Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)
11. szám - Dr. Karácsonyi Sándor: Kutak és kapcsolódó vízművek gázosságának problémája
Dr. Karácsonyi S.: Kutak és kapcsolódó vízművek Hidrológiai Közlöny 1973. 11. sz. 483 vők másirányú igénybevétele előtt pedig körültekintő vizsgálattal célszerű kezdeni. h) Az általánosításra alkalmas folyamatvizsgálatok és kísérletek elvégzésénél a gáztalanitás célszerű módozatait mielőbb meg kellene határozni és a megfelelő megoldás minden olyan esetben alkalmazandó volna, amikor a gázosság veszélye fennállhat. i) Mindezeken t úlmenően ii vízművek kialakításánál és működtetésénél olyan építési és kezelési intézkedést kell kiadni, amely a kutak gázosságának veszélyével számol. A megfelelő intézkedésekkel és felvilágosító tevékenységgel a veszélyt azokban az esetekben is jelentősen csökkenteni lehet, amikor a gáztalanitás alkalmazása nélkül egyébként nem volna elkerülhető. Probleme des Gasgehalts der Brunnen und der anschliessenden Wasserwerke Dr. Karácsony, S. Die kommunale Wasserversorgung nimmt immer mehr und mehr auch das Wasser von mehreren Brunnen in Anspruch, die in geringeren oder grösseren Mengen auch Gefahrenquellen bedeutende Oase enthalten. Ein kleinerer Teil der Gase entweicht für gewöhnlich beim Brunnenkopf, der grössere Teil gelangt jedoch mit dem Wassel- in das Wasserwerkssystem, wo es in kritischen Fällen ernste Probleme verursachen kann. Die Entgasung ist deshalb im Interesse der Sicherheit der Wasserversorgung eine dringend zu lösende Aufgabe, die wegen der hohen Zahl der vergasten Brunnen und der an diese anschliessenden Wasserwerke von äusserst bedeutender wirtschaftlicher Auswirkung ist. Zur zweckmässigen Lösung der Entgasung, müssen die Lösungs- und Ausscheidungsprozesse bekannt sein und dabei sind die zur Verallgemeinerung geeigneten Resultate und Erfahrungen unentbehrlich. Ihr Mangel erschwert die rasche Ausgestaltung von optimalen Lösungen, so dass hier das Prinzip der Progressivität geltend gemacht werden muss. Bei zahlreichen Wasserwerken bilden auf mehrere voneinander abweichende wassergebende Schichten ausgebildete und oft auch hinsichtlich Gasgehalt und wasserchemischen Eigenschaften abweichendes Wasser fördernde Brunnen die Grundlage der Wasserversorgung. Die Entgasung ist ein Prozess, der aus dem Charakter der Gasausscheidung folgend gewöhnlieh nicht auf eine Stelle beschränkt werden kann, sondern vom Eintritt des Wassers in den Brunnen an, ganz bis zum Endpunkt des Netzes beachtet werden muss. Die Entgasung kann auch dii; chemischen Eigenschaften des Wassers beeinflussen, deshalb fällt die Lösung dieser Frage in den Aufgabenkreis der Wasserwerks-Ausbildung und innerhalb dieser in den Aufgabenkreis der Wassertechnologie. Die Entgasung und die Untersuchungen können mit grosser Sicherheit, möglichst aber mit äusserst wirtschaftlichen Investitionen und Betriebsbedingungen vorgenommen werden. Das Material der diese Fragen besprechenden Vortragssitzung befasst sich vielfältig mit sämtlichen Aufgaben, die die geschilderten Probleme einer baldigen Lösung zuführen können. Hozzászólások DR. KORIM KÁLMÁN (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet): Kutak gázosságának vízföldtani tapasztalata A magyar medencealakulatok harmadkori iiledékösszletének egyik jellegzetes, sok helyen jelenlevő kísérője a földgáz. E földgázféleségek emellett a negyedkori, sőt olykor a jelenkori üledékekben is előfordulnak. A földgáztartalom eloszlása meglehetősen egyenetlen s az ipari jelentőségű felhalmozódásoktól a rétegvizekben oldott, diszperz gázelőfordulásokon keresztül a gyenge gáznyoinokig mindenféle átmenetet ismerünk. A földgázok származása s eredete is többféle. így megkülönböztetjük a lelsz ín i -felszínközeli s jelenleg is képződő talaj- és mocsár gázokat, a mélységi vizekben oldott állapotban levő s feltehetőleg az agyagos bezáró kőzetekben helyben keletkezett földgázokat, továbbá a kőolaj anyakőzetekből származó s a kőolajtelepeket kísérő, valamint a gáztelepekből diffundált s nagy távolságokra vándorolt gázokat. A földgázok nem szükségszerű kísérői a kőolajtelepeknek s geológiai és kémiai származásuk is eltérő lehet. Köztudomású földgázaink, különösképpen a szénhidrogének szerves eredete, miként a nitrogén ós bizonyos körülmények között a széndioxid biogén származása is. A nagyarányú földgázképződés a magyar üledékgyűjtó medencében meghatározott időszakokban és helyeken ment végbe, nevezetesen az oligocén, de főképpen a miocén és alsópannoniai időszakban, finomszemcsés üledékekkel jellemzett szellőzetlen, anaerob környezetben. A medenceüledókek kőzettéválása és tömörülése során a kőolaj anyakőzetekből a porózus rétegekbe préselődtök ki a bonyolult fizikai és kémiai folyamatok és hatások következtében létrejött szénhidrogének ós egyéb gázok a víztartalommal egyidejűleg vagy elkülönülten. E gáznemű anyagok a vizes közegben vagy diszperz állapotban maradtak vagy koncentrálódtak. Ezt,az elsődleges vándorlási folyamatot a csapdákon, akkumulációkon belüli másodlagos migráció követi. Ezenkívül bizonyos földtani jelenségek (törések, vetődések, függőleges medencemozgások) és sajátos földtani felépítés (hatékony záró fedőkőzet hiánya, laza heterogén fedőkőzetoszlop stb.) következtében ún. harmadlagos vándorlás is végbemehet. Ilyenkor a meglevő telepek szénhidrogéntartalma részlegesen vagy akár teljes egészében is eltávozik. Erre nézve számos tapasztalat ós irodalmi adat van, így különösen Szokolov, Cserminiszov, Smith— Erdman—M orris munkáiban. A legújabb kutatások alapján ismeretes, hogy a szénhidrogengázok összetétele visszatükrözi keletkezési körülményeiket. A talaj- és mocsárgázok a jelenkori üledékekben képződő gázok, valamint a lignit- és kőszéntelepekkel kapcsolatban keletkező gázok túlnyomórészt metánból, nitrogénből vagy széndioxidból állnak. A kőzettéválás kezdeti szakaszában is főleg metán keletkezik. Mindezekre jellemző a nehéz szénhidrogének hiánya. Ugyanakkor a kőolajtelepek kísérőgáza általában gazdagabb a nehéz szénhidrogén alkotókban mint amilyen az etán, propán, bután, pentán stb. A metán aránya az összes nehéz szénhidrogéngázokhoz a szénhidrogén eloszlás egyik jellegzetes mutatója. Egyébként is a metán a leggyakoribb a természetben előforduló szénhidrogén komponensek között. A szénhidrogének különböző sebességgel vándorolnak s a metán a legmobilisabb közülük. A gázok C 1 3/C,.j izotópviszonyát tömegspektroszkóppal vizsgálva megállapították, hogy az ún. diffúziós mechanizmusú migrálás C l 2 szegényedést, míg a desztillációskromatográfiás folyadókvándorlás C 1 2 dúsúlást eredményez. Rétegvizeink gáztartalma területenként és mélység szerint egyaránt változó. A Schmidt E. R. által kimutatott tiszántúli gázos terület régóta ismeretes, s az itteni vizekben oldott gázok jellemzője a nagy metántartalom. Feltűnő, hogy ez területileg egybeesik az alföldi nagy kőolaj- és föídgázprovinciával. Ugyanakkor a kisalföldi
