Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
3-4. szám - Vízgazdálkodási Tervezés Fejlesztése Konferencia - György István: A műszaki tervezés helye és szerepe a vízgazdálkodásban
108 Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. György I.: A műszaki tervezés helye és szerepe Mindezt az igen felületes áttekintést azért kívántam megtenni, hogy bizonyítsam azt, hogy egy tervező iroda szervezetében figyelembe kell venni azt a rendkívül nagy feladatot, amelyet a sokágú munka összehangolása képez. A tervező vállalat szervezetének kialakításánál biztosítani kell ezen sokágú munka precíz összehangoltságát, a tervezés folyamán a szakágaknak folyamatos egyeztetést kell folytatni, hogy az összhang, a tervezett mű egysége, a fogaskerekek jó összekapcsolása biztosítható legyen. A mi gyakorlatunkban az önállóan végezhető nagyobb volumenű szaktervezést önálló szaktervező osztályok végzik, ugyanakkor az építőmérnöki tervezés zöménél komplex tervező csoportok kialakítására törekszünk, amelyek útján 1—1 mű, vagy a mű 1—1 részletének kidolgozásánál a kellő összhangot biztosíthatjuk. Nagy komplex létesítmények tervezéséhez vezérkart kell állítani, amelynek egyes emberei 1—1 létesítményrészt képviselnek és gondoskodnak a létesítményrészen belüli összhangról; végül pedig ezen létesítményfelelősök élére egy rendkívül jó műszaki áttekintéssel bíró, szervezőképes, a létesítmény tervezését összefogó és irányító egyszemélyi felelős szakembert kell állítani. A komplex tervező csoportok felállítása azonban nem teszi lehetővé azt, hogy minden ilyen csoportban a szakág igen magasszintű képviselője dolgozzon, ezért komplex tervező csoportok szervezése esetén szakértőket kell biztosítani, akik vállalati szinten 1—1 szakág legjobb ismerői és akik figyelemmel kísérik az egyes komplex csoportokban — az érintett szakágban — dolgozó szakemberek tevékenységét, tanácsokkal látják el őket, irányítják szakmai munkájukat és így biztosítják azt, hogy magasszintű ismereteik az egyes komplex, csoportokban is hasznosuljanak. Ugyanezen kiemelt specialisták feladatkörébe kell hogy tartozzon a szakáguk területén úi elképzelések. eliárások, megoldások bevezetésére vonatkozó kezdeményezés — illetve ilyenek kidolgozásának támogatása —. a különböző komplex csoportokban dolgozó szakemberek egységes irányítása és a különböző csoportoknál kidolgozott új megoldásoknak — amelyek gazdaságosak és jók — a vállalat egész területén való elterjesztése. Nem kívánnék itt belemélyedni a tervező vállalat szervezeti kérdéseibe, csupán arra kívánok rámutatni, hogy csak a nagy koncentrált tervező vállalatoknak nyílik így módja arra, hogv minden munkájában megielenjék a magasszintű technikai ismeretek eredménye, szemben a kis tervező szervekkel, amelvek képtelenek magasszintű, a témát minden oldalról ismerő szakemberek beállítására és így nagyobb jelentőségű művek tervezését — amelyek túlmennek a napi szokványos megoldásokon — csak ilyen nagy, magasszintű műszaki erőket koncentráló szervezet végezhet el. Még az ilyen szervnek is szüksége van sok esetben kutatóintézet, vagy más, specializált tervezőintézet bevonására. A komplex tervezés menetét irányító szakembernek olyan eszközökre van szüksége, amely lehetővé teszi a munka folyamatos figyelemmel kísérését, az egyes fázisokban a szükséges egyeztetések elvégzését és azt, hogy a tervezés bármely időpontjában valamilyen közbenső esemény következtében menetközben fellépő, a tervezés menetét befolyásoló eseményeket idejekorán figyelembe vegye és a tervezés további menetét ennek figyelembevételével irányíthassa. Ehhez a legalkalmasabb eszköz a háló diagramok készítése, a kritikus út megszerkesztése, hiszen a tervező ipar éppen a fentiekből kifolyólag hasonul bármely anyagi gyártmány létrehozásának folyamatához azzal az alapvető különbséggel, hogy itt lényegében csakis szellemi — alkotó — munka képezi a termelés egyes fázisait. Ez a különbség igen nagy, mert az alkotó szellemi munka irányítása, szervezése mindennemű termelés szervezésénél bonyolultabb, nagyobb körültekintést, az alkotók egyéniségének figyelembevételét igényli. Mindez azt jelenti, hogy a tervezés alkotó munkája döntő mértékben a benne dolgozó emberek szakképzettségétől és egyéniségétől függ. Ezeknek a szakembereknek az általuk képviselt szakterületen jó ismerettel kell bírniuk, szeretni kell munkájukat és szakterületük fejlődéséről naprakész információkkal kell rendelkezniük. Nem kívánok itt kitérni a lélektani kérdésekre, pl. arra, hogy milyen nehéz 1—1 jó tervező szakembernek a neki megfelelő munkakörbe való helyezése, illetve, hogy az egyes munkakörökre milyen nehéz az arra éppen megfelelő szakembert kiválasztani még akkor is, amikor a rendelkezésre álló emberek szakképzettsége azonos szintű. Inkább a szakemberek szinten tartásának, illetve a fejlődéssel való lépéstartásnak kérdésével szeretnék foglalkozni és itt jelentkezik a komplex tervező vállalatoknak ma szerintem legsúlyosabb problémája, éspedig, hogy minden szakág minden alkotó szakembere a területének megfelelő és korszerű információval rendelkezzék. Az alaptudományok legújabb eredményeiről, az egyes szakágak területén a világon történt legújabb eredményekről, a tervezésnél figyelembe vehető új anyagokról, építőgépekről, építési technológiákról, a vízgazdálkodási létesítmények technológiai berendezéseiben történt fejlődésről, új berendezésekről akár szivattyúról, akár vezérléstechnikai berendezésről van szó, informálva kell lenni a tervezőnek, ismernie kell a berendezésnek árát, a szállítások átfutási idejét stb. Mindezeket az információkat el kell juttatni azokhoz, akik terveznek. Az információ áramoltatását úgy kell megoldani, hogy az szakág és szint szerint jusson el a tervezőkhöz éspedig oly módon, hogy az anyag szűrve legyen, se többet, se kevesebbet ne adjon, mint amennyit az illető személy át tud tekinteni, amit fel tud használni munkájában. Ezen információáramlás megszervezése ismét külön szakembereket és apparátust igényel.