Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

9. szám - Tomik Teresa–Dohnalik József–Ujda Kazimierz–Puskás Tamás: A varsói PIHM és a budapesti VITUKI közötti együttműködés a hidrológiai észlelőhálózat fejlesztése terén

388 Hidrológiai Közlöny 1974. 9. sz. Tomik T.jés mtsai: A varsói PIHM és a budapesti VITUKI szerint a vízgyűjtőkhöz igazodó körzet az a leg­kisebb természetes egység, melynek területéről a körzeti központ irányításával gyűjtött információk rendszere a hidrológiai információ rendszer alrend­rendszerét képezi. A körzetek a vízgazdálkodás irányításának területi szerveihez a vízügyi igaz­gatóságokhoz igazodnak. Az országos hálózat az átfogó vízgazdálkodási és üzemirányítási feladatok, valamint a hidrológiai kutatási feladatok céljait szolgálja. Rendszerét te­kintve a körzeti hálózatokra épül. Az országos há­lózat központja biztosítja a teljes észlelőhálózat egységes irányítását, a körzeti rendszerekből meg­határozott információkat késedelem nélkül kap és használ, a hálózat kiemelt egységeivel (egyes állo­mások, egyes telepek) közvetlenül dolgozik. Az or­szágos központon keresztül valósul meg a nemzet­közi adatgyűjtő és továbbító rendszerekhez való kapcsolódás. A fejlesztési koncepció szerint a körzetek meg­erősödésével az adatgyűjtés fokozatosan decentra­lizálódik, és a központi adatgyűjtés helyébe első­sorban a központi irányítás lép. Az észlelőhálózatok állomásainak telepítési elvei a hálózatok céljától függően különbözőek. A víz­készletgazdálkodás és a szakági irányítás céljait szolgáló állomásoknál a telepítést a gyakorlati igény határozza meg. Ezen belül azonban, főleg a riasztó szolgálat és az előrejelzés tekintetében, a te­lepítésnél már a kutatás szempontjai érvényesül­nek. A kutatási célú állomásoknál a telepítési elvek vízfajtánként különbözőek, emellett azonban erős az alkalmazkodás az egyéb célokból telepített állo­másokhoz, elsősorban a befolyásoltság és gazdasági okok miatt. Folyóknál a hidrológiai elemek hosszmenti vál­tozásainak megfelelő követése szükséges, ennek megfelelően valamennyi folyónál egyedi elbírálás szerint történik az állomástelepítés. Kisvízfolyásoknál, kisvízgyűjtőknél (több mint 2000) különféle általános törvényszerűségek megha­tározása és az adott helyeken szükségessé váló al­kalmazások lehetőségeinek biztosítása szabja meg a telepítési elveket. A kialakult gyakorlat: a hidro­lógiailag tipikus tájjellemző és kísérleti területeken / a törvényszerűségek kutatásához és a gyakorlati alkalmazáshoz állandó, valamint meghatározott ideig működő ideiglenes, illetve mozgó hálózatok létesítése. Felszínalatti víztartóknál (talaj-, karszt-, mély­ségi víz) a ritka alaphálózat és a sűrűbb, de változó tanulmányi hálózat biztosítja a legjobb megoldást. A törvényszerűségeknek kísérleti állomásokon való vizsgálata itt is jó megoldásnak bizonyult. Lengyelország Lengyelországban az észlelő-mérő hálózat átla­gos sűrűsége Európa többi országához viszonyítva kielégítőnek mondható. Az e téren világviszonylatban érvényesülő irány­zatokkal összhangban a felszíni vizek meglevő ész­lelő-állomás hálózatát alap- és időszakos hálózatra osztják. Az 1050 állomásból 325 az alapállomás és 725 az időszakos (avagy speciális) állomás. Az alap­állomások hosszú időn át működő hálózatot alkot­nak, ezzel szemben az időszakos állomások tekin­tetében Langhein módszerének a lengyel viszo­nyokra való alkalmazása 1 eredményeképpen opti­málisnak all éven át tartó észlelési időtartam te­kinthető. A hálózatnak alap- és időszakos hálózatra tör­ténő felosztása az eddigitől eltérő, korszerűbb adatgyűjtést és adatfeldolgozást követel, mind az egyes vízgyűjtők, mind pedig az ország körzetei tekintetében. Az optimális hálózattelepítés lényege az, hogy az időszakos állomásokat a lehető leg­racionálisabban telepítsék, szem előtt tartva a gazdasági szükségleteket és a tudományos követel­ményeket. Ennek a rendszernek az alkalmazása megfelelő hálózattelepítési politika elfogadását teszi szük­ségessé az időszakos hálózat tekintetében. Évek­ben kifejezve optimális időtartamot kell biztosí­tani az időszakos kisegítő állomások működésére, oly módon, hogy az itt begyűjtött észlelési és mé­rési adatok az időszakos állomásokkal korreláció­ban álló alapállomásokon gyűjtött adatok egyidejű felhasználásával elegendőek legyenek a vízgyűjtő jellemzőinek alapos értékelésére. Amellett, hogy Langbein módszere szerint a lengyel hidrológiai hálózatban 11 éves észlelési időtartamot irányoznak elő az időszakos állomáso­kon, a PIHM jelenleg további kutatásokat folytat e kérdésben a Strupczewski 2 által javasolt statisz­tikai módszer alapján, amelynek lényege az, hogy felhasználja a korrelációban levő jelenségek ész­lelésében foglalt információkat a vizsgált jelen­ségek statisztikai jellezőinek értékelésére. Számításokat végeztek több tucat alapállomás és részben szinkronizált észlelési időtartamú idő­szakos állomás-pár tekintetében az évi közepes, minimális és maximális vízhozam vonatkozásában. A rokonjelenségek kiválasztásának egyik krité­riumaként — növelve a kiegészítő információk mennyiségét —- bevezették egy-egy karakterisz­tika hiba-mutatóját, amely értékeli az egyes észle­léseket. A szóban forgó módszer hatásfoka abban a mutatóban jut kifejezésre, amelyet Kaczmarek 3 honosított meg a hidrológiában, és amelyet a vizs­gált karakterisztika helyettesítő-számának nevez­tek el. Vizsgálták ezenkívül a becslések pontossá­gának problémáját — paraméterek közép-hibá­jának segítésével mérve — és tanulmányozták a 1 Gzarnocki Tadeusz : Planowanie sieci hydrologicznej przy pomocy kryteriów obiektywnych (A hidrológiai hálózat tervezése objektív kritériumok segítségével). Materialy PIHM, Warsawa, 1967. 2 Strupczewski Witold: Ocena eharakterystyk pew­nego zjawiska przy wykorzystaniu informaeji zawartych w informaejaeh innyeh pokrewnyeh im zjawisk (Meg­határozott jelenségek jellemzőinek értékelése az ezekkel rokon jelenségeket tükröző információkban foglalt ada­tok felhasználása útján) Acta Oeoph. Pol. Vol. XVII. 2. 1969. Ii, II. rész. 3 Kaczmarek Zdzislaw: Ocena parametrów rozkladu logarytmiczno normalnego na podstawie zwiazków kore­laeyjnych pomiedzy zmiennymi (A lognormális eloszlás paramétereinek vizsgálata a változók között fennálló korrelációs kapcsolatok alapján). Przeglad Geojizizyczny 3 — 4, 1967.

Next

/
Oldalképek
Tartalom