Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

3-4. szám - Vízgazdálkodási Tervezés Fejlesztése Konferencia - Békési János: A vízgazdálkodási távlati tervezés jelentősége

Békési J.: A vízgazdálkodási távlati tervezés Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. 103 daságilag részleteiben megalapozott országos vízgazdálkodási távlati tervezést folytatunk — együttműködve az érintett külföldi partnerekkel, — a konkrét tervezésen kívül a nemzetközi egyezmények létrehozásában és alkalmazásában is. Ez a virulens országos vízgazdálkodási távlati tervezés utat mutat a területi és kis körzeti távlati tervezésnek, megszabva annak kereteit, megadva annak kezdeti és kerületi feltételeit. A vízgazdálkodási távlati tervezés következményei az élet minden területén jelentkeznek és fontosságukat csak a közlekedés-, az alapanyag ellátás-, vagy az energiaellátással hasonlíthatjuk össze, de bonyolultságában összefüggéseiben azoknál is nehezebbek. Amíg a technika fejlődése újabb és újabb energiaforrások gazdaságos bekapcsolását teszi lehetővé, addig nagyon is véges vízkészleteink lényegében ismertek és ezeket a felhasználás mértékének függvényében egyre inkább szennyezzük. Tehát készleteink nem nőnek, hanem csökkennek, minőségükben romlanak és ezekből a csökkenő készletekből kell a rohamosan növekvő igényeket zökkenőmentesen kielégíteni. Addig ameddig a nyersanyaghiány, vagy az energiahiány azonnal jelentkezik és az ország illetékesei intézkedhetnek annak leküzdésére, addig a helytelen vízgazdálkodási távlati tervezés a tévedések nagy lappangási ideje miatt sokkal veszélyesebb. Mert amikor a tévedés kiderül, már régen késő és azokat a készleteket is tönkretettük, amelyekre jogosan számítottunk és amelyekre a fejlesztés során meghatározott gazdasági erőket kívántunk alapozni. A helytelen vízgazdálkodási távlati tervezés tehát nemcsak a lakosság civilizációjának visszaesését, hanem az ipar tartós károsodását is jelentheti. Arra ugyanis aligha számíthatunk — ameddig az óceánokból vagy a sarki jégtakarókból termelt víz kontinentális hálózata ki nem épül —, hogy a környező országokból — az energiához vagy nyersanyaghoz hasonlóan — vizet importálhatunk. Világosan látiuk. hogy körn vezetőnkben a vízkészletgazdálkodás éppen olvan gond, mint nálunk és azt is látjuk, hogv helytelen vízgazdálkodási távlati tervezéssel jelenlegi készleteinknek igen hamar a nyakára hághatunk. A vízminőség szinte törvényszerű romlása, a vízhasználat mennyiséai és minőségi igényének növekedése két olyan ellentétesen ható erő. amelyet a vízgazdálkodási távlati tervezésnek kell nemcsak ma, hanem a jövő számára is megfelelő kompromisszummal oly módon kiegyenlíteni. hogy hazánk fejlődését ez a rendkívül fontos ásványi nyersanyag, ez az újra fontossá váló hajóút, és ez az energiatermelő bázis ne akadályozza, hanem segítse. Ma igen divatos és mondjuk meg őszintén nagyon fontos kérdése az emberek egészséges életkörülményeinek a környezet védelme. Tudjuk jól, hogy azokban az iparilag fejlett országokban, ahol nem voltak tekintettel a termelés káros hatásainak kiküszöbölésére, kifejezetten egészségtelen, ártalmas környezetet teremtettek a dolgozó ember számára, akiért tulajdonképpen mindez a termelés kialakult. S azt is tudjuk, hogy a környezetvédelem legnehezebb, és legösszetettebb problémája éppen a felszíni és felszínalatti vizek mennyiségének és minőségének a védelme. A vízgazdálkodási távlati tervezés környezetvédelmi, pontosabban környezet formáló jelentősége tehát aligha vitatható. Időszerűsége pedig az előttünk álló iparilag fejlett országok példáját látva elsőrendű, talán egy kicsit már meg is késtünk vele. Bár biztató példákat is láthatunk magunk előtt e téren, mint például a tatai természetvédelmi terület egységes rendezése. A vízaazdálkodási távlati tervezés számos, jellenéből fakadó nehézségael kell hogy meaküzdiön. Ilyen nehézség például az, hogy amíg ma már a vízelőállítás bonyolult ivari termelés, addig a víz biztosítása a fogyasztók részére szolgáltatás jellegű. A vízhasználók természetesnek veszik azt, hogy a részükre szükséges mennyiségű és minőségű víz a termelés minden fázisában rendelkezésre áll. Ugyanakkor ennek a víznek az előteremtése, a vízminőség beállítása, a víz helyszínre szállítása hatalmas ipari jellegű termelési folyamatot takar. Nehézség számos esetben az is — különösen a lakossági vízfogvasztásnál, — hogv a víz ára és értéke között nincs kapcsolat, s ígv a szolgáltatás kedvezménvezettje nem érzi, hogy milyen értéket adnak kezébe, s így nem érzi az avval való feltétlen takarékosság szükségességét sem. Az orszáffban vannak olvan települések, ahol 1 m

3 vezetékes ivóvíz önköltsége meghaladna a harminc sőt negvven forintot, s a lakosság még négy forintot sem fizet köbméterenként. A vízgazdálkodási távlati tervezés másik sajátossága az, hogy a vízgazdálkodás során a felhasználáskor meg nem semmisülő vagy termékbe nem épülő víz jelenti az összes igém/ döntő többségét és ez a visszajutó használt., vagy szennyvíz a vízkészletekbe jutva, azok intenzív szennyezését okozza. A vízgazdálkodás távlati tervezése ezen az áldatlan helyzeten kíván segíteni azzal, hogv a használt és szennvvizek megfelelő tisztítását íria elő. Sajnos azonban a tapasztalat azt mutatja, bogy vagy a népgazdasági ráfordítás hiányzik, vagy a tisztítási hatásfok nem kielégítő, de a visszavezetett szennyvíz minden esetben lénvegesen rosszabb minőségű az eredeti víznél. Ezen a téren a vízgazdálkodási távlati tervezés elsősorban a vízminőségvédelmi regionális tervek kidolaozásával kíván nagy távlatra szóló koncepciót létrehozni. Végül a vízgazdálkodási távlati tervezés kell hogy számoljon a vízkészlet egy és oszthatatlan voltával. Ezért nem lehet a felszín feletti, a felszíni és a felszín alatti vízkészleteket egymástól elválasztva kezelni. Tovább mehetünk azonban és természetesnek kell tartanunk azt is, hogv a területi vízgazdálkodás önmagában nem lehet helyes, mert mind a felszíni, mind a felszín