Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

10. szám - Dr. Csodó Béla: A vízgazdálkodás finanszírozási rendszerének egyes kérdéseiről

477 Hidrológiai Közlöny 1974. 11. sz. Nekrológ A vízgazdálkodás finanszírozási rendszerének egyes kérdéseiről Dr. C S O I) Ó BÉLA* 1. A rendszerről általában A vízgazdálkodás komplex volta, összetettsége a hozzá kapcsolódó rendszerek, tevékenységek bonyolultságát is meghatározza. Ez alól nem képez kivételt a pénzügyi rendszer sem. A vízgazdálkodás finanszírozásának rendszere fentieknek megfelelően rendkívül tág fogalom. Megközelítése történhet: — gazdasági forma, — felhasználási irány, illetve vagyon típus és — forrás típus szerint. A gazdálkodási forma alapján történő csoportosítás elemei: a költségvetési szervek, a társulatok és a vállalatok. A felhasználási irány, illetve vagyontípus szerinti megközelítés két nagy csoportja a beruházások (állóeszközök létrehozása) és a működés eszközei (forgóeszközük). A források számbavétele során ki kell térni az állami költségvetésre, a vállalati és helyi (tanácsi) alapokra, az érdekeltségi hozzájárulásra, a bankhitelekre, sajátos forrására a Vízügyi Alapra. További csoportosításra kerülhetne sor annak alapján, hogy mely vízgazdálkodási tevékenységek érdekében történik a finanszírozás (pl. lakossági, vagy ipari víztermelés-szolgáltatás, mezőgazdasági vízhasznosítás, vízkárelhárítás stb.), de előbbiek elegendőek annak érzékeltetésére, milyen nagy területet érintenek a címben foglaltak. Fentiek előrebocsátása után érthető, hogy a rendszer teljeskörű ismertetése nem célszerű, viszont indokolt a súlyponti és aktuális kérdések részletesebb taglalása. Ennek megfelelően nem kívánok kitérni a költségvetési szervek és társulatok pénzügyi kérdéseire, szűkebben érintem a bei'uházások témakörét, s részletesebben szólnék a forgóeszközök finanszírozásáról, illetve ehhez kapcsolódóan a hitelekről. A jelzett témák kifejtése előtt az alábbiakra hívom fel a figyelmet: aj A finanszírozás kevésbé látványos a közgazdasági szabályozórendszer többi eleméhez (ár- és díjrendszer, jövedelemszabályozás stb.) képest. b) A finanszírozás szabályai általánosabbak, egyedi vonásai szűkebb körben érvényesülnek. c) Az ágazatban folyó kutatómunka eredményei nemcsak elvi ós gyakorlati módszerek, hanem tényszámok ismertetését is igénylik. 2. A beruházások finanszírozása A vízgazdálkodás beruházásai forrásaikat, finanszírozási formáikat tekintve csaknem megegyez* Országos Vízügyi Hivatal, Budapest. nek a népgazdaság többi ágazatának beruházásaival. Az állami költségvetésből megvalósuló beruházások kategóriái: egyedi nagy, célcsoportos és egyéb állami. A helyi és saját források a tanácsi és a vállalati fejlesztési alapokat és az érdekeltségi hozzájárulást tartalmazzák. További források a bankhitelekben és a Vízügyi Alapban jelölhetők meg. Annak érzékeltetésére, hogy az ágazat beruházásainál milyen nagy erők mobilizálásáról van szó, néhány adatot ismertetek. A vízgazdálkodási célú beruházások összege a III. ötéves tervben több, mint 20 milliárd, a IV. ötéves tervben kb. 40 milliárd Ft. Az 1974. évi előirányzat 8,5 milliárd Ft, ami a népgazdaság beruházásának 7,2%-a. A fenti adatok nemcsak azt mutatják, hogy a vízgazdálkodás mennyire állóeszközigényes, hanem azt is, hogy a terület tartós fejlesztésének felismerése a legfelsőbb gazdasági vezetés szintjén is jelentkezik. 1973-ban hagyta jóvá a Minisztertanács a vízgazdálkodás távlati fejlesztésének irányelveit. Az ismertetett beruházási adatok kifejezik azt is, hogy a vízgazdálkodásnak a termelő szféránál (ipar, építőipar, mezőgazdaság) gyorsabban kell fejlődnie, mivel az életszínvonal emelésének és a termelés bővítésének előfeltételeit teremti meg. Állami költségvetés A vízügyi beruházások egészében változatlanul elsődleges az állami költségvetés erőforrásainak a jelentősége. Központi erőforrásból kell finanszírozni azokat a beruházásokat, amelyek közcélú jellegüknél, nagyságuknál fogva össztársadalmi döntést igényelnek, s amelyek pénzügyi forrásai a vállalati gazdálkodás feltételei között nem biztosítottak. A beruházások egyre nagyobb hányada olyan komplex, nagy térségre kiterjedő, és hatást kifejtő létesítményekben testesül meg, amelyek megvalósítására vonatkozó döntést hozni, csak népgazdasági szinten lehetséges. Ide tartoznak elsősorban a vízgazdálkodás nagylétesítményei, a felszíni vízkészletek és az igények összehangolására szolgáló víztárolók, a regionális rendeltetésű vízellátási főművek, a folyószabályozási és árvízvédelmi művek, a mezőgazdasági vízhasznosítás főművei stb. Helyi és saját források Jelentőségük egyre növekedik. A vállalati fejlesztési alapok képzési módjainak meghatározása