrológiai Közlöny 1974. 12. sz. 551 A típus területek uralkodó rétegsorait a terület kisebb foltjain, vagy keskenyebb területsávjain részben vagy egészben más hatásokra keletkezett rétegek vagy rétegsorok szakíthatják meg. Ezek az „egyedi" rétegsorok a típus területen belül mindig kijelölendők és ha szükséges, külön vizsgálati egységnek tekintendők (1. ábra, E. pont). A rétegek vastagsága Az egyes rétegek vagy rétegsorok vastagságát az építésföldtani vizsgálatok részére mindig matematikai statisztikai módszerekkel, a genetikai törvényszerűségek figyelembevételével súlyozott középértékekkel és ezek szórásával kell értékelni. A statisztikai értékelések a rétegekben vagy a rétegsorokban lejátszódó folyamatok vizsgálati módszerei szerint elvégezhetők a réteg vagy a rétegsor közvetlen vastagsági adataival, de elvégezhetők — különválasztva a réteg felső és alsó határfelületének a befolyását — a határfelületek magassági szintjeinek a változásai alapján is (2. ábra, 1. pont). Egy-egy azonos keletkezésű rétegsorban, vagy egy-egy eróziós határfelületen, a rétegek határa rendszerint hullámos. A hullám hosszak és magasságok változásainak a ritmusát genetikai törvényszerűségek alapján ma még nem lehet meghatározni. Annyi azonban már megállapítható, hogy a változások a legtöbb esetben ,,szabályos" eloszlásúak. Ezért statisztikailag viszonylag kis számú adat esetében is, az adatsor „terjedelme" alapján értékelhetők. A rétegek kialakulásának a különböző folyamatai miatt azonban előfordulnak olyan esetek is, amikor a találkozási felület jellemzőinek a megoszlása asszimmetrikus. Ilyen megoszlások a feltárási adatok alapján esetenként külön értékelendők. A rétegek minőségi jellege Az építésföldtani vizsgálatoknál a vizsgálatokat mindig a nagyból a kicsi felé haladva kell elvégezni. Ezért a rétegződési képben szereplő rétegek minőségét első lépésben mindig a rétegek minőségi jellege alapján kell értékelni. A minőségi jelleg mindig a réteg genetikai adottságaitól függ. Ezért egy-egy azonos üledékképződési rendszerben és időben kialakult réteg vagy rétegsor műszaki minőségi jellege is bizonyos határok között, a réteg egész terjedelmében mindenütt azonos. A minőségi jelleg alapján tehát beleértve ebbe a réteg települési rendszerét is — egy-egy réteg vagy rétegsor, vagy egy-egy típus terület rétegződési képe, mindenkor már műszakilag is értékelhető. (Pl. az 1. ábrán azonos jellegű a lencsés településű, vízvezető kavicsos-homok vízvezetőréteg, vagy a máüás közben levő, tehát még stabilizálatlan minőségű lejtőtörmelék.) Egy-egy réteg vagy rétegsor minőségi jellegét különböző szempontokból lehet megítélni. (Pl. vízvezetőképesség, összenyomódás, eróziós határsebesség stb.) Ezért műszakilag másképpen kell értékeim egy réteg minőségi jellegét pl. az alapozás, az útépítés, vagy a vízépítés szempontjából. A minőségi jelleg szerinti értékelés szempontjait tehát mindig a feltárások és vizsgálatok céljának megfelelően kell megválasztani. A vízépítés nagy területekre vagy hosszú területsávokra kiterjedő talajvizsgálatainál elsősorban a talajok vízzel szemben való viselkedése, tehát a hidraulikai szempontok azok, amelyek alapján egy-egy réteg vagy rétegsor, vagy egy földmű anyagának a minőségi jellegét értékelni lehet. Talajrétegek minősítésének hidraulikai szempontjai 1. Vízvezetőképesség. Jellemzője a max kb. 6 m víznyomás különbségig érvényesülő szivárgási tényező = — k m/nap (m/s). Lehetséges jellege: a) vízvezető (hidraulikai számításokkal értékelhető vízmozgás); b) áteresztő (vegyes, gravitációs és kapilláris vízmozgás); c) vízzáró ('kapilláris telítődés ós gyakorlatilag vízzárás). 2. Hidraulikus talajtörés (belső erózió). Jellemzője a Szivárgási alapgrádiens = i

0. Lehetséges jellege: a) szemcse kisodrás, lebegési állapot, majd rétegszétesés; b) hátráló járatképződés', c) Szilárd belső Szerkezet csak féregjárat, gyökérnyom Stb. csiszolódás és bővülés. 3. Felületi erózió. Jellemzője a mederfenék anyagát megbontó vízsebesség = v

0 m/S. Lehetséges jellege: a) szemcse elsodrás; b) kérges leválás; c) felületi kopás. 4. Nyírószilárdság telített állapotban. Jellemzői kb. 2—2,5 m mólyen a felszín alatti telítődés után még érvényesülő súrlódási szög és kohézió = <p° és C t/m

2. Lehetséges jellege: a) súrlódási szög kohézió nélkül-, b) súrlódási szög kohézióval-, c) telítődés és elfolyósodás. 5. Térfogatváltozás. Jellemzője a kb. 4 t/m

2 terhelésnél nagyobb duzzadási nyomás. Lehetséges jellege: a) tér fogatállandóság (a Stabil, egyensúlyi tömörség nem érvényesül); b) duzzadás (a Stabil, egyensúlyi tömörség kialakul); c) hézagnövekedés (a Stabil tömörség nem érvényesül). 6. Minőség állandóság. Jellemzője az ásványi és vegyi stabilitás. Tájékoztató megállapítása a mértékadó hézagtényező — eM (Galli L.: „Kötött talajok minősítése a vízépítésben", Hidr. Közlöny, 1970/12. Szám.) Lehetséges jellege: a) vízálló (minőség állandóság); b) duzzadó, vagy duzzadó jellegű mállásra hajlamos; c) szerkezetes, vagy kilúgozódásra, szerkezetessé alakulásra hajlamos; d) szétfolyó jellegű, SzikeS. A talajok hidraulikai tulajdonságai — az előzőkben felsorolt körülmények között és bizonyos szóródási határokon belül — nem függetlenek egymástól. (Pl. a vízzáró talajokban a belső erők miatt nincs hidraulikai értelemben vett vízmozgás, de telítve is érvényesül bizonyos kohézió, az áteresztő talajokban ezzel szemben éppen a belső erők hiánya miatt érvényesülhetnek a külső erők, lehet gravitációs vízmozgás, de nincs kohézió stb.) A hidraulikai tulajdonságok összefüggése miatt lehetőség van arra, hogy a talajok minőségi jellege összefoglalva, hidraulikai csoportokba sorolva is értékelhető legyen. A vízépítés tapasztalatai szerint Magyarország síkvidékein előforduló talajokat hat csoportba lehet besorolni úgy, hogy egy-egy csoporton belül a talajok hidraulikai tulajdonságai bizonyos értékhatárok között gyakorlatilag még azonosak legyenek. Talajok csoportosítása hidraulikai jellegük alapján (Zárójelben a jellegtulajdonságok felvehető határjellemzői.)