Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

3-4. szám - Vízgazdálkodási Tervezés Fejlesztése Konferencia - György István: A műszaki tervezés helye és szerepe a vízgazdálkodásban

György I.: A műszaki tervezés helye és szerepe Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. 107 — a múltban túlnyomórészt csak felszín alatti vizekből történt az ivóvízellátás, ma már sok esetben mesterséges tározókból, vagy egyéb felszíni vizekből, — régebben egyedi vízellátó művek épültek ki üzemek, községek, városok részére; ma regionális rendszerek épülnek, amelyek az érintett régió városait, községeit egységes vízellátó rendszerből oldják meg, — az üdülő és idegenforgalom nagymértékű fejlődése következtében üdülőközpontok alakultak ki (Balaton, Velencei-tó, Duna-kanyar stb.), ezek idényjellege (nyári, ill. hétvégi csúcsok) speciális feladatok elé állítja a tervezőt. Ezek a változások a víztermelés, vízkezelés és vízelosztás területén új feladatokat adtak és új technológiák kialakítására ösztönöztek (pl. talajvízdúsítás, felszín alatti tározás, újszerű és nagy hatásfokú derítési eljárások, többrétegű szűrők, aktívszén kezelés, az íz- és szagrontó anyagok eltávolítása, új vas és mangántalanító eljárások, az irányítástechnika és automatizálás nagymértékű fejlesztése). A csatornázás és szennyvíztisztítás területén legfeljebb a második fokozatú biológiai szennyvíztisztítás történt, ma már a biológiai tisztítás úgyszólván elengedhetetlen, sőt kényszerűen be kell iktatni a harmadik tisztítási fokozatot is és gondoskodni kell az iszapkezelésről és az iszap elhelyezéséről. Üj szennyező anyagok jelentkeznek különösen az ipar és mezőgazdaság fejlődése révén. Az olaj, a detergensekkel és a peszticidekkel szennyezett vizek tisztítása mind nagyobb feladatot ró a szennyvíztisztítási technológia kidolgozói részére. A csatornafektetés múltban nagy élőmunka igényessége miatt új, nagymértékben gépesített építési technológia bevezetése elengedhetetlen. Az öntözés és belvízrendezés területén is nagy a változás. A régi paraszti gazdaságok helyébe a szövetkezeti és állami nagyüzemi mezőgazdálkodás lépett, az eddigi egyedi kis öntözőtelepek helyébe komplex nagy öntözések léptek 1—2 ezer ha-os egységekkel. A fokozott öntözés maga után vonja az öntözött területek vízrendezésének fokozott ütemű kiépítését. A mezőgazdaságból való munkaerő elvándorlás szükségessé teszi kis élőmunka igényű öntözési technológia bevezetését. A nagyüzemi gépesített mezőgazdaság nagy táblák kialakítását igényli. így a vízelvezetés módszerei is megváltoznak. Ä mezőgazdaságban a nagyüzemi gazdálkodás, a koncentrált nagyüzemi állattartás az uralkodó, ez utóbbi nyomán előtérbe került a szennyvízöntözés. Növekedett az árvízvédelem fontossága. Az ipar és mezőgazdaság fejlődése révén az árvédelmi művektől védett értékek nagymértékben megnövekedtek. A megelőző árvédelem biztonságát erősíteni kell. A folyószabályozás és csatornázás igénye hazánkban is előtérbe került, a Duna—MajnaRajna csatorna megépítése és ennek nyomán a hajózás hazánkban is várható nagymértékű fejlődése révén. A rohamosan emelkedő energiaigények mellett az energiaforrások korlátozott volta gazdaságosabbá teszi a gyengébb mutatójú vízenergia hasznosítási lehetőségek igénybevételét, vízerőművek kiépítését. Mint új feladat jelent meg a hévizek hasznosításának igénye. Ä fürdő és gyógyfürdő célokon túlmenőleg aktuálissá vált a hévizeknek a mezőgazdaság szolgálatába való állítása. Ezek a változások egyértelműen meg is határozzák a tervező vállalatok feladatát a vízgazdálkodás fejlődése területén. A tervező az, aki a kitűzött vízgazdálkodási cél birtokában meghatározza a műszaki megoldást, megkeresi a megoldás-variánsok közül a műszakilag és gazdaságilag optimálist, kidolgozza annak részleteit, meghatározza a létrehozás technológiáját és költségeit és mint a beruházó tanácsadója az első kapavágástól az üzembehelyezésig figyeli és segíti a mű létrehozását és tapasztalatok nyerése céljából figyeli működését üzembeadás után is. A tervező szervek feladatai — mint az előzőekből kitűnik — az elmúlt évtizedekben mindinkább komplexszé váltak. Megvizsgáltam egy nagyobb komplex tervezésünk: a Kiskörei Vízlépcső és öntözőrendszerei tervező munkáinak összetételét. A mű mintegy 320 ezer ha terület öntözéséhez biztosít vizet. A duzzasztómű hidraulikus mozgatású 5 db 24 méter nyílású szegmens táblája több mint 5000 m

3/sec víz átbocsátására alkalmas. Az energiahasznosítást 4 db csőturbina biztosítja, a víz elosztását 190 km öntöző főcsatorna, 800 km fürtcsatorna és mintegy 100 db nagynyomású öntöző szivattyútelep végzi. Az egész rendszer vízelosztása automatizált központi irányítással történik. Megállapítható volt, hogy a műszaki ismeretek széles területű felhasználására volt szükség a mű megtervezésénél. A felsőbbrendű geodéziai munkáktól a hidrológia, hidrogeológia, talajmechanika, sztatika és sok más szakágon túlmenőleg az automatika, a vezérlés és híradástechnikáig, más ágon pedig az agronómus és közgazdász munkáját figyelembe véve mintegy 40-féle szakág volt képviselve a munkában. Igénybe kellett venni a tervezés során hidraulikai, szilárdságtani kismintavizsgálatokat, fotoelasztikus vizsgálati módszereket. Mint másik szélső helyzetet vizsgáltam egy kisjelentőségű falusi törpe vízmű tervezéséhez szükséges szakembereket. Itt amellett, hogy rutinmunkát végeztek, mégis 8-féle szakember bevonása volt szükséges. E két szélső példa között számtalan variáns jelentkezik a feladat összetettségének megfelelően és a tervezői gyakorlatban mindezen variáns előfordul — és ekkor még nem vettük figyelembe azokat a specialistákat, akik magas szinten 1—1 speciális témát képviselnek a matematikustól az acélkorrózió speciális szakemberéig.