Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
11. szám - Egyesületi és Műszaki hírek
Dr. Petrasovits I.: A környezetvédelem közös problémái Hidrológiai Közlöny 1974. 11. sz. 487 [2] Declaration on the human environment, UNO conference on the human environment having met at Stockholm. From to 16 June 1972. [3] Kovács András: Az ökológia alapvető kérdései. Kézirat. Budapest, 1973. [4] Környezeti szempontok a természeti erőforrások gazdálkodásában. ENSZ konferencia az emberi környezetről. Stockholm, 1972. [5] Les activités de l'ICID par rapport aux questions de l'environnement. Comité National Tchécoslovaque de l'ICID. 24eme reunion du Conseil Exécutif. Praha. 1973. [6] Papp Ferenc: A területi vízgazdálkodás és az emberi környezet összhangja. Vízgazdálkodás, 1973. XIII. évf. 1. sz. 17—26. p. [7] Virág Árpád: Herbicidek mikrobiológiai degradációja. Növényvédelem, 1973. IX. évf. 9. sz. 385— 387. p. Gemeinsame Probleme des Umweltschutzes in der Wasserwirtschaft und im Pflanzenbau Dr. Petrasovits, I. Doktor der landwirtschaftlichen Wissenschaften Unter Umwelt versteht |der Verfasser jenes quantitative und qualitative System von Raum, Stoffen und Energien, die auf den Menschen einerseits als biologisches, andererseits als soziales Wesen, auf sein Leben, seinen Stoffwechsel und seine Psyche einen Einfluss ausüben. Die Umweltfaktoren können aufgrund von Menge, Qualität und Intensität ihrer Wirkung, allgemein und partiell, bestandig und provisorisch, bestimmend und beeinflussend sein. Ihrer materielleen Natur nach können sie wie folgt gruppiert werden : physikalische, chemische, biologische und antropogene Faktoren. Diese Faktoren können aus der Sicht ihrer Wirkung auf den Menschen mittelbar oder unmittelbar sein. Eine bedeutungsvolle und für den Menschen wichtige Form der Umweltverunreinigung ist die Störung oder Ausschliessung der Photosynthese (in der Verkettung: Athmosphäre — Boden — Wasser — Planze). Andererseits erscheint diese schädliche Folge beim Resultat und die Photosynthese auch biologisch schädlicherweise verändern in der Weise, dass sie Qualität Zusammensetzung der Pflanzenprodukte beeinträchtigen kann. Von der Sicht der im Titel angeführten Zusammenhänge bedeutet der Schutz der Verkettung (Athmosphäre — Boden — Wasser — Pflanze) als grundlegendes Prinzip und Mittel des Pflanzenbaus und ider Wasserwirtschaft, den Umweltschutz. Wichtig und reell ist eher die Verhütung der die menschliche Umwelt zerstörenden Wirkung und weniger die Beseitigung und Verringerung der bereits eingetretenen schädlichen Einflüsse (Hauptform des Umweltschutzes). Jede planmässige Umweltschutzarbeit erfordert die Erkennung der Bruchfähigkeit der verschiednen Ökosysteme gegenüber der ungünstigen Veränderung der die Umwelt bildenden einzelnen Komponenten. Dementsprechend wird zweckmässig über industriellen, landwirtschaflichen, wasserwirtschaftlichen Städte- und Gemeindeentwicklungs-, Verkehrs-Umweltschutz usw. gesprochen. Die im Pflanzenbau und in der Wasserwirtschaft auftretenden gemeinsamen Umweltschutzprobleme sind: a) Der Boden mit besonderer Rücksicht auf Erosion, Deflation, Melioration, Methoden der schonenden Bodenkultur, sekundäre Sodaisierung und Versumpfung. b) Die Flächeneinheit des Pflanzenbaus ist die Tafel, (Parzelle) die im Laufe der Gebietsplanung und Bodennunzung auszugestalten ist. c) Monokultureller Pflanzenbau. d) Geschlossenes System, der negative Einfluss der innerhalb der technologischen Systeme des Pflanzenbaus zur Verwendung gelagenden chemische Stoffe und der bodenzerstörenden grosszügigen Mechanisierung. e) Der chemische Pflanzenschutz. f) Beseitigung und Nutzung der in den grossbetrieblichen Viehfarmen angehäuften Dünger. g) Schädliche Wasserfülle; h) Die Bewässerung kann den Umweltschutz verbessern, aber auch verderben ; j) Abwassernutzung; k) Wassergüte der Trinkwasser fördernden Brunnen. Balneológiai orvosdoktori értekezések a reformkorban A reformkori orvostudomány nagymértékben Igyekezett a gyógyfürdőket a gyógyítás terén hasznosítani. E törekvés során mind a gyógyvizeket és gyógyfürdőket tudományosan feltárni és a velük elért gyógyhatásokat gyakorlati orvosi tekintetben kiértékelni, mind a gyógyfürdőket minél nagyobb mértékben ismertetni és az azokról nyerhető ismereteket közkinccsé tenni törekedett. Mindkét cél elérésére az országunkban 1848-ig az orvosdoktori cím elnyerhetéséhez elengedhetetlen kellék: az orvosdoktori értekezés — dissertatio inauguralis medicais — szolgált. így lehetséges, hogy az orvosdoktori értekezések 5—10% balneológiai kérdésekkel foglalkozik. Ezeknek az értekezéseknek balneológiai értékelésével alig találkozni. Anélkül, hogy a legtávolabbról is a teljességre törekednénk kívánatosnak éreztük néhány különösen érdekes balneológiai jellegű értekezés rövid megbeszélését. Oaberle Ignácz: „De Aqua". [A vízről.] Beimel József nyomdájának kiadásában 1837-ben jelent meg a kőnigratzi — ma Hradec Kralove — cseh orvosjelöltnek 30 oldal terjedelmű inaugarulis orvosi értékezése. Ismerteti az egyes vízféleségeket, így a forrásvizet, a folyók vizét, a hó, az eső, a kút, a tó, a mocsár, a tartályokban felgyűlő és a tenger vizet, mindegyiket külön-külön jellemezve. Beszél a víz élvezhetőségóről, taglalja a különböző hőfokú vizeknek egészségesekre ós betegekre gyakorolt hatását elsősorban a klasszikus orvostudomány nagyjaira történő hivatkozással, de megbeszélve a korabeli orvosi nézeteket is. A szerző kritikai értékelése szembetűnő. A víznek a szervezeten belül játszott szerepére utaló megbeszéléssel azonban az értekezésben nem találkozunk. Könyvének jelmondatát Pindarosz szabta meg mondván, hogy „a viz valamennyi dolog legjobbja". Róthkrepf Ferencz: „Kisdedek förösztéséről és mosásárúi" Trattner és Károlyi pesti nyomdájában 1836-ban megjelent 40 oldal terjedelmű magyar nyelvű értekezése a fürdők fogalmát, a fürdés történetét, a kizárólag külföldi szerzők irodalmi felsorolását követően szól ,,a' vízfőrdőkrül átaljában, a' víz tulajdonságai 's munkálatjai, a' bőrnek tidajdonságai, a' vízfürdők foganatjáról átaljában, a' vízfőrdők felosztásáról. A munka nagy részét a címben megadottaknak megfelelően" a' kisdedek förösztéséről és mosásáról különösen" képezi, amelynek során a hideg fürdők, a hideg mosások, a meleg fürdők és a meleg mosások sorra megbeszélésre kerülnek. Külön is taglalja Birly Flóriánnak ,,a' pesti kir. egyetemnél kir. rendes tanítónak" az újszülöttek első förösztésekor követendő rendszabályait. (Folytatás az 508. oldalon)
