Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

11. szám - Dr. Korim Kálmán: A Kisalföld hévizei az újabb kutatások tükrében

Dr. Kor im K.: A Kisalföld hévizei Hidrológiai Közlöny 1973. 11. sz. 490 57 HEGYKŐ „ O tf PETŐ- G6KAPUVAP i W0(*0,7) OHA7A O ? ! m*ofí &o(*ns) e9 CSORNA o mns) 68 mtw 6901. GYÚR O 2 63 1100(*1,1) OJ7501*0,5) « BYÓRS2EMERE o , W*1,5) G. ábra. A kisalföldi hévízkutak kezdeti termelési adatait feltüntető térkép a kifolyóvíz hőmérsékletével (57) és a megadott kifolyási szint melletti vízhozammal (400 l/pere + 0,7 méteren) Abb. 6. Karte mit den anfänglichen Produktionsdaten der Thermalbrunnen in der Kleinen Ungarischen Tiefbene. Ausflusstemperatur des Wassers (57) und Abflussmenge beim angegebenen Ausflussniveau (400 l/min auf 0,7 m Höhe) zat feltárása. Minél mélyebb helyzetűek ezek a porózus rétegek, annál nagyobb a valószínűsége nagy hőmérsékletű, kedvező kémiai sajátságú és gazdaságos mennyiségű hévíz nyerésének. Ebből a szempontból legalkalmasabb a kisalföldi medence belső süllyedéke, a Mosonmagyaróvár—Lipót—Lébény és a Duna által közbezárt területen. Megjegyzendő azonban, hogy még ebben a legjobb adottságokkal jellemzett területen sem várhatunk a lipóti és lébényi hévíz termelési eredményeknél számottevően különbet. A várható legnagyobb hévízhozamot 1300—1500 1/p-re, míg a kifolyóvíz hőmérséklete maximálisan 80—85 °C-ra becsülhetjük s vízminőségi szempontból is itt számíthatunk a legkedvezőbb eredményre. A kisalföldi belső medencének mintegy tükörkópét alkotó csallóközi medencében a dunaszerdahelyi 2500 m-es talpmélységű és 2000—2500 m között megnyitott felsőpannóniai homokkő szakasz 1100 l/perc mennyiségű 85 °C hőmérsékletű hévíztermelést adott, legújabban pedig a csallói hévízkutató fúrás járt hasonlóan jó eredménnyel. A kisalföldi medence pereme felé haladva a felsőpannóniai hévíztároló rétegek vízadóképességi és a kisebb mélységnek megfelelően hőmérsékleti viszonyai fokozatosan romlanak. A hévízkutatás során szerzett másik fontos felismerés az alsópannóniai homokkő rétegek kedvezőtlen hévízadóképességi és vízminőségi jellege. Ez a tény eleve meghatározza a kisalföldi hévízkútfúrások talpmélységét. A medencebeli miocén rétegek hévízfeltárási szempontból gyakorlatilag nem jöhetnek számításba a kedvezőtlen kőzetkifejlődési, kőzetfizikai és telepparaméterek miatt. Csupán a kisalföldi medence nyugati peremvidékén (Hegykő) képvisel korlátozott hévízfeltárási lehetőséget az 1000 m körüli mélységben települő miocén (tortonai) réteges lithothamniumos mészkő és konglomerátumhomokkő komplexum. A kisalföldi medencealjzatot felépítő átalakult kristályos kőzetek (metamorfitok) vízzáró-vízrekesztő tulajdonságuk következtében nem vehetők számításba. 7. Összefoglalás A Kisalföld jelentős nagyságú hévízkincsét, a hévizek sajátságait és főbb jellemzőit az elmúlt évtizedben folytatott kutatások derítették fel. A kisalföldi medence mélyföldtani viszonyait még ma sem ismerjük kellőképpen, de a rendelkezésünkre álló eddigi kutatási eredmények már elegendők ahhoz, hogy általános érvényű megállapításokat tehessünk a hévízelőfordulási körülményekre és a hévíz minőségére nézve. Gyakorlati szempontból egyedül jelentős hévíztároló képződmény a Kisalföldön — csakúgy mint a magyar medence túlnyomó részében — a felsőpanónniai alemelet alsó szakaszában kifejlődött homok és homokkő sorozat. Mennyiségi és minőségi tekintetben egyaránt legkedvezőbb adottságokat a kisalföldi medence legkimélyültebb részén, a Mosonmagyaróvár—Lipót—Lébény és a Duna által bezárt területen találunk. A hévíztároló rendszerek vízadóképessége megfelel a gyakorlati követelményeknek, jóllehet elmarad a hasonló jellegű délkeletalföldi hévíztárolókétól. A geotermikus viszonyok ugyancsak valamivel kedvezőtlenebbek a délkeletalföldi hévízprovinciában tapasztaltakhoz képest, de a kinyerhető hévizek hőmérséklete legtöbbször még így is kielégíti a hasznosítási kívánalmakat. Az eddigi kutatási eredmények és a hévízhasznosítás terén szerzett tapasztalatok alapján a további hévízfeltárás lehetősége, a hévízhasznosítás fejlesztése és kiterjesztése reális alapokon nyugszik. IRODALOM [1] Alföldi L. (1966): Hévízfeltárási lehetőségek a Kisalföld középső részén. Hidrológiai Közlöny. 1. [2] Korim K.—Kőrössy L. (1969): A Kisalföld geotermikus energiatermelési lehetőségei a pannon rétegekből. OMFB. tanulmány. [3] Kőrössy L. (1965): Nyugat-Magyarországi medencék rétegtani ós szerkezettani felépítése. Földtani Közlöny. 1. [4] Lantos M.—Nagy Z. (1970):. Újabb adatok a Kisalföld mélyszerkezetéről. Földtani Kidatás. 1. [5] Sághy Gy.—Vándor B.—Varga L. (1967): A kisalföldi refrakciós mérések földtani eredményei. Földtani Közlöny. 2. [6] Magyarország hévízkútjai. I. kötet. 1965. VITUKI kiadvány. Budapest. [7] Magyarország hévízkútjai. II. kötet. 1971. VITUKI kiadvány. Budapest. Thcrmalwässer der Kleinen Ungarischen Tiefebene im Spiegel der neueren Forschungen Dr. Korim, K. Der Thermalwasserschatz des tertiären SedimentBeckens der Kleinen Ungarischen Tiefebene, die wichtigeren Figenarten und Kennwerte der Thcrmalwässer und der Thermalwasserträger wurden durch die im vergangenen Jahrzehnt durchgeführten Forschungen erkundet. Obwohl die tiefengeologischen Verhältnisse in vielen Hinsichten auch heute noch nicht gebührend bekannt sind, genügen die verfügbaren bisherigen Forschungsergebnisse, um allgemeingültige Feststellungen bezüglich der Verhältnisse der Thermalwasservorkom-