Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
3-4. szám - Korszerű eszközök és módszerek a területi vízgazdálkodásban III. - Dr. Dávid László: A vízgazdálkosi rendszerek szerepe a vízkészletgazdálkodásban
Dr. Dávid L.: A vízgazdálkodási rendszerek szerepe Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. 187 sőségek esetén ez a negatív korreláció nagy valószínűséggel feltételezhető. A két görbe metszéspontjának környezetében azonban kevésbé pontos az egybeesés bizonytalansága miatt. E kérdések tisztázásához még további vizsgálatok szükségesek. A sztochasztikus vízmérleg aktív és passzív eredménnyel egyaránt rendelkezhet. A javasolt ábrázolás segítségével meghatározható a vízhiányok és a vízfeleslegek nagyságán felül azok tartóssága is. A T'krit távolság pedig a vízmérleg passzív időszakának tartóssági értékét jelöli, vagyis azt, hogy a vizsgált teljes időszak T kr it százalékában a vízigény meghaladja a vízkészletet. A 3. ábra a tartóssági görbével közelített sztochasztikus vízmérleget — valamely vízfolyás szelvényében — egy nedves és a száraz időszakra mutatja be. Látható, hogy a passzív időszak tartóssága és a vízhiány mértéke száraz időszakban lényegesen nagyobb, mint nedves időszak esetén. A sztochasztikus vízmérlegek ismeretében a vízgazdálkodási rendszerek segítségével lehetőség nyílik a vízkészletek jobb hasznosítására. Az aktív vízmérlegű időszakokban ugyanis lehetőség nyílik arra, hogy a felesleges vizet a VGR segítségével nagyobb mértékben tározzuk vagy más területekre átvezessük, míg passzív vízmérleg esetén lehetőség nyílik a tározott víz leeresztésére, a lefolyás különböző mértékű pótlására. A vízkészlet hasznosítható hányadának növelése vízgazdálkodási rendszerekkel elsősorban a tározás, a vízátvezetés és ezekkel összefüggésben a lefolyás szabályozás útján valósítható meg. E műveletekkel ugyanis a VGR-ek a sokévi átlagos lefolyás egyre nagyobb hányadát tudják hasznosíthatóvá tenni. így lehetőség nyílik a ma általában az augusztusi 80%-os tartósságú lefolyási értéket alapul vevő mértékadó vízkészlet fogalmának fokozatos bővítésére és a sokévi átlagos felszíni lefolyással jellemezhető abszolút vízkészlethez való közelítésére [6]. A vízgazdálkodási rendszerekkel megvalósítható tározáshoz a víztározás általános hazai szemléletét kívánatos kiterjeszteni a tározóhoz kapcsolódó természetes vízgyűjtő határain túlra, azaz a víztározók feltöltése és táplálása szempontjából nemcsak a kapcsolódó természetes vízgyűjtő lefolyását lehet és kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy a tározók feltöltése és táplálása gravitációsan, vagy szivattyúsán, de megoldható más vízgyűjtőkről is. Így nagy területen hatalmas tározós VGR-ek építhetők ki és több kisebb-nagyobb vízgyűjtőn együttesen, egységesen valósítható meg a lefolyás éves, többéves kiegyenlítésű szabályozása. További lehetőségeket nyújt a felszín alatti tározás, valamint a felszíni és a felszín alatti tározás kombinációja [7]. Vízátvezetés szempontjából a vízgazdálkodási rendszerek segítségével a hasznosítható vízkészletek növelése, vagy csökkentése lehet állandó vagy időszakos és azonos vagy változó értékű. E műveletek segítségével végső soron a lefolyás szabályozása valósítható meg, azaz gyökeresen megváltoztathatók — a rendszerek működésének hatására — a természetes hidrológiai viszonyok. Mindinkább megközelíthető a lefolyás teljes szabályozásának állapota. 4. Vízkészletgazdálkodás a vízgazdálkodási rendszeren belül A VGR területén a rendszer működésének hatására változnak a vízháztartási és vízkészletgazdálkodási viszonyok. A vízháztartás elemei közül elsősorban a lefolyási viszonyok változnak meg. A változás a nagyságrendi értékeken túl jelentős lehet időben is. Példáül, ahol korábban nyáron lényegében nem folyt víz, ott nyáron is megtalálható (például a Hortobágy térségében). A vízháztartás egyéb tényezői közül — elsősorban tározók hatására — változhatnak a párolgási viszonyok és kiterjedt rendszerek esetén a mikroklíma változásának eredményeként a csapadékviszonyok. A változó tényezők közé sorolhatjuk a talajvízjárást is, amely nyílt csatornás rendszerek esetén — több évtizedes periódusban — különösen jelentős lehet. Változnak a vízminőségi viszonyok is. A vizek szervesanyag tartalma módosulhat a kimosott sóknak megfelelően és befolyást gyakorolhat a mezőgazdasági, ipari, szennyeződés is. A lassúbb vízmozgás miatt például erős változás következhet be a víz hőmérsékleti viszonyaiban. A hidrológiai jellemzők egyrésze (például a vízhozam, vízállás, vízhőmérséklet stb.) a természetes rendszerekhez képest általában kiegyenlítettebb, míg más jellemzők (például a talajvízállás, vízszint változás sebessége stb.) ingadozása nőhet. Mindezek a körülmények arra hívják fel a figyelmet, hogy tudományosan kell foglalkoznunk a vízgazdálkodási rendszerek mint mesterséges rendszerek hidrológiájával. A jellemző adatokat éppen úgy nyilván kell tartanunk és értékelnünk, mint természetes rendszerek esetén. A vízgazdálkodási rendszer területén a főbb pontokon észlelni és mérni kell a rendszerek hidrológiájára jellemző tényezőket. A vizsgálatoknál különös figyelemet kell fordítani a természetes és a mesterséges elemek kölcsönhatására. A VGR vonatkozásában tehát túl kell lépni a hidrológiának természetes vízrendszerek szabta keretein és szemléletén. A széles körű hidrológiai rendszervizsgálatokat még akkor is el kell kezdeni, ha nem látjuk tisztán az egyes részletkérdések közvetlen hasznosságát. A későbbiek során felmerülő igények kielégítését ugyanis rendkívüli mértékben megkönnyíthetjük ezekkel. Példa erre a Keleti Főcsatorna vízhőmérsékletének mérése, amelyet a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság évekkel ezelőtt látszólag pusztán hidrológiai célból, nem kis nehézségek árán, kezdett el. Néhány évvel később, amikor felmerült Debrecen vízellátásának gondolata a Keleti Főcsatorna felszíni vizéből, nagy segítséget jelentett e néhány éves vízhőmérsékleti adatsor a tervezésnél.
