Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
11. szám - Dr. Petrasovits Imre: A környezetvédelem közös problémái a vízgazdálkodásban és a növénytermesztésben
486 Hidrológiai Közlöny 1974. 11. sz. Dr. Petrasovits I.: A környezetvédelem közös problémái mát jelenthet a magasabb térszínű területekről történő vegyszer lemosás az alacsonyabb területekre, illetve olyan belvíz csatorna rendszerbe, vagy befogadóba ahonnan az valamilyen formában pl. öntözővíz, halastó vízutánpótlás stb. célra újra felhasználásra kerülhet. Ezzel függ össze az úgynevezett kétéltű csatornák megszüntetése, a víz-levezető és öntözőcsatorna-hálózat szétválasztása. Indokolt lehet egyes kritikus térségekben a belvízminőség rendszeres vizsgálata is. A tartós káros vízbőség igen súlyos következménye lehet a talajba jutott kémiai anyagok „mikrobiológiai degradációjának" megakadályozása. 1972-ben Magyarországon 13 ezer tonna gyomírtószert, ebből 1300 tonna 2,4-Dt használtak fel. A növénytermesztésben felhasznált vegyszerek felbomlása a mikroorganizmusok anyagcseréjének az eredménye. Ennek során a talajba jutott vegyület egy vagy több lépcsőben részeire bomlik. Ez a mikrobiológiai degradáció azonban pl. 2,4—D hatóanyagú vegyszerek esetében csakis molekuláris oxigén jelenlétében megy végbe. Ha azonban a talajban, illetve a vízben a 2,4—D molekulák anaerob körülmények között vannak, akkor mikrobiológiai degradációjuk nem lehetséges és ezért hosszabb ideig is fennmaradhatnak (Virág A. 1973). Ilyen körülmények alakulhatnak ki a károsan vízbő területeken, egyrészt természetes csapadék, másrészt túlöntözés következtében. A káros vízbőséget kizáró vagy megszüntető vízrendezés, talajművelés és a jóminőségű öntözés környezetvédelmi szabályozó is. h) Az öntözés nagyarányú fejlődése javítja, de ronthatja is egyes területek környezetvédelmi helyzetét. Helyesen alkalmazva kiegyenlített vízháztartású termőhelyet biztosít (talaj + mikroklíma stb.) A túlöntözések másodlagos szikesedést, mocsarasodást vagy ideiglenes káros vízbőséget is okozhatnak. A jó minőségű öntöző vízkészletek biztosítása egyre növekvő ráfordításokat igényel. Minőség védelmük a környezetvédelem fontos eleme. j) Szennyvízhasznosítás. 1985-ben Magyarország lakosságának 60% csatornázott településeken fog élni. A lakosság és az ipar által termelt kb. 7,4 millió m 3/nap mennyiségű szennyvíz elhelyezésében nagyobb szerepet fog kapni a szennyvíz mezőgazdasági hasznosítása és ezen belül a szennyvízöntözés. Mindez egyrészről hasznos, másrészről azonban speciális környezetvédelmi feladatokat is jelent. k) Az ivóvíz-szolgáltató kutak vízminőségét is veszélyeztetheti a kutak környezetének mezőgazdasági művelési módja. A rohamosan növekvő vízfogyasztási igények miatt gyorsan nő a vízadó kutak száma és az érintett mezőgazdasági terület nagysága. Pl. Budapest ivóvíz ellátását biztosító kutak védövezetei meghaladják az 1000 ha-t. Ennek korszerű hasznosítása — a vízminőség veszélyeztetése nélkül — egyaránt fontos növénytermesztési és vízgazdálkodási kérdés. I) A vízépítési munkák önmagukban is számos környezetvédelmi problémát vetnek fel. A csatornák, műtárgyak stb. építésére történő felvonulás, a nyomvonalak és helyek kiválasztása, építőanyagtároló helyek kiválasztása, anyagárok nyitása, mind-mind közvetlenül jelentheti a termő talaj rombolását, a szükségesnél nagyobb termő-terület kiesését. A gyakran visszahagyott rendezetlen területek és anyagárkok nemcsak területveszteséget (szántóföld, erdősítés stb.) okoznak, hanem szemétlerakó teleppé, gyom- és állatkártevő „termőhelyekké" is válhatnak. Az elmondott összefüggések a növénytermesztés és vízgazdálkodás gyakorlatában számos jogi kérdést is felvetnek. A környezetvédelem fejlődése Magyarországon is igényli a már ismert vagy előrelátható érdekek egyeztetésének jogi szabályozását. Az egyes ágazati, vállalati és területi intézmények jogának és kötelezettségeinek társadalom- és ' ember centrikus meghatározása olyan nagy jelentőségű jogi alkotómunkát kíván mint pl. időt-álló környezetvédelmi kerettörvény létrehozása. Bizonyos, hogy a gyakorlatban kibontakozó igények és problémák speciális jog kialakulását eredményezik, amely a színvonalasabb — csaknem minden emberi tevékenységet érintő — környezetvédelmi gyakorlat fejlesztését kell, hogy szolgálja. Az ismertetett környezetvédelmi problémák megoldása igen jelentős és hosszú időt igénylő kutatási program kialakítását és megvalósítását igényli. Természetesen nem minden esetben új kutatási témákról van szó. Egyes esetekben elegendő a folyó kutatásokat szemléletileg bővíteni, más esetben új vizsgálatokra lesz szükség, már folyó kutatási témákban. Nagyarányú, eddig nem művelt új kutatási területek feltárására is szükség lesz, amely képes megvalósítani a már ismert kutatási eredmények környezetvédelmi szintézisét (interdiszciplináris kutatások) és ugyanakkor speciális, eddig nem vizsgált új feladatok megoldására is vállalkozik. A környezetvédelmi problémák szüntelen újra termelésére lehet számítani, azért várható, hogy e tudományos kutatásnak hosszú távú és szüntelen megújúló munkára kell berendezkednie. Ilyen nagyarányú szellemi és anyagi ráfordításokat igénylő kutatómunka eredményére támaszkodó, központilag szervezett, tervszerű intézkedésekre lehet számítani, hogy a gyakorlatban egyre inkább fenyegető veszély csökken és az ember természeti környezete nem szenved jóvátehetetlen károsodást. IRODALOM [1] Bakács Tibor: A környezeti ártalmak és azok biológiai háttere. Környezetvédelmi Ankét. Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság. Gyula, 1973.
