Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

5. szám - Dr. Gáspár Zoltán: Lehetőség öntözővízkészlet-gazdálkodásunk hatékonyságának növelésére

222 Hidrológiai Közlöny 1973. 5. sz. Lehetőség öntözővízkészlet-gazdálkodásunk hatékonyságának növelésére Dr. GÁSPÁR ZOLTÁN* A világjelenségként értékelhető édesvízfelhasználási igénynövekedés egyre nagyobb mérvű ós egyre költségesebb hidrológiai beavatkozásokra készteti az emberiséget. Hazánkban is állandóan erőfeszítéseket teszünk a növekvő vízigények kielégítése érdekében (Tisza lépcsőzése, vízművek, szennyvíztisztítók létesítése stb.). Mezőgazdasági termelésünk vízhasználati igényéből legnagyobb tételt az öntözéses növénytermesztés öntözővízigénye tesz ki. A mezőgazdasági vízhasznosítás hatékonyságának fokozódása tefiát rendkívül előnyösen hat vissza egész vízgazdálkodásunkra s ezzel kapcsolatos beruházásaink gazdaságosságára egyaránt. Az öntözés rendelkezésére álló vízkészleteink felhasználásának szakszerűsége, hatékonysága nem kielégítő. Az ebben közrejátszó tényezők két alapvető csoportra oszthatók: n) az öntözési technika, termesztési technológia jelenleg alkalmazott szintjén az előírások be nem tartása, b) azok, a ma még objektív tényezők, melyek tudományos kutatások tárgyát képezik s csak ezek előrehaladásával válnak a gyakorlat számára felhasználhatóvá. E dolgozat keretein belül az a) pontba sorolt tényezőket nem érintem. Ab) tényezőcsoportból az ökológiai tényezők elemzésében rejlő lehetőségekre szeretnék rámutatni. Az öntözéses növénytermesztés eredménye nagymennyiségű — önmagában is változékony — tényező bonyolult egymásrahatásaként is felfogható. Kiemelkedő problémakör ezek közül az optimális vízellátásra való törekvés. Irodalmi értékelés Nagyon jól megvilágítja az említett törekvéseket egy rövid szakirodalmi visszapillantás az öntözővíznormák, vízigény, öntözővízigény, ökológiai tényezők és a növény kapcsolatainak nézőpontjából. A „norma" szó mindig meghatározott mennyiségre utal. Az „öntözővíznorma" mint mennyiség, szintén meghatározott érték jelenlegi fogalmaink szerint. Meghatározásánál döntő ténvezőként hatósági (OVF—FM, ill. OVH—MÉM) előírások szerepelnek. Az öntözési gyakorlat azonban azt bizonyította, hogy az egyes években felmerülő öntözővízigények a legkevésbé sem respektálták az öntözővíznormák előírásait, s emiatt az átlagostól eltérő csapadékú és hőmérsékletű években szükség volt a hatósági normák mennyiségi módosítására [1, 2, 3]. Általában megállapítható, hogy az öntözővíznorma definiálása több szerző által többféle módon történt. •Agrártudományi Egyetem, Gödöllő. KAllay szerint pl.: éves víznorma alatt azt értjük, „amit egy termelési évben egy vagy több öntözés alkalmával összesen adagolunk és az utolsó öntözőelem előtt mérünk" [4]. E meghatározás szerint az öntözővíznorma csak utókalkulációs (mérés) alapon, az alkalmazás után állapítható meg, s eleve lehetetlenné teszi az előírás jellegét. Ezzel szemben pontos tényadatokat tartalmaz, a mért értékek hasonló időjárási viszonyok mellett, azonos kultúránál alkalmazhatók, a vízszállítás veszteségeit nem tartalmazza. — „Az öntözővíznorma olvan hatóságilag szabályozott öntözővízmennyiség, melv az öntözést szolgáló műszaki létesítmények tervezésénél alkalmazandó mértékadó esetet jellemzi", Oroszlány megfogalmazásában [5]. — Perényi, Végváriné: szerint „az öntözővíznorma hatóságilag megállapított érték. Jellemzője, hogy rendeletileg írja elő a különböző adottságok között egy öntözés alkalmával, illetve a teljes idényben adagolandó vízmennyiséget". A 21/1961/VE 9. sz. OVF utasítást a 30/1964/VÉ 13. sz. OVF utasítás módosította — emelte — és az újabb módosítási igény vetett fel újabb problémákat, melv a szerzőket is cikkük megírására késztette [2, 3], A fenti öntözővíznorma meghatározásnál kissé szabadabb megfogalmazása található a Vízgazdálkodási Lexikonban, mely szerint az „öntözővíznorma azt a vízmennyiséget meghatározó szám, amely szerint kell az öntözővizet biztosítani a növények részére tenyészidejűk alatt. Az öntözővíznorma a növényi kultúráktól, az éghajlati adottságoktól, az átljig csapadék mennyiségétől, annak eloszlásától stb. függően változik". A lexikon azt is közli az öntözővízigény címszó alatt, hogy „egy növénykultúra öntözővízigénye azonos az öntözővíznormával" [6]. Petrasovits adja a víznorma legrugalmasabb meghatározását, melynél már a „norma" szó kategorikus értelmezése is vitatható: „A víznorma: a vízigény különböző mértékére (teljes vagy részleges) és meghatározott gyakoriságra tervezett öntözővízigény" [7]. Többféle elvi öntözővíznorma meghatározás összevetése után az volt csupán kétségtelenül megállapítható, hogy az általuk meghatározott vízmennyiségnek elsőrendű funckiója a vízszétosztás és az öntözéssel termesztett növénykultúrák vízigényének kielégítése. Ez a tény a növénykultúrák vízigény-meghatározása felé terelte a figyelmet. Egyes növényállományok vízigénye és öntözővízigénye a Föld sivatagi területein azonos vízmennyiséget jelölhet. A feltételesen öntözött területeken — ahová Magyarország is tartozik — e két fogalom eltérő mennyiségekre utal, s az öntözővízigény az éghajlati vízhiánnyal azonos, ha a talaj diszponibilis vízkészlete (Dv) zérus. Következik