Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
2. szám - Illés György: A vízgazdálkodás és környezetvédelem
50 Hidrológiai Közlöny 1974. 2. sz. Illés Gy.: A vízgazdálkodás és környezetvédelem el az említett társadalmi-gazdasági körfolyamatok során a lakossághoz, az iparhoz és a mezőgazdasághoz, biztosítja azok élet- és termelési funkcióit, de ugyanakkor évi 1,2 milliárd m 3 szennyezett víz terheli élővizeinket. A vízgazdálkodás környezetvédelmi feladalai A vizek szennyeződése elleni védekezés — az elmúlt évtizedben kialakult környezeti ártalmak miatt — a vízgazdálkodás kiemelt fontosságú feladata lett, emellett azonban más vízgazdálkodási szakágak is szolgálják közvetve vagy közvetlenül az emberi környezet védelmét, a környezet formálását így pl. — a vízkészletekkel való okszerű gazdálkodás a természet biológiai egyensúlyának fenntartása érdekében, —- az ember természeti és a mesterségesen kialakított környezetének védelme a vizek kártételeitől, rombolásától és — az emberi környezet alakítása a vízgazdálkodás eszközeivel, a vízi létesítmények hálózatának bővítésével. A környezet alakítására irányuló vízgazdálkodási munkák tulajdonképpen a múlt században kezdődtek a nagy folyók szabályozásával. Azóta jelentős területek szabadultak fel a termelés és az emberi települések számára, javult a talaj termőképessége, jelentősen csökkentek a hasznavehetetlen és az emberi egészségre veszélyes, lefolyástalan területek. A környezet védelme a vizek kártételei, a vizek romboló hatása ellen A lecsapolt és árvízvédelmi művekkel biztosított területeken napjainkban új, emberibb, gazdaságilag hasznosabb környezet alakult ki. Itt él — új, korszerű településeken — az ország lakosságának 30%-a és mintegy 300 milliárd Ft népgazdasági vagyon halmozódott fel. Természetesen nagyobb a felelősségünk is ezek megvédése és jövőbeni továbbfejlesztése szempontjából. Annak ellenére, hogy az utóbbi 10—15 év alatt igen jelentős műszaki beavatkozások történtek a védelmi biztonság növelése érdekében, az árvédelmi művek védelmi képessége elmarad a mai, megnövekedett biztonsági követelményektől. A vízgyűjtőkön történt emberi beavatkozások eredményeképpen megváltoztak a hidrológiai viszonyok, meggyorsult a csapadék összegyülekezése, az árhullámok magasabb vízállással tetőznek, mint korábban. A környezet veszélyeztetettségének csökkentése érdekében a már kialakult folyómenti töltésrendszereket az új követelményeknek megfelelően kell továbbfejleszteni, emellett a mederszabályozási beavatkozásokkal javítani kell a nagyvizek és a jég levonulásának feltételeit. A síkvidéki mélyfekvésű területeknek — a végrehajtott vízrendezési munkák ellenére, szélsőséges esetben — még mindig mintegy 20—25%-át borítják el időszakosan a belvizek. Ezeken a területeken tovább kell bővítenünk a csatornahálózat fajlagos sűrűségét, és a szivattyú kapacitás teljesítőképességét. A belvízlevezető rendszerek fejlesztésével összhangban meg kell valósítani a csapadékvizek jobb kihasználását, helyi tárolók építésével és a csapadék helyi hasznosítását elősegítő agrotechnikai és agronómiai eljárások alkalmazásával. A hegy- és dombvidékeken a talaj pusztulása elleni védelem, a völgyfenéki vízrendezés, a völgyoldalak műszaki talajvédelme, a vizek tárolása a környezetvédelem kiemelt fontosságú feladatai a vízgazdálkodásban, valamint a mező- és erdőgazdaságban. Környezetalakítás és vízgazdálkodás Egy olyan kis országban, mint hazánk minden négyzetméternyi terület az ember környezete. Ezt kell regenerálni, ha az már terhelt a környezeti ártalmakkal, vagy védeni és alakítani, hogy azt a ma és a jövő embere ténylegesen emberi környezetnek érezze, legyen az otthon vagy munkahely az iparban és a mezőgazdaságban. A vízi létesítményeknek jelentős szerepe van ebben az „emberinek" minősíthető környezetalakításban. Már maga a víz jelenléte is meghatározó az emberi környezet szempontjából. A megépült főcsatornák, mint pl. Keleti Főcsatorna, a szabályozott folyószakaszok, természetes tavaink, a Balaton vagy a Velencei-tó kiépített, rendezett parti sávjai az ember új, részére felüdülést nyújtó területek éppen úgy, mint a mesterséges tározóink Borsodban vagy a Gaja-völgyében és nem kevésbé a Tisza II. vízlépcső mögött kialakulóban levő új, hatalmas mesterséges tónál. És folytathatnám a sort a tervezett, részben majd a jövő generációja által megvalósítandó nagy vízi művekkel, mint amilyenek a Csongrádi Vízlépcső, a Nagymaros—Gabcsikovó-i vízerőrendszer, vagy a Duna—Tisza csatorna, amelyek új társadalmi-gazdasági hátteret, de egyúttal új arculatot is adnak majd az érintett tájnak. A rendezett és szabályozott vízparti területek éppen úgy hozzátartoznak az „embercentrikus" környezethez, mint a mesterséges gyógy- és strandfürdők. Talán az elsők között kellett volna említeni a környezetalakító tényezők között a vízi közművek szerepét és a velük szembeni fokozódó igényt, amelyet városaink fejlődése, nagyobb, városiasodó községeink támasztanak. Jelentős utat tettünk meg eddig a vízellátás fejlesztése területén különösen az elmúlt 15 évben, hiszen 2 millió főről 5,5 millióra nőtt azok száma, akik vízvezetéki ellátásban részesülnek és ezzel a korszerű háztartások, az egészséges otthon, a helyi környezet és városi élet vízgazdálkodási feltételeit teremtettük meg. De a gyors urbanizálódás, a korszerű házgyári lakások tömeges építése, a lakosság tömörülése az agglomerációkba újabb és újabb erőfeszítést követel ezen a területen. A következő másfél évtizedre további 3 millió fő vezetékes vízellátását tűztük ki célul és ennek érdekében a jelenlegi napi 2,1 millió m 3-rel szemben 5 millió m 3 ivóvizet kell feltárni és kiszolgálni és meg kell kétszerezni a vízvezetéki hálózat jelenlegi hosszát. A vízellátással egyidejűleg — de annál nagyobb ütemben — kell fejleszteni a közcsatornahálózat és szennyvíztisztító berendezések építését a háztartások és települések korszerű közművesítése és az általános településhigiénia érdekében.
