Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

11. szám - Dr. Karácsonyi Sándor: Kutak és kapcsolódó vízművek gázosságának problémája

482 Hidrológiai Közlöny 1973. 11. sz. Dr. Karácsonyi S.: Kutak és kapcsolódó vízművek a vízben minden körülmények között visszamaradó gáz gyakorlatilag veszélytelen. A gáztalanítás másik sajátsága, hogy a veszélyesség mértéke a folyamatosan érkező és kiváló gázmennyiségtől és a gázkiválás által érintett légtértől függ. A vonatkozó előírások is elsősorban a veszélyeztetett légterekben felhalmozódható fajlagos gáztartalom kritikus értékeit rögzítik. Ezekkel kapcsolatban az az általános követelmény, hogy mindazt a gázt, amely a felhasználás előtt, vagy annak folyamán a vízből kiválhat, gyakorlatilag a gáztalanítás során kell eltávolítani. A gáztalanítás általában nem, korlátozható egyetlen helyre, hisz a kiválási folyamatnak ez a megoldás nem felelhet meg. így a kúttól kezdődően mindazokon a kritikus helyeken, ahol a szabad gáz elvezetésére lehetőség nyílik, azt meg kell valósítani, mégpedig olymódon, hogy a gázelvezetés során se keletkezhessék veszélyes elegy. Az esetek nagy részében több kút vize együttesen szolgáltatja a vízművek készletét. A különböző mélységű, gyakran eltérő típusú vizet szolgáltató és nyilvánvalóan változóan gázos kutak vizének gáztalanítása külön összetett probléma. Általánosságban kell azt is szem előtt tartani, hogy minden, a vízzel kapcsolatos beavatkozás — így a gáztalanítás is — a víz kémiai és egyéb tulajdonságát befolyásolhatja. nem egyszer károsan megváltoztathatja. Ennek megfelelően a gáztalanítást komplex feladatnak kell tekinteni, amelyet a vizek egyéb tulajdonsága alapján a kezelést igénylő egyéb technológiai folyamatok keretében kell megoldani. Igen hasznosak azok az eljárások, kísérletek és módszerek, amelyek a gáztalanítás nagyhatékonyságú és biztonságos megoldására törekszenek, azonban ezekből általánosítható következtetést csak a kezelendő víz egyéb tulajdonságainak figyelembevételével lehet eszközölni. A gáztalanítás, technológiai folyamatát tekintve, általában két alaptevékenységből áll. A vizet valamilyen módszerrel cseppekre kell bontani, majd az így felszabaduló gázokat levegővel kell oly mértékben dúsítani, hogv a gáz-levegő keverék még átmenetileg se képezhessen veszélyes elegyet. A víz cseppekre bontása az esetek nagy részében szokványos feladat, azonban a gázkiválás biztonságos létrejövetele érdekében szükséges permetezési időt és intenzitást célszerű helyszíni kísérletekkel megválasztani. Különösen vonatkozik ez kevert vizekre, ahol abban a kérdésben is állást kell foglalni, hogy a gázt alanítás a kevert víznél, vagy elkülönítve előzőleg történjen. A felszabaduló gáznak levegővel való dúsítása nemcsak a víznek cseppekre bontása során, hanem esetenként még az utószellőzést biztosító tározó medencében is szükséges. A szellőztetés megoldásánál is alapkövetelmény, hogy a gáz-levegő elegynél sem elektromos, sem pedig súrlódásnál keletkező szikrától robbanás ne jöhessen létre. Ebből következik, hogy elszívóberendezések helyett az átszellőzést a levegőnek a légtérbe való juttatásával kell biztosítani. Nyitott kérdés a szellőztetésre felhasználandó levegő előzetes kezelésének szükségessége. Ez elsősorban portalanítási és egyéb tisztítási probléma. Általánosságban úgy ítélhető meg, hogy a levegő ilyen jellegű előkészítése csak a vízkezelés egyéb folyamatába illő mértékben és módon indokolt. A gázkiválás folyamatából következik, hogy a földgázkeverék legkönnyebb, de legveszélyesebb komponense a metán a kútfejnél nagyrészt már szabad gázként jelentkezik. A kútban való kiválását esetenként a szivattyúzási rendszer kialakításával is befolyásolhatjuk. Igen lényeges, hogy a kivált gázok elvezetését minél hatékonyabban megoldjuk, amelynek legegyszerűbb előfeltétele az intenzívebb — lehetőleg cirkulációs rendszerű — szellőztetés biztosítása. Ezt egyebekben minden olyan helyen és esetben célszerű alkalmazni ahol a gázkiválás eshetősége fennáll. Mivel a gáztalanítás hatékonysága az intenzív szellőztetéssel szoros kapcsolatban van, a legcélszerűbb és leghatékonyabb szellőzési rendszer kialakítására és kifejlesztésére fokozott figyelmet kell fordítani. Emellet kikísérletezendők és széles körben alkalmazandók a gázosságot jelző berendezések, a szellőztetéssel kényszerkapcsolatban működő zár-szerkezetek, továbbá — különösen medencék és víztornyok esetében — a biztonsági szelep funkcióját betöltő megoldások. A gáztalanításra vonatkozó általános vízműkialakítási és víztechnológiai szempontokat összefoglalva megállapítható, hogy az rendszerint nem elkülöníthető feladat. A gáztalanítás a vízműkialakítás és a víztechnológiai tevékenység szerves része, annak előrebocsátásával, hogy azt a vízkezelés első fokozataként kell végrehajtani. 8. Megállapítások a) A gázos vizek — különösen vízműveknél — veszélyforrásként jelentkeznek. Az elhárításra intézményesen kell felkészülni. b) Az elhárító tevékenység sokirányú komplex feladat, amelynek ki kell terjednie a már működő vízművek felülvizsgálatára és az újonnan kialakítandókra egyaránt. c) A gázosság elleni védelmet nehezíti, hogy szemléleti elmaradottság tapasztalható. Ennek következtében egyrészt nem állnak rendelkezésre azok az alapvizsgálatok, amelyek a legcélszerűbb és leghatékonyabb megoldásokat biztosítanák, másrészt az irányelvek sem alakultak ki egyértelműen, amelye ket a gyakorlatban követni lehetne. d) Az eddigi tapasztalatok és ismeretek egyértelműen igazolták, hogy a gáztalanítás olyan folyamat-tevékenység, amely a víz kútbalépésénél kezdődik és esetenként a hálózat végpontjainál fejeződik be. ej A gázosság elleni védekezés így a vízműkialakítás és ezen belül elsősorban a víztechnológia feladatkörébe tartozik. f) Mivel különösen a meglevő vízművek utólagos gáztalanítása igen kiterjedt és jelentős költségkihatású feladat, a fokozatosság elvének figyelembevételévél célszerű azt végrehajtani. Ennek keretében előnyösek — különösen átmenetileg — az olyan megoldások, amelyek a működő vízművek további, de biztonságosabb működtetését különösebb átalakítás nélkül teszik lehetővé. g) A gázos vizek elleni védekezést a jövőben új kutak létesítésekor már az előmunkálatnál, a megle-