Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

9. szám - Tomik Teresa–Dohnalik József–Ujda Kazimierz–Puskás Tamás: A varsói PIHM és a budapesti VITUKI közötti együttműködés a hidrológiai észlelőhálózat fejlesztése terén

Tomik T. és mtsai: A varsói PIHM és a budapesti VITUKI Hidrológiai Közlöny 1974. 9. sz. 389 pontosság növekedését a több évről származó ki­egészítő észlelési adatok bevezetésével, összehason­lítva azokat a kizárólag rövid észlelési sorok alap­ján kapott értékekkel 4. Hangsúlyozandó, hogy azoknak a hidrológiai jel­lemzőknek a becslési módszere, amely az egymás­sal korrelációban álló jelenségek csoportjából adódó kiegészítő információkra épül, olyan objektív érté­kelési módszer, amely széles körben alkalmazható. Tágabb értelemben való alkalmazása kritérium­ként szolgálhat hidrológiai észlelőhálózatok felül­vizsgálásának koncepciójában, a hálózat területi elhelyezésének tervezésében, az időszakos észle­lések bevezetésében, s alapul szolgálhat a hidroló­giai adatgyűjtés rendszerének módosítására. A talajvízészlelő hálózat állomásainak ésszerű elhelyezése céljából Lengyelországban széleskörű vizsgálatokat végeztek, figyelembe véve a geológiai jelenségek jellemző vonásait, a szivárgási viszonyo­kat, a vízgyűjtő geomorfológiai helyzetét, a víz­szintváltozást stb. Az észlelőhálózat tervezésénél arra törekedtek, hogy az észlelések kiterjedjenek valamennyi ala­csonyan fekvő hidrogeológiai egységre. Ezen kívül figyelembe vették a jelenlegi, ill. a jövőbeni gazda­sági szükségleteket a hidrogeológiai és morfológiai viszonyokhoz kapcsolódóan. Az együttműködés eredményei és további lehetőségei a fejlesztés terén A vízgazdálkodás fejlődésének világszerte ta­pasztalt növekvő üteme a hidrológiával és ezen belül a hidrológiai adatgyűjtéssel szemben foko­zott igényeket támaszt. Ezek kielégítése a hidro­lógiai észlelőhálózatok fejlesztését, a hálózat-terve­zés módszereinek felülvizsgálatát, az adatgyűjtés módszereinek és eszközeinek korszerűsítését köve­teli meg. E munka során — melynek általánosan alkalmazható módszerei még nem alakultak ki — a különböző országok illetékes szolgálatainak együtt­működése feltétlenül hasznos. A földrajzi, a gazda­sági és vízgazdálkodási adottságokban fennálló különbségek még fokozhatják is az együttműködés előnyeit, amelyet a lengyel—magyar együttműkö­dés is alátámaszt. 4 Tomik Teresa: Próba okreslenia minimalnych okresów obserwacji posterunków wodowskazowych (Kí­sérlet a minimális észlelósi idő meghatározására a víz­mércehálózatban). Materialy PIHM, Warsawa, 1972. A magyarországi hálózat-tervezési koncepció a vízgazdálkodási célokból indul ki, és a hidrológiai elemek természetét figyelembe véve a különböző célokhoz legjobban igazodó, de egymással össze­hangolt hálózatok kialakítására törekszik. A meg­levő hálózatok optimalizálását a rendszervizsgá­latokra alapozza. A lengyelországi koncepció a hidrológiai ele­mekre mint valószínűségi változókra vonatkozó ismeretekből indul ki, és ezek statisztikai vizsgá­lata alapján a leggazdaságosabb módszert keresi a gyakorlati igények kielégítéséhez szükséges isme­retek gyarapításához. A két különböző oldalról történő megközelítés igen jól kiegészíti egymást. A magyarországi ész­lelőhálózatok felülvizsgálatánál kiegészítő mód­szerként alkalmazható az állandó és a különböző hosszúságú időszakos állomások hidrológiai adat­sora közti kapcsolatkeresésre kidolgozott lengyel módszer. A lengyel hálózat fejlesztésénél a ma­gyarországi vízgazdálkodási igényekből leszármaz­tatott rendszer alkalmazása indokoltnak és hasz­nosnak bizonyulhat. A két intézet együttműködése keretében nagy jelentőséget tulajdonítottak a méréstechnika és a műszerezettség kölcsönös megismerésének, amely igen jelentős mértékben befolyásolja a hidrológiai adatgyűjtés módszerét és a begyűjtött adatok mi­nőségét. Ennek eredményeként a VITUKI — amely az észlelőhálózat hagyományos műszereit általában külföldről szerzi be — nagyobb figyelmet fordít e műszerek lengyel típusaira. Egyes típu­sokat (csapadókíró, hőmérsékletíró, légnedvesség­író) máris alkalmaz a kísérleti telepein. A PIHM szempontjából elsősorban a magyar automatikus távmérő és távműködtető rendszer­nek van jelentősége. Tanulmányozzák a lengyel­országi konkrét alkalmazás körülményeit és felté­teleit. Ezenkívül néhány magyar gyártmányú mű­szert (pl. vízsebességmérő műszer kisvízfolyásokra) a lengyel hálózatban is alkalmaznak. A hidrológiai észlelőhálózatok fejlesztése terén a két intézet között kialakult, és néhány év alatt már kölcsönösen hasznosítható eredményeket hozó együttműködés számos hatása ma még nem érté­kelhető. Ezek jórészt az előirányzott fejlesztési munkák realizálása során fognak jelentkezni, és remélhetőleg elő fogják segíteni a mindkét ország gyorsütemű fejlődésével együtt növekvő hidroló­giai feladatok magasabb szintű megoldását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom