Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

5. szám - Korszerű eszközök és módszerek a területi vízgazdálkodásban. IV. - Dr. Szászné Tóth Ildikó: A vízkészletgazdálkodás távlati tervezésének módszere

238 Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. A vízkészletgazdálkodás távlati tervezésének módszere Dr. SZÍSZKÍ TÓTH ILDIKÓ» (A Tisza vízgyűjtőjének vizsgálata) 1. Bevezetés A Tisza vízgyűjtőjén az utóbbi évtizedben jelentős vízgazdálkodási lépések történtek úgy hazai, mint nemzetközi vonatkozásban. A kétés többoldalú együttműködések a vizek kártételei elleni védekezés és a vízkészlet komplex hasznosítása terén a nemzeti kereteken túlmenő, átfogó intézkedések megtételét tartalmazzák. E nemzetközi együttműködésekkel kapcsolatban kialakítandó magyar állásfoglalás, valamint a hazai vízgazdálkodási feladatok — köztük a III. tiszai vízlépcső kiépítésének — meghatározása érdekében szükségessé vált a Tisza magyarországi vízgyűjtőjének (1. ábra) ezirányú átfogó vizsgálata. E konkrét példa kapcsán ismertetem a vizsgálat módszerét, rendszertani összefüggéseit, majd néhány számszerű adattal a kapott eredményeket. 2. A vizsgálat menete A vizsgálat lépéseit az elérendő célnak és a kialakítható rendszernek megfelelően határoztuk meg. Eszerint az első lépés a cél megállapítása volt, majd a követelményeket kellett meghatározni az elérendő cél érdekében. A megoldás feltételezett változatainak leírása után azok hatékonyságát vizsgáltuk, majd a műszaki-gazdasági vizsgálat eredményeként kapott adatok alapján értékeltük az egyes változatokat. Ezen értékelés képezte alapját a Következtetések című fejezetnek. 2.1 A cél megállapítása A vizsgálat célja a magyarországi Tisza-vízgyűjtő távlatra várható vízigényének kielégítése. Ennek megoldásához a vízkészlet és vízigényalakulást kellett megvizsgálni, hogy a kapott mérleg segítségével az igénykielégítés biztosításának feladatai kitűzhetők legyenek. E feladatok műszaki-gazdasági vonatkozásaira tekintettel, szükséges egy olyan értékelési alapot nyújtó, változatok vizsgálatára támaszkodó mutatórendszer kidolgozása, mely az egyes tényezők egymásra hatásának függvényszerű kapcsolatán alapul. A vizsgálat során e függvénykapcsolatot és annak számszerűsíthetőségét kerestük, majd a konkrét vizsgálat számaival töltöttük meg. 2.2 Követelmények meghatározása a cél érdekében Az előzőekben említett vízkészlet- és vízigényalakulás vizsgálatánál a célnak megfelelően kialakított rendszerre] szemben bizonyos * OVH Vízkészletgazdálkodási Központ, Budapest. 1. ábra. A Tiszavölgy helyszínrajza, a vizsgált szelvények hatásterületeinek feltüntetésével követelményeket támasztunk, melyek részben a vízkészlet, részben a vízigényalakulás vizsgálatához szükségesek. Vízkészlet terén feltételeztük a külföldi vízelvonás hatását tükröző várható vízkészletalakulást; a vízkészlet-tartósságnak a kielégítés szempontjából figyelembe vett tartományát; s ezeknek függvényében számoltuk ki dekádonkénti vízhozam adatok alapján a szelvényenkénti, tenyészidőszaki, valamint az éves vízkészlet mennyiséget. A külföldi vízelvonás hatásának három (A; B; C) esetét tételeztük fel. Számításuk a természetes vízkészlettel arányos szorzó, illetve csökkentő tényező segítségével történt. A vízkészlet-tartóssági értékek meghatározását az 1901—60 évek hidrológiai adatai alapján kiválasztott reprezentatív évek vizsgálata útján végeztük, és eredményül kaptuk a 70—100%-os tartósságú vízmennyiséget, mely tehát a vizsgált 1901—60 évből legalább 42—60 évben rendelkezésre áll. Fentiek függvényében határoztuk meg a szelvényenkénti — részterületi — vízkészletértéket. Ily módon követtük a készletnek a vízgyűjtőterülettel arányos növekedését. A folyó közel 600 km-es magyarországi szakaszán négy szelvényt jelöltünk ki, melyek egy-egy meglevő, illetve a későbbiekben megépítendő komplex hasznosí-