Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

7. szám - Pálfai Imre: Vegyes csővezetékű esőztető berendezések tervezése

300 Hidrológiai Közlöny 1974. 7. sz. Pálfai I.: Esőztetöberendezések tervezésé —Szárnyvezetékek áttelepítési iránya 4. ábra. Tábla és üzemi egység kialakítása a gorzsai (1) és a szentes—dónáti (2) berendezés b-jelű öntözési egységénél Fig. 4. Arrangement of plots and operating units for the irrigation unit b in the Gorzsa (1) and Szentes— Dónál (2) sections golás egyenletessége elfogadható, az átlagos csapadéfcintenzitás értéke (i—8,7 mm/óra, illetve 9,4 mm/ óra) pedig talajtani szempontból megfelelő. A szentes dónáti berendezésnél a felszínalatti csőhálózat költsége szempontjából optimálisnak tekinthető i= 7,5 mm/óra [12] elérése érdekében — a kialakítás alatt lévő egyfúvókás szórófejre alapozva — a fúvókaátmérőt 8,3 mm-re vettük fel. Az a-jelű öntözési egységben n = 10 db, a 6-jelű egységben n = = 9 db szórófej alkalmazására volt lehetőség. A szárnyvezeték-állások időtartamát a tsz = ~r- [óra] i összefüggésből, a szárnyvezeték-állások számát pedig az összefüggésből számítva [12], a 2. táblázatban közölt értékekhez jutunk. Az üzemi egység a gorzsai és pankotai berendezésnél 2 db, a mellékvezeték két oldalán egy vonalban üzemelő szárnyvezetéket (N

u) tartalmaz, melyeket 0 130 mm-es csőszakasz és megfelelő idomok kapcsolnak a hidránshoz; a szentes-dónáti berendezésnél üzemi egységenként 1 db szárnyvezeték üzemel. A szerelési tartalék mind a három berendezésnél 100%-os. Ugyancsak egyöntetű a hidránstávolság (H

t), mely 72 m. A 4. ábrán a gorzsai berendezés két üzemi egységből álló és a szentesdónáti berendezés nyolc üzemi egységből álló tábláját mutatjuk be.