Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
8. szám - Dr. Felföldy Lajos: A hidrobiológia szerepe a vízminőség-szabályozásában
3(373 Hidrológiai Közlöny 1974. S. sz. A hidrobiológia szerepe a vízminőség-szabályozásban DR. FELFÖLDY LAJOS* A vízminőség-szabályozás a vízgazdálkodás szerves része. A vízgazdálkodás a természet vízforgalmának és a társadalom vízigényének optimális összehangolására irányuló tudományos, műszaki, gazdasági és igazgatási tevékenység (Dégen, 1973). Ez a definíció azért kedves az ekológus-természetkutató biológus számára, mert az emberiség egyik legnagyobb problémája, a környezetvédelem elvei rejlenek benne. A környezetvédelmi fejtegetések „környezet" fogalmát gyakran szűkítik az ember közvetlen környezetére és egyszerű munkavédelmi intézkedéseket is a „környezetvédelem" divatossá vált fogalmába soroznak. Ma már elég nagyszámú bizonyítékunk van arra, hogy az ember (és a társadalom) számára megfelelő „egészséges" környezethez a „természetes" ekoszisztémák életfeltételei a legkedvezőbbek. Ezt az ekológiai tartalmú fogalmat „biológiai környezet" kifejezéssel illetjük, melynek védelmét nem lehet egy üzem vagy város határain belül megvalósítani. A tudomány és technika mai lehetőségeivel felszerelt embernek a legtöbb kérdésben az egész bolygó nagyságrendjében kell gondolkodnia. A bioszféra az egész Föld élőlényekkel betelepült része. A Balatonnak pl. nincs „bioszférája", csupán élővilága, vagyis a Balaton, bármilyen drága számunkra, élőlényeivel együtt egyszerűen egy kicsi, éspedig igen kicsi része bolygónk bioszférájának. Vízminőség-szabályozásában is jócskán túl kell lépnünk medrének határait és legalábbis „vízgyűjtő dimenzióban" kell gondolkodnunk és intézkednünk. A víz egyedülálló biológiai fontossága („víz nélkül nincs élet") előkelő helyet biztosít a vízgazdálkodásnak a környezetvédelemben, ezért jogosan beszélünk külön vízvédelemről. A vízzel kapcsolatos bajok, rendellenességek, melyek ellen védekezünk, igen gyakran a minőséget fenyegetik; az ezt kivédő tevékenységre a paszszívnak tűnő vízminőségvédelem helyett a vízminőség-szabályozás igényesebb elnevezését használjuk. Mi is hát a vízminőség, amit szabályoznunk kell? A vízminőség a víz tulajdonságainak összességre. Az így fogalmazott vízminőséget megmérni és kifejezni aligha lehet. A gyakorlati vízminősítés mindig határozott céllal történik, olyan tulajdonságok mérésével, melyek a kérdéses cél érdekében fontosak. így alakultak ki az ivó-, háztartási-, kazántáp-, hűtő-, stb. vízminőség fogalmai és normatívái. A vízminőségi térképek szerkesztésére szolgáló vízminőség az emberi használaton alapul és többcélúsága miatt * Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. csak több paraméter egyidejű mérésével dönt (Felföldy, 1972). Felszíni vizeink elképzelhetetlenek élőlények, tehát élet nélkül. A „víz nélkül nincs élet" igazsághoz hasonló tétel, hogy „ahol víz van élet is van" (Sebestyén 1961). A biológiai környezet drasztikus romlása és a védekezés érdekében létrehozott, már említett bioszféra program kutatásainak legnagyobb tanulsága az, hogy a szennyvizet nem egyszerűen a folyóba engedjük és ivóvízkivételkor nem egyszerűen „vizet" emelünk ki, hanem minden esetben élő rendszerek, vízi ekoszisztémák életébe avatkozunk, melyek ennek nyomán megváltozhatnak, igen gyakran, emberi megítélésünk szerint kedvezőtlen módon. A vízi élővilág minden külső hatásra saját törvényszerűségei szerint válaszol és a biológiai szempont a legtöbb emberi vízhasználatkor sem közömbös (Hynes, 1960), ezért joggal beszélhetünk „biológiai vízminőség"-ről, amikor a „víz tulajdonságainak összességéből" azokat emeljük ki, melyek a vízi ekoszisztémák létrehozásában és fenntartásában fontosak és melyek nagyrészt az élővilág működésétől is függnek. A vízminőség-szabályozás tervezéséhez, mint látni fogjuk ennek a biológiai vízminőségnek ismerete feltétlenül szükséges. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézetben kezdettől fogva folyt biológiai vízminősítés, de ez évekig a sajátságosan általánosított szaprobiológiára, a vízminta mikroszkópiai vizsgálatára szorítkozott. Ez az eljárás a szerves szennyvizekkel terhelt vizek (Kapós, Zagyva) esetében jó mértéke a szennyezettségnek, de keveset mond a természetesebb környezetű („tisztább") folyók, tározók vagy nagyobb tavak minősítésekor. Ezért revideáltuk vagy fogalmaztuk újra a vízminőség, vízminősítés és vízszennyezés alapfogalmait és kíséreltük meg egységes és lehetőleg teljes rendszerbe foglalni a „biológiai vízminőség" fogalomkörét. A biológiai vízminőség mutatói, jelenségei és változásai négy tulajdonság-csoportba sorolhatók. Ezek a víz halobitása, trofitása, szaprobitása és toxicitása. A halobitás az életközegként szereplő víz szervetlen kémiai adottságainak összessége, amit a meder vagy a vízgyűjtő terület geológiai és geokémiai tulajdonságai határoznak meg, de döntően befolyásolják pl. szennyvíz bejutások is. Egyszerűen mérhető kémiai tulajdonság-csoport, amit az élővilág kismértékben és ritkán alakít, általában alkalmazkodik hozzá. A különféle vizekben található összes ion („össz-só") koncentráció egyike a vízminőség legelemibb és legfontosabb tényezőinek. Ezrelékben kifejezett számértéke a szalinitás (S% 0).
