Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

5. szám - Korszerű eszközök és módszerek a területi vízgazdálkodásban. IV. - Dr. Szászné Tóth Ildikó: A vízkészletgazdálkodás távlati tervezésének módszere

Dr. Szászné Tóth I.: A vízkészletgazdálkodás távlati tervezése Hidrológiai Közlöny 1974. 5. sz. 225 tási célt szolgáló nagyműtárgy közelében vannak. A vízkészletek éves mennyiségét csak a tározók feltöltődése és az igények abszolút értékben való kielégítési lehetőségének felmérése érdekében határoztuk meg. Részletes dekádvizsgálatot végeztünk azonban a (V. 1—IX. 30. közötti) tény észidőszakra. Ennek oka az, hogy a Tisza magyarországi vízgyűjtőjén felszíni vízkészlet vonatkozásában a mezőgazdasági és ezen belül az öntözési vízhasznosítási jelleg az uralkodó. A készletszámítást dekádonkénti vízmennyiség adatokkal végeztük, mivel a vízpótlást biztosító tározók készletnövelő hatásának figyelembevétele a vízhozam számításnál nem ad reális eredményt. A készletalakulás vizsgálati szempontjai tehát a következők voltak: — külföldi vízelvonás hatása; — meghatározott vízkészlettartósság; — részvízgyűjtők szerinti alakulás; — éves és tenyészidőszaki bontás. 1. táblázat Külföldi vízelvonás hatása 100 90 80 70 Külföldi vízelvonás hatása % tartósság esetén millió m

3/év értékben „A" 2100 2500 2800 3100 „B"2700 3700 4400 4800 „C" 5000 6900 8100 9100 A számítások eredményeként az 1. táblázatban közöljük a 70—-100%-os tartósságú tartományban rendelkezésre álló éves vízkészlet nagyságát a szegedi szelvényben, a három feltételezett külföldi vízelvonás esete szerint, majd a 2. táblázatban a Tisza jelölt szelvényeiben a tenyészidőszakban (V—IX. hónapban) rendelkezésre álló vízkészlet értékeket: 2. táblázat TT *4 Tokaj Taksony Mindszent Szeged :0 M 3 g szelvényekben millió m J tenyészidőszak értékben W > „A" 1000—380 1240—390 1250—400 1370—410 „B" 1360—500 1610—520 1660—530 2060—640 „C" 2630—720 2869—970 3460—1040 3760—1170 A vízigényalakulást a terület társadalmi-gazdasági fejlődésének függvényében vizsgáltuk, mivel a gazdasági növekedés üteme és a vízigények között szoros kapcsolat és kölcsönhatás van. Szükséges volt ezért a várható társadalmigazdasági fejlődés tendenciáinak és azok hatásainak vizsgálata, hogy a hatásterület távlati vízigényét prognosztizálni tudjuk. Az előrejelzést az 1970. évi gazdasági színvonal elemzéséből kiindulva az ötéves tervelőirányzat, valamint a hosszútávú fejlesztési irányelvek, hipotézisek alapján készítettük el. Eszerint a Tisza magyarországi vízgyűjtőterületén nő a népesség száma és koncentrációja, ezáltal változik a települések jellege, mely maga után vonja a megfelelő ellátottsági színvonal biztosítását. Az ipari termelés terén a mennyiségi növekedéssel egyidejűleg meg kell kezdeni az ipar struktúrájának korszerűsítését és területi arányainak módosítását, ami a Tisza vízgyűjtő területén a gazdasági elmaradás felszámolását jelenti. A mezőgazdasági termelés vonatkozásában — kedvező adottságokra való tekintettel — szintén gyorsütemű fejlődés várható. Az igények előrejelzését három területi változatra készítettük, mivel a feltételezett vízpótló létesítmények a jelentkező igények értékét befolyásolják. A három területi változat a Duna—Tisza Csatorna, az Arad—Csanádi átvezetés és az egyéb vízpótló kapacitások megépítésének variációs figyelembevételén alapul. A fenti elvek szerint előrejelzett vízigényeket vízfelhasználók szerint 1985. és 2000. évekre határoztuk meg a kijelölt négy tiszai szelvényben két (minimális-maximális) szélső határérték közötti sávos értékben. A bruttó értéket megosztottuk a feltételezett felszíni, illetve felszínalatti készletből való kielégítés arányában és csökkentettük az ipar vízvisszavezetésének értékével. Ezen érték meghatározásánál abból a feltételezésből indultunk ki, hogy az ipar a felszíni bruttó vízigénynek 1985-ben 15%-át 2000-ben pedig 10%-át használja fel ténylegesen, a fenmaradó vízmennyiséget visszavezeti a mederbe és az így újra felhasználhatóvá válik. A csökkentés és megosztás utáni nettó vízigény értékeket havonkénti bontásban meghatározva számítottuk ki a vízpótlás szempontjából mértékadó tenyészidőszaki (V. 1.—IX. 30.) vízigényeket. A felszíni vízkészletet terhelő, nettó vízigények meghatározásának vizsgálati szempontjai tehát a következők voltak: — vízfelhasználók szerint; — a fejlődés meghatározott időpontjaiban; — részvízgyűjtők szerint; — a társadalmi-gazdasági fejlődés szélső értékei mellett; — tenyészidőszaki és éves bontásban; — három területi változatban. A 3. táblázat vízfelhasználónként ismerteti a teljes Tisza-völgy várható bputtó vízigényének alakulását: A 4. táblázat szintén a teljes Tisza-völgy I. területi változat szerinti vízigényeit ismerteti, de már csak a felszíni vízkészletet terhelő nettó tenyészidőszaki igények 1970-es tény, valamint 1985-re és 2000-re várható értékeit a részterületek alakulása szerint: Ezen igények kielégítése elsősorban a rendelkezésre álló felszíni vízkészletből történik (2. ábra). Azonban ismerve a Tisza vízgyűjtőjének — az igényekhez képest — minimális készletét, gyakorlati tapasztalatok alapján tudjuk, hogy jelentős mennyiségű víz pótlására van szükség, amit a tározók építésével és vízátvezetések