Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

11. szám - Szakváry Jenő: A felszín alatti vizek minőségvédelme (különös tekintettel a védőövezetekre)

488 Hidrológiai Közlöny 1974. 11. sz. Nekrológ A felszín alatti vizek minőségvédelme (különös tekintettel a védőövezetekre)* SZAKVARY JENÖ" 1. A felszín alatti vizek védelmének jelentősége A földkéreg kőzeteinek pórusaiban, hasadékaiban és üregeiben található, és részben hidrológiai körfolyamatban is résztvevő felszín alatti víz jelentős menynyiségű és számottevő szerephez jut a vízellátásban. Így valamely nagyobb területen, országban, vagy egyegy hidrogeológiai egységen belül a természetes egyensúly lényeges megbontása nélkül gazdaságosan kitermelhető és hasznosítható vízkészlet oly természeti kincs, melynek védelme tágabb értelemben nemzetközi, szűkebb területre vonatkoztatva pedig nemzeti feladat. Hazánknak a Kárpát-medencében adott helyzete, szélsőséges éghajlati adottságai, sajátos gazdasági viszonyai és dinamikus fejlődése, az ipar területi megoszlása, településszerkezete, ugyanakkor a hasznosítható felszín alatti vízkészlet időben és térben korlátozott mennyisége, valamint a minőségét egyre inkább befolyásoló külföldi és hazai szennyezések mértéke, sokrétűsége egyaránt meghatározója a vízkészletgazdálkodásnak, ezen belül a felszín alatti vizek minőségvédelmének, a vízellátás alapvető lehetőségeinek és célkitűzéseinek. A vízellátás nagy területre kiterjedően és hosszú időszakra kihat a termelőerők, egyes gazdasági ágazatok fejlődésére. A műszaki, gazdasági, egészségügyi és kulturális színvonal emelkedésének, az urbanizációs folyamat gyorsulásának hatására nőnek a víz iránti menynyiségi és minőségi igények. Az infastruktúra fontos tényezőjeként a jelentős beruházást igénylő, de alapjában véve nem látványos ivóvízellátás ma már hazánkban a közkutasról egyre inkább a közüzemi ivóvízellátási módra tolódik el, ami a fentiekben vázolt okok miatt nemcsak szükségszerű, hanem esetleges elmaradása a gazdasági fejlődés gátjává is válhat. A közkutas vízellátás néhány család, vagy utca lakóinak jó vízzel való, de korlátozott körülmények melletti ellátására hivatott, így a természeti körülményekbe történt emberi beavatkozások, szennyező hatások szűkebb területet és kevés vízfogyasztót érintenek. A közcélú ivóvízellátás ugyanakkor szervezett szolgáltatási tevékenység keretében egy-egy nagyobb település, objektum, vagy nagyobb térség ivóvíz igényeit kell hogy mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt kielégítse. Ebből következik, hogy az esetleges vízszennyezési veszély fokozott jelentőségű, így a szennyezési lehetőség megelőzése, az ellene való védekezés eredményessége a vízfogyasztók tömegét érinti. Mindezek közismert jelentőségének alátámasztásául: míg 1950-ben a lakosság 22

0/

n-a, addig 1970-ben a lakosság 55%-a részesült közüzemi ivóvízellátásban. Ugyan ezen időpontokban a közkutas ellátás 45°/

n-ról 32°/

0-ra csökkent. 20 év alatt tehát — a már ellátottakon túlmenően — 3.6 millió úiabb közüzemi vízfogyasztó szervezett ivóvíz szolgáltatását is érinti a vízszennyezések révén lehetséges tömeges fertőzés. megbetegedés vészéivé. Természetesen a még közkutas ellátásban részesülő több mint 3 millió lakos jelentős részének egészségét is veszélyezteti az ásott közkutak szennyezési lehetősége annak ellenére, hogy egy-egy ilyen jelenség kisebb fogyasztói kört érint. A iövőt tekintve 1985—1990-ig a lakosság több mint 85°/

n-a fog közüzemi ivóvízellátásban részesülni és a 9.2 millió ellátott lakosból több mint 2,5 millió a nagytérségi rendszerek útián: tehát a nagyobb területet és fogyasztói kört érintő szennyezési veszély megelőzése * Az MTA Vízgazdálkodástudományi Bizottságának Vízellátási és Csatornázási Albizottsága 1974. március 28-án tartott előadóülésének anyaga. ** Országos Vízügyi Hivatal (OVH) még nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjon. A célul tűzött közművesítési program megvalósításának előfeltétele, hogy a rendelkezésre álló vízkészletek lehetőség szerint közvetlenül ivóvíz minőségben legyenek igénybevehetők. Ez a körülmény pedig azt igényli, hogy a felszín alatti vizek minőségvédelmére az eddiginél is szélesebb körű és előremutató intézkedések történjenek. 2. A vízvédelem jelenlegi elvei A közüzemi ivóvízellátó művek által termelt vizek szennyezés elleni védelmére vonatkozó első hazai szabályozás előkészítése 15 évvel ezelőtt kezdődött. Ekkor az emberi tevékenységnek a környezetre gyakorolt káros hatása, a természeti körülményekbe való beavatkozás folyamatának sokrétűsége és következményei még nem voltak oly mértékben ismertek, és észlelési adatsorokkal alátámasztottak, hogy a természetben végbemenő folyamatok kellő értékelését a szabályozás megnyugtatóan tükrözhette volna. A „Közcélú vízvezetéki ivóvízellátásra szolgáló víznyerőhelyek védőterületéről és védősávjáról" szóló 11/1961. számú EüM—OVF együttes utasítás — bár inkább a statikus és területi lehatárolás szemléletén alapult, mégis — annak idején hazai viszonylatban úttörő szabályozásnak minősült. Az utasításnak, a szabályozás módszerének nagy előnye volt, hogy egységes, vitathatatlan elveket tartalmazott, természetszerűleg ebből következett későbbi jogos bírálata, mivel nem tett különbséget kis és nagy vízművek védett és kevéssé védett víznyerő helyei között. Mindezen túlmenően az akkori szemléletnek megfelelően lényegében nem a felszín alatti víz megelőző védelmét tűzte célul, hanem azt az elvet érvényesítette, hogy a kút környezetében a felszín alatti vizet újabb szennyezés ne érje. A szabályozás előkészítésének idején a felszín alatti vizek veszélyeztetettségét elsősorban a mezőgazdasági szerves trágyázásban látták, így a védelem fő iránya is ezzel van összefüggésben. Annak ellenére, hogy a védőterületi utasítás jövőbe mutató irányelveket is tartalmazott (hidrológiai védelem, a vízáramlási iránynak figyelembevétele stb.) a védőterület kialakításánál döntő módon a statikus szemlélet érvényesült és így nem minden esetben jött létre olyan megoldás, amely az adottságok komplex értékelését igazolja. A védőterület kialakítás általános elvének egyszerűbb eseteit az 1. és 2. ábrák, a statikus értelmezés problémáit, illetve előremutató megoldásokat a 3.—6. ábrák mutatnak. A felszín alatti vízvédelem alapesetei elsősorban az ásott és fúrt kutakat érintik, a szabályozás még lazább előírásokat tartalmaz az egyéb víznyerő létesítményekre (források, partiszűrésű-, csá-