Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

6. szám - Dr. Stelczer Károly: A tudományos kutatómunka a nemzetközi kapcsolatok tükrében

254 Hidrológiai Közlöny 1974. 6. sz. Dr. Slelczer K.: A tudományos kutatómunka Tájékoztatási témák száma 26, ebből 13 téma kidolgozásában vett részt az Intézet. A KGST VVÉ Vízgazdálkodási Közlönyében eddig 37 ismertetés jelent meg a hazai vízgazdálkodási problémákról s ebből az Intézet kutatói 15 ismertetést adtak. Az utóbbi időben egyre több kezdeményezés történt a közös (két vagy többoldalú) kutatásoknak gazdasági alapokon való kidolgozására. A legnagyobb problémát itt a viszonyítási alap meghatározása jelenti. A kutatás eredményének van egy előállítási (ráfordítások — meghatározott önköltség — alapján) értéke és egy használati (saját) értéke. A saját érték a potenciális hatékonyságtól — a várható használati értéktől — függően témánként nagyobb vagy kisebb az adott téma előállítási értékénél (önköltségénél). A két érték tehát még egy-egy országon belül is különböző mértékben :— esetleg lényegesen különbözően — tér el. Ugyanúgy különböző országokban egy-egy téma ráfordítások alapján meghatározott értéke is igen különböző lehet, a kutatás intenzív hatékonysága (közgazdasági szabályozók, szervezeti felépítés, álló és forgóeszközök stb.) következtében. Ez a különbség a legtöbb esetben oly nagy, hogy szinte lehetetlenné teszi a gazdasági alapon való együttműködést. Véleményem szerint könnyebb megegyezésre jutni, ha a kutatás potenciális vagy a realizált hatékonyságát vizsgálva állapítjuk meg a kutatás használati (saját) értékét. Az így megállapított értékhez kapcsolódva kell a szellemi termék előállításában való részvétel nagyságát figyelembe venni. Mindenesetre, amíg a kutatás saját értékét tükröző viszonyítási alap meghatározásának módszerét nem sikerül meghatározni, addig a gazdasági alapon való közös kutatómunka széles körű elterjedésével sem lehet számolni. A nemzetközi tudományos együttműködések társadalmi jellegű területein kialakult kapcsolatok közül a VITUKI több vonatkozásban is aktívan részt vett. Elsők között említhető az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Decennium programjának,. célkitűzésének megfelelően a bilaterális és a regionális együttműködések megteremtése volt. Már a Decennium első évében 1966-ban kétoldalú tudományos együttműködés kezdődött: — a Csehszlovák Nemzeti Bizottsággal; — a Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Bizottságával; — az Osztrák Nemzeti Bizottsággal. A kétoldalú együttműködések egyes témái már a következő évben regionális együttműködéssé váltak: — Csehszlovák — NDK — Magyar Nemzeti Bizottság együttműködése a „Párolgásmérés eszközeinek és módszereinek az egységesítésére; — Osztrák — Magyar — Német Szövetségi Köztársaság Nemzeti Bizottságai pedig a „Talajvízkutatás és talaj víztérképezés módszerei", továbbá a „Szilárd és oldott anyagok mozgása a Dunában" című témák. Arra vonatkozóan, hogy a tudományos nemzetközi együttműködés az idők folyamán mily mértékben tud átalakulni pl. gazdasági együttműködéssé, ugyancsak a Decennium keretében a Tisza vízgyűjtőjén elindított kétoldalú (Csehszlovák— Szovjet), majd Magyarország csatlakozásával háromoldalú együttműködés az egyik legszebb példa. A hármas tudományos együttműködéshez pár év elteltével Románia és Jugoszlávia is csatlakozott és a kezdetben főként hidrológiai jellegű kérdéseket ma már igen széleskörű vízgazdálkodási problémák váltották fel, a társadalmi együttműködés pedig kormányszintű kapcsolattá alakult. A Nemzetközi Hidrológiai Decennium keretében az Európai Szocialista Országok Decennium Bizottságai „Baráti együttműködések keretében" több tudományos témát dolgoznak ki: — Közép-és Kelet-Európa felszínalatti lefolyási térképeinek összeállítása; — Vízmérleg elemeinek térképezése; — Kárpátok hidrológiája; — Balti-tenger hidrometeorológiája. Magyarország és ezen belül a VITUKI az első három téma kidolgozásában vesz részt. Végül meg kell említeni a nemzetközi tudományos együttműködések egy sajátos formáját, amikor egyegy kormányzati szerv égisze alatt a kutató intézetek tudnak nem-kormányzati szintű tudományos együttműködést végezni. Ez a forma elsősorban azért hatékony, mert érvényesül az együttműködés, továbbá a „kutatás szabadsága", ugyanakkor az elért eredmények esetleg kormányszintű jóváhagyást nyernek. A Dunabizottság mellett működő Tudományos Munkacsoport ilyen jellegű tevékenységét kell kiemelni, ahol 5 dunamenti ország 5—8 intézete (témáknak megfelelően) működik együtt különböző hidrológiai kérdésekben. A nemzetközi tudományos együttműködések kategóriájába tartozik a tudományos dokumentáció és információ fejlesztése, továbbá a nemzetközi konferenciákon, tanulmányutakon való részvétel is. Talán ezeket nem is lehetne tudományos együttműködésnek nevezni — bár az UNESCO tagországai budapesti Tudománypolitikai Tanácskozásának dokumentuma között, mint a nemzetközi együttműködés módja tételesen szerepel — mégis hatékonyságukat tekintve, rendkívül fontosak. A megfelelő, széles körű, időbeni információ a tudományos kutatómunka alapja. A VITUKI a nemzetközi együttműködési megállapodásokban rögzített kötelezettségeken kívül kiadványcsere kapcsolatban áll az öt világrész 101 országának mintegy 270 intézményével. A VITUKI kutatóinak külföldi tanulmányútjáról, tudományos rendezvényeken való részvételről a 2. ábra ad tájékoztatást. A külföldi kapcsolatok jellemzésére még egy példa a külföldi látogatók száma: 1970-ben 201 fő 1971-ben 180 fő 1972-ben 425 fő Úgy érzem összefoglalóan megállapítható, hogy a Tudománypolitikai Irányelvek azon célkitűzésének megvalósítása érdekében, miszerint ,, a nemzetközi tudományos kapcsolatok építése az általános tudománypolitika szerves része és annak össz-