Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

6. szám - Dr. Stelczer Károly: A tudományos kutatómunka a nemzetközi kapcsolatok tükrében

Dr. Stelczer K.: A tudományos kutatómunka Hidrológiai Közlöny 1974. 6. sz. 253 működcs is kialakuljon. A vízgazdálkodási tudományos kutatás sajátos körülményei között az alkalmazott kutatásokban a vízellátás és a szennyvíztisztítás területén kezdődött el a nemzetközi együttműködés. E téren egyrészt a feladatok megoldása nem kíván szoros kapcsolattartást az eredményt felhasználó üzemekkel (elég csak pl. a szennyezés adatait és a technológiát ismerni), másrészt mivel az azonos terméket előállító üzemekből (azonos szennyvizet kibocsátó üzemekből) általában több van egy-egy országban, a kutatás hatékonysága nagy. A VITUKI-nak a csehszlovák Vízgazdálkodási Intézettel (Prágai, Bratislavai VUV), a lengyel IGW-vel és a belgrádi Jaroslav Cerni Intézettel való kapcsolatába épült be a szennyvíztisztítás, ül. a vízellátás területéről több közös kutatási téma. A vízgazdálkodási kutatás eredményeinek a felhasználója általában a vízgazdálkodás gyakorlata. Ebből következik, hogy az alkalmazott kutatások nemzetközi művelésének nagyok a lehetőségei, a hatékonyság oldaláról vizsgálva pedig talán még nagyobb előnyei vannak. Ennek következtében az érdekelt kutató- és felhasználó intézmények kooperációja könnyen és gyorsan létrehozható. A nehézség, ha ezt egyáltalán nehézégnek lehet nevezni, abban van, hogy az egyes országok — még ha ugyanazon a vízgyűjtő területen helyezkednek is el — a különböző földrajzi, klimatológiai és geológiai stb. adottságaik folytán, a másik ország egy-egy ágazati alkalmazott kutatási témáját legtöbb esetben nem tudják közvetlenül felhasználni, hanem csak megfelelő átdolgozás, adaptálás után. Az alkalmazott kutatások hatékonyságára igen jó példa a VITUKI-Kirgiz Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (Frunze) együttműködése az öntözés automatizálása területén. Az 5 éves kutatási téma évenkénti feladatait konkréten meghatározva, igen jelentős munkamegosztással (tehát mindkét fél számára gazdasági előnnyel) a megfelelő intézetek bevonásával (pl. Magyarországon a Vízügyi Tervező Intézet, továbbá a közös kutatás eredményét felhasználó Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság, ezenkívül egyes speciális részletkérdések —- automatika — megoldására több kutatóintézet, ill. egyetemi tanszék) kerül kidolgozásra. Ebben az esetben az együttműködésnek nem lehetett akadályozója az a körülmény, hogy például az öntözőtelepek nagyságát, kiterjedését tekintve lényeges eltérés van az együttműködő országok között, továbbá az sem, hogy az öntözőtelepek elhelyezkedését tekintve (sűrűn lakott terület közelében, vagy lakott területektől távolabb eső öntözőtelep létesítéséről van szó) is mások a feltételek. A nemzetközi kapcsolatokban külön helyet foglal el a fejlesztő kutatások témaköre. Itt már nemcsak a termeléssel, hanem prototípusok, mintaberendezések (találmányok) révén a kereskedelmi lehetőségek kiaknázásával is érintkező területtel állunk szemben. Még a szocialista országok közötti tudományos együttműködést is sok esetben hátráltatja ilyen téren néhány adminisztratív nehézség (ipari tulajdonjog, szerzői jog stb.), továbbá az, hogy a termék piacra kerüléséig nagyon sok intézmény (kutatóhely, vállalat, termelőegység) vesz részt a termék előállításában, (emiatt helyrehozhatatlan időveszteség keletkezik), végül pedig bizonyos mértékben mindig megjelenik az együttműködést zavaró konkurencia. A nehézségek ellenére sem szabad lemondani a fejlesztő kutatások területén a nemzetközi együttműködésről, sőt a fejlesztések gyorsítása érdekében, véleményem szerint az együttműködések egyik leglényegesebb célkitűzésévé kellene tenni. A Tudománypolitikai Irányelv határozottan állást foglalt az „aktív licencia-politika" mellett. Mielőtt egy-egy ipari termék licencia vásárlására, vagy éppen a berendezés sorozatban való megvásárlására kerülne sor, feltétlenül szükséges a minősítés elvégzése. Vagyis itt olyan kétoldalú (esetleg többoldalú) nemzetközi együttműködési koncepcióról van szó, amikor az egyik országban a termék kifejlesztése elkészült és a másik országban bevezetés előtt kipróbálásra, továbbá más országok termékeivel való összehasonlításra kerül sor. A VITUKI-ban az 1971. júliusi OVH Kollégiumi Határozatával létrehozott Gépészeti Kutatási Osztály elsősorban a vízgazdálkodás területén bevezetésre kerülő gépek, eszközök minősítését végzi. Elsőrendű feladata külföldi vásárlások előtt egy világszínvonal tájékozódás ill. az import felszerelés minősítése. A magyarolasz együttműködés első feladata — mint már említettem — éppen az olasz licence megvásárlása, ill. a cseppenkénti öntözési mód bevezetése előtt egy kisebb berendezés kipróbálása, minősítése volt. Természetesen a fejlesztő kutatások területén is lehetséges — sőt kívánatos — a tudományos együttműködés egy-egy új berendezés, eszköz, gép előállítására. Az erőforrások korlátozottsága (mind szellemi, mind anyagi tekintetben) különösen e koncepcióban kerül előtérbe. Az együttműködés hatékonyságának feltétele elsősorban az, hogy a résztvevő felek közel egyenlő gazdasági és tudományos fokon álljanak és a célul kitűzött előnyök közel egyenlően valósuljanak meg, végül a ku"tatás-termelés ciklus kézbentartásának lehetősége a koncepciótól a kivitelig. A VITUKI és a kievi Ukrán Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet között a műanyagok felhasználása a vízépítésben című több éves téma keretében már az első években igen komoly eredmények születtek. Közös intézeti szabadalomként elkészült egy berendezés, amellyel a földművek vízzáróságát lehet olcsón és gyorsan biztosítani. A többoldalú nemzetközi tudományos együttműködések közül a KGST-ben folyó tudományos munka eredményességét kell kiemelni. A KGST VVÉ keretében eddig kidolgozott témák és megoldott feladatok: Gazdasági-műszaki együttműködési témák száma összesen 18, ebből az Intézet 7 téma kidolgozásában hazai felelősként vett részt. Tudományos és műszaki kutatások, koordinálása keretében a kidolgozott témák száma: 12, valamennyi téma hazai felelőse az I ntczet volt, két témában az intézet volt a témavezető koordinátor.