Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

2. szám - Illés György: A vízgazdálkodás és környezetvédelem

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 54. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 49—96. oldal Budapest, 1974. február A vízgazdálkodás és környezetvédelem* ILLÉS GYÖRGY OVH elnökhelyettese Az emberiség utolsó néhány évtizedében — tehát egész fejlődéstörténetének igen rövid időtartama alatt — az új tudományos felfedezések, technikai eszközök és alkotások birtokában megsokszorozta a természetet uraló erőt, az emberi környezetet kedvező vagy kedvezőtlen irányban befolyásolni tudó technikai potenciálját. Az egyik az emberiség javát, fejlődését, az általános életszínvonal javítását szolgálja, amíg a másik bajt és katasztrófát hoz, vagy hozhat a világra. A föld térképén sűrűsödnek, a gazdaságilag fejlett területeken pedig már sajátos összefüggő régiókat alkotnak olyan övezetek, ahol a szennyezések veszélyes szintje az életfontosságú közegekben, a vízben, a levegőben, a mezőgazdaságilag művelt területeken, tehát az egész földi életszférában meghaladta a megengedhető mértéket, emiatt pótolhatatlan természeti források pusztulnak, a szennyezések visszahatnak az ember fizikai, szellemi és szociális fejlődésére, beárnyékolják az otthoni és a munkahelyi környezetet és fékezik a tágabb természeti környezet egészséges'fejlődését. Mindennapi életünknek és gazdálkodásunknak olyan széles területeit talán egyetlen természeti tényező sem hatja át, mint a víz. A településhálózatok fejlődése és az országok gazdaságtörténetének alakulása mindig a legszorosabban volt összekapcsolva a víz jelenlétével. A társadalmi és gazdasági fejlettség mai szintjén a küzdelem a vízért és a víz pusztító erői ellen egyre élesebbé válik és ezt a gondot tetézi korunkban a környezet, ezen belül a tengerek, tavak és folyók félelmetes mértékű elszennyeződése. Hiába a föld 1,3 milliárd km

3 víztömege, ha ennek csak 0,5%-a közvetlenül hasznosítható édesvíz, amelynek jelen* A „Víz-levegő-élet 73" Környezetvédelmi Szakmai Napok megnyitása alkalmával elhangzott előadás (1973. szeptember 26). tős része még szennyezett is. A szennyezés alapjaiban változtatja meg a vízi élővilágot, a szűkebb és a tágabb értelemben vett emberi környezetet. A szennyeződés mellett a vizeknél — szemben a menynyiségileg problémát nem jelentő levegővel — az egyenlőtlen térbeni és időbeni eloszlás egyes területeken már napjainkban súlyos vízhiányt okoz. A vízgazdálkodás kapcsolata a természeti és társadalmi-gazdasági környezettel A víz körforgása a természetben, a föld vízkészletének állandó megújulása, valójában a víz újratermelésének természeti folyamata. Ha azonban a vizet valamilyen célból pl. ipari vagy mezőgazdasági hasznosítás számára mesterséges pályára tereljük, kiemeljük a természeti körfolyamatból, egy második körfolyamat alakul ki, amely a víz társadalmi körforgása lesz. E két körfolyamat mikénti lefolyása, egymásra és a társadalomra gyakorolt hatása meghatározója az emberi környezet, az emberi lét, a földi élet alakulásának. Az embernek — annak érdekében, hogy kedvező irányba befolyásolhassa az életszférát — mindkét körfolyamatba be kell avatkoznia. Az első körfolyamat szabályozásával az a cél, hogy a természetes viszonyokat javítsuk, azokat térben és időben kiegyenlítettebbé, minőségileg kedvezőbbé tegyük, a hasznosítható vízkészleteket, az adott térség lehetőségei mellett — növeljük, ugyanakkor szabályozzuk a vizek lefolyási viszonyait, csökkentsük a káros, sokszor pusztító erejű nagyvizeket. A másik körfolyamatnál a feladat az egyes társadalmi-gazdasági részfolyamatokhoz — mindenekelőtt az élővilág részére — megfelelő mennyiségű és minőségű víz biztosítása, majd gondoskodás az elhasznált vizeknek a természetbe történő ártalommentes visszavezetéséről. Hazánkban évente 5 milliárd m

3 víz jut