Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

12. szám - Dégen Imre: A termelési függvény vízgazdálkodási alkalmazása

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 53. ÉVFOLYAM 12. SZÁM Budapest, 1 973. december 521—576. oldal A termelési függvény vízgazdálkodási alkalmazása DÉGEN IMRE államtitkár az Országos Vízügyi Hivatal elnöke A közgazdasági szemlélet előtérbe kerülése a vízgazdálkodásban a fejlődés szükségszerű követelménye. A vízgazdálkodás fejlesztése, műveinek létrehozása, termelőfolyamatai növekvő anyagiműszaki eszközt és élőmunkafelhasználást igényelnek. Ezek társadalmi hasznosságának elbírálása és legkedvezőbb hatékonyságú felhasználása megköveteli a tudományosan megalapozott közgazdasági elemzést. Miként a gazdasági életben általában, a vízgazdálkodásban is mind jelentősebb a műszaki gazdasági műveletek céltudatos megszervezése, a célok (eredmények) és a tevékenységek (eszközök) legkedvezőbb viszonyának kialakítása, a rendelkezésre álló anyagi javak és a munkaerő ésszerű, gazdaságos felhasználásával. A tanulmányban e követelmények gyakorlati érvényesítésének elősegítésére a közgazdasági elemzés egyik fontos területével a termelés nagysága és a termelést befolyásoló tényezők (munkaeszközök, anyagok, munkaerő stb.) közötti összefüggésekkel, a termelési tényezők optimális felhasználási arányának elemzési módszereivel és azok vízgazdálkodási alkalmazásával foglalkozunk. A termelési függvény elemzési módszereivel vizsgálható költségfüggvény alkalmazását is bemutatjuk néhány példán. 1. A termelés elemzése a gazdasági kapcsolatokat kifejező függvényekkel A vízgazdálkodási termelő és szolgáltató műveletekhez nagy mennyiségű élő- és tárgyiasult munka (gazdasági erőforrás) és megfelelő mennyiségű és minőségű vízkészlet (természeti anyag) szükséges. A társadalom erőforrásai és a természetes vízkészletek korlátozottak. A hasznosítható vízkészletek csökkenése, egyes térségekben a helyi vízkészletek kimerülése, a vizek elszennyeződése, a vízkároktól veszélyeztetett érték gyarapodása folytán növekvő ráfordítások szükségesek a vízigények kielégítéséhez és a vízkárok elhárításához. Figyelembe véve a nagyszámú, kölcsönösen egymásra ható, sok esetben véletlenszerűen változó természeti és gazdasági befolyásoló tényezőket (pl. a vízjárás, vízkészlet, vízigény, kapacitáskihasználás stb.), a legeredményesebb felhasználást adó ráfordítások meghatározása igen összetett feladat. Az eszközfelhasználás optimális módjának meghatározása adott eszközráfordítás mellett a cél maximálásából, vagy a cél meghatározott fokának eléréséhez az eszközök minimálásából, tehát szélsőérték-feladatokból áll. Gazdasági szempontból a különböző reális, megvalósítható lehetőségek közül azt kell választani, amelynek az eredménye leghatékonyabb, tehát az adott feltételekhez, a felhasználandó gazdasági és természeti erőforrásokhoz és az elérendő célhoz viszonyítva optimális variánst jelent. Az optimális programozás egyik legelterjedtebben alkalmazott matematikai eszköz a leghatékonyabb gazdasági döntések előkészítéséhez, gazdasági tervek megalapozásához. Lényege az, hogy a tervezett célt mennyiségben kifejezett függvénykapcsolattal írjuk le. Ugyanezt tesszük azokkal a feltételekkel, amelyek a cél eléréséhez szükséges folyamatokat befolyásolják. Az így kapott képletrendszer a matematikai modell, ami feltételes szélsőérték-feladatot jelent, és megoldása a gazdaságilag optimális döntés kialakításában orientálja a döntéshozót.