Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

9. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

3(431 Hidrológiai Közlöny 1974. S. sz. Az EGB Vízügyi Bizottságának washingtoni szimpóziuma (1974. március 26-április 4.) 1. Általános ismertetés 1.1 A 8zimpozion helye és témája A szimpóziumot az Európai Gazdasági Bizottság (EGB) Titkársága az Egyesült Államok meghívására az Egyesült Államok Külügyminisztériuma épületének nemzetközi konferenciák számára fenntartott részében rendezte meg. A szimpozionhoz tanulmányutak csatlakoztak (Tennessee- és Ohio-völgy). A szimpozion témája: „A vízgazdálkodási rendszerekben alkalmazott számológópes eljárások és automatizálás" („Symposion on the use of computer techniques and automation for water resources systems"). A rendeződés ezt a főtómát 6 témakörre bontotta. (Felsorolásukat lásd e beszámoló 2. szakaszában.) 1.2 Dolgozatok, rapportőri jelentések Az EGB-tagországok a különböző témakörökben 50 dolgozatot nyújtottak be, amelyeknek kereken 1/3 része (köztük 4 magyar dolgozat) származik KGST tagországokból. Az EGB Titkárságától és az ENSZ egyéb szakosított szerveitől további 5 dolgozat érkezett. A dolgozatokat témakörök szerint csoportosították. Mind a 6 témakörhöz, a beérkezett dolgozatok felhasználásával, egy-egy előzetes összefoglaló készült, amelyet kijelölt rapportőrök állítottak össze. Mind a dolgozatokat, mind a rapportőri jelentéseket a szimpozion kezdete előtt másfél hónappal a szimpozionnak — az egyes országok által kijelölt — résztvevői számára megküldték, az EGB 3 munkanyelve (angol, francia, orosz) közül azon, amelyiket megjelölt. 1.3 Résztvevők A szimpozion összesen 131 résztvevője közül 57 küldöttel 19 EGB-tagállam képviseltette magát. Számos ország — köztük 3 szocialista ország: Csehszlovákia, Lengyelország és Románia — nem képviseltette magát a szimpozionon. A legnépesebb küldöttségek a vendéglátó Amerikai Egyesült Államokból (9 fő), Franciaországból (8 fő), az NSZK-ból és Olaszországból (7 — 7 fő) érkeztek. Az EGB tagországokat képviselő 57 küldöttön kívül 2 ország (Mexiko és Peru) 3 küldötte konzultatív minőségben vett részt. 9 érdekelt nemzetközi szervezet is képviseltette magát összesen 11 küldöttel. A vendéglátó ország 57 megfigyelő szakértőt küldött. Végül az EGB Titkárságát 3 szakember képviselte. 1.4 4 szimpozion lebonyolítása A szimpozion elnökóvó R. J. Johnson-t, az Egyesült Államok Vízgazdálkodási Bizottságának (U. S. Water Resources Council) igazgatóhelyettesét, alelnökévé B. Uzunov-öt, a Bolgár Erdészeti és Környezetvédelmi Minisztérium Kutatóközpontjának vezetőjét választották. A megnyitó ülés keretében Rogers C. B. Morton, az Egyesült Államok Vízügyi Bizottságának elnöke, A.S. Bishop, az EGB- Titkárság Környezetügyi Osztályának igazgatója, valamint R. J. Johnson, a szimpozion elnöke mondott beszédet. Az A)—F) témakörök mindegyikének megvitatását rapportőri bevezető előzte meg és rapportőri összefoglaló zárta le. Az utóbbiak írásos formában is megjelentek. Belőlük — a szimpozion eredményeinek végső összegezésekónt — az EGB tagországok kormányaihoz és az EGB Vízügyi Bizottságához eljuttatandó ajánlás-sorozatot állítottak össze. A témakörök vitaösszefoglalóit és az ajánlásokat a szimpozion záró ülése hagyta jóvá. Az EGB Titkárságának közlése szerint várható, hogy a szimpozion teljes anyaga mindhárom munkanyelven, nyelvenként 2 vagy 3 kötetben, még f. óv júniusában nyomtatásban is megjeletiik. 2. A szimpozion főbb eredményeinek összefoglalása témakörönként A) témakör: Általános célkitűzések A szimpozion megállapította, hogy a vízgazdálkodási tervezési modellek jelenleg még csak fejlődésük első szakaszában vannak. Csupán néhány EGB-tagállamban alkalmazzák őket eredményesen. Az elmaradást korántsem a számológépes módszerek fejletlensége, hanem sokkal inkább a valóságos vízkészlet-rendszerek modellekkel való reprezentálásának nehézségei okozzák. Az utóbbi oka leginkább a valóságos rendszerek jellemzőire, összefüggéseire, tendenciáira vonatkozó ismeretek hiányossága. Elsősorban e hiányosságok megszüntetésére kell törekednünk ahelyett, hogy belevesznénk a modellezés számítástechnikai részletkérdéseibe. A jelenleg használt vízgazdálkodás-fejlesztési modelleknek általában három (politikai) jellegű célkitűzése van: gazdasági fejlesztés, társadalmi egyensúly és környezetvédelem. A meghatározott politikai célokra irányuló modellek eredményként a szükséges ráfordításokat, az intézkedések időbeli ütemezését és a tervezett rendszer működését szabályozó előírásokat szolgáltatják. B) témakör: Vízmennyiségi és minőségi modellek a tervezés számára A témakörben benyújtott tanulmányok a vízgazdálkodási rendszermodellek alkalmazási lehetőségeinek széles skáláját mutatták be. Fontos azonban, hogy a tervező ne egyedi optimálás eredményekből vonja le következtetéseit, hanem „tekintse magát a döntést hozó személy pilótájának, aki segít neki az alternatívák tengerén navigálni, amelyen az optimális megoldások csakis helyi érvényűek lehetnek". Ebből következik a döntéseket modellezéssel előkészítő szakembereknek az a fontos feladata, hogy eredményeiket a döntést hozó (igazgatási) szakemberek számára érthetően foglalják össze. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy a döntóselőkészítési munka társadalmilag optimálisan hasznosuljon. A tárgykör vitájának egyik központi kérdése a döntések alapjául szolgáló kockázati, ill. biztonsági tényezők értelmezésének helyes módja volt, ami a tározók megbízhatóságának mérőszámával is összefügg. Rámutattak, hogy sokszor a legkorszerűbb számológép-technikát alkalmazzuk korszerűtlenül értelmezett kockázati mérőszámokon alapuló döntések meghozatalára. Ezen mérőszámok a modellezésben nemcsak előre adott előírásokként érvényesíthetők, hanem maguk is optimálandó döntési változók lehetnek. C) témakör: Társadalmi-gazdasági modellek alkalmazása a tervezés számára A vízgazdálkodás az egyéb gazdasági ágazatokhoz képest viszonylag késve kezdte el alkalmazni a rendszertervezés, az operációkutatás, információelmélet, vezetéstudomány stb. korszerű módszereit. A késedelmet csak a vízügyi szakemberképzés gyökeres korszerűsítésével és a már dolgozó szakemberek alapos továbbképzésével lehet belátható időn belül megszüntetni. Mindaddig ugyanis, amíg nemcsak a vízügyi tervezésben, hanem az igazgatásban és a végrehajtás területén tevékenykedő szakemberek is egyaránt el nem sajátítják ezeket az új módszereket, alig lehet remény azok hatékony gyakorlati alkalmazására. Minden optimálási feladat legnehezebb, de egyben legfontosabb problémája az optimálás alapjául szolgáló kritériumoknak a kiválasztása. Azt kell eldönteni, hogy kinek (mely területnek, gazdasági ágazatnak, vízhasz