Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)
7. szám - Hajdú György: A főváros vízellátása
302 Hidrológiai Közlöny 1973. 7. sz. Hajdú Gy.: A főváros vízellátása 6. kép. Felszíni víztisztitómű derítőmedencéje (1961) Jó szolgálatokat tettek a fő- és gerincvezetékrendszer fejlesztésénél a külföldről beszerzett új, kitűnő csőanyagok. A vízellátás inai helyzete Mindezek ellenére a Fővárosi Vízművek még a mai napig sem tudta behozni azt a lemaradást, mely a növekvő Budapest állandóan és folyainatoBebMnyitás sze llüzüvel ellátott fedlapp al v.b. aknolefedés JÄ Csápok száma: két szintben 5-5 db 7 Csápok hossza: ~300 fm IFI/Y fr M 4 l/s/ i vi/* Csápkiosztás 2. ábra. Kis (törpe)-csáposkút san emelkedő igénye, az ezeknek a Vízművek által történő mindenkori kielégítése között fennáll, pedig 1948 és 1972 között — a szocialista fejlődés 25 éve alatt — a víztermelés évi 85 millió m 3-ről 265 millióra, tehát több mint háromszorosára emelkedett. Igaz viszont, hogy amíg a főváros vízellátásának 80 éve alatt összesen 42 000 ingatlant látott el vízzel, addig az utolsó 25 óv alatt 105 000-et. Ugyanez idő alatt a kúttelepek környezetének szennyeződése miatt már Nagy-Budapest megalakításakor ki kellett kapcsolni a víztermelésből Újpest város vízműveinek kútjait, az albertfalvai és a rákoskeresztúri kutakat, a lőrinci állami lakótelep vízművét. Az elmúlt évben került sor a Palotaszigeten levő csőkutak, a csepeli vízmű kútjainak és a rákoscsabai, valamint a rákosligeti kutak kikapcsolására, vizük magas vas- és mangántartalma, keménysége és nitráttartalma miatt. Ezzel csak 1972 folyamán mintegy 20—22 000 m 3/nap vízmennyiség esett ki a vízellátásból. Természetesen csökkent a régi kúttelepek hozama is a kutak körüli vízhordó rétegek fokozatos eltömődése folytán. E tények is hozzájárulnak ahhoz, hogy a Fővárosi Vízművek termelőkapacitása ma sem éri el azt a szintet, amellyel az igényeket maradéktatalanul kielégíthetné, de a szállító (cső) — és főként a víztárolókapacitása sem elegendő. Utóbbi mindössze 20%-a a napi csúcsszükségletnek a kívánatos 50%-kal szemben. (Bécs medencetérfogata meghaladja a napi igény 100%-át.) A Főváros vízszükséglete ma, hosszantartó száraz, meleg nyáron eléri az 1,1 millió m 3-t. A tényleges termelő- és szállító kapacitás pedig ezzel szemben még az 1 millió m 3-t sem éri el, és ha a múltban voltak olyan évek, amikor Budapest életét nem zavarták meg hosszabb-rövidebb ideig tartó vízhiányok, akkor ezek csak a meteorológiai viszonyok és egyéb tényezők kedvező alakulásának voltak köszönhetők. Ugyanezeknek köszönhetők azok a termelési rekordok és fogyasztási csúcsok, amelyek az utóbbi években születtek. A fentiek kedvezőtlen alakulása, tehát forró, száraz nyár és alacsony Duna, vagy száraz ősz, hideg tél és alacsony Duna mellett jelentkeztek a hosszabbrövidebb ideig tartó, súlyosabb és enyhébb vízhiányok, amikorisalakosság legszükségesebb vízellátását csak a nagyfogyasztó ipar fogyasztásának korlátozásával lehetett pl. még ez év elején is biztosítani. A termelő-, szállító- és tárolókapacitás elégtelenségén kívül súlyosbítja a vízellátási helyzetet a fegyelmezetlen, pazarló fogyasztás is. Ez nyáron, főként a lakosság részéről, a gyümölcsök, italok hűtésében nyilvánul meg, amelyekre naphosszat folyatják a vizet. A lakásbérlők nem érdekeltek a víztakarékosságban, mert nem fizetnek vízdíjat, a kertes házak tulajdonosait nem ösztönzi takarékosságra az alacsony háztartási vízdíj. Sok víz folyik el haszontalanul a vízvezetéki berendezések, szerelvények karbantartásának hiánya, a záró-, tömítőszerkezetek hibája, a szerelvények gyenge minősége miatt is (különösen a W. C. szerelvényeknél fordul elő sok hiba). Ezeken keresztül a
